Születésnap

Születésnap

Szerző: xozamael
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült.




Hiába volt születésnapja, az arcáról le lehetett olvasni, hogy nincs oda a felhőtlen örömtől. Persze nem azért, mert megfeledkeztek volna róla: mindenki észben tartja Nishikido Ryo szülinapját. A telefonja állandóan csörög, a postaládáját jókívánságok árasztják el, mióta csak a dátum november harmadikára váltott. De egyik üzenet sem attól a személytől jött, akitől legjobban várta volna.

Éppen Osakában ünnepelte a jeles alkalmat közeli barátaival és családjával. A Kanjani8 is ott volt, szokás szerint minden tag születésnapját együtt tartották. Örülnie kellett volna, de még ez sem tudta jobb kedvre deríteni.

- Yo, Ryo! Boldog szülinapot, tesó! – mondta Subaru megveregetve a srác vállát, aztán leült az egyik bárszékre.
- Kösz – jött az egyszerű válasz.
- Mi a baj? – kérdezte Baru, ahogy rendelt magának egy sört.
- Semmi – válaszolta Ryo fejét lehajtva.
- Általában nem szoktál ilyen kicsattanóan vidám lenni, plusz ma van a születésnapod, szóval valami biztosan nincs rendben, ha így viselkedsz.
Ryo csak szótlanul bámult maga elé.

- Hé, Ryo… talán ideje lenne szerezned egy barátnőt. Vagy éppenséggel egy pasit. Akkor tuti nem lennél ilyen nyomott ezen a jeles napon.
Ryo csak egy csúnya pillantással ajándékozta meg a megjegyzésre.

- Ó, nézzétek! KAT-TUN! – mutatott Ohkura a falra erősített hatalmas lépernyőre.

A srácok befejezték az éneklést, visszaültek a helyükre és a műsorvezető kérdezgetni kezdte őket, főként a hamarosan megjelenő új albumokról.

- Nos, köszönjük minna-san, hogy elfogadták a meghívásunkat. Szeretnének üzenni valamit a képernyők előtt ülő nézőknek? – kérdezte végül a férfi. Kame már éppen válaszolni akart, amikor Jin közbeszólt.
- Az is rendben van, ha üzenek valamit a legjobb barátomnak? Boldog szülinapot, Ryo-chan! – integetett Akanishi a kamera felé.

- Ma van Nishikido Ryo-san születésnapja?
- Igen – vigyorgott Jin.
- Hát akkor gratulálunk Nishikido-sannak – bólintott a férfi a kamera felé, aztán istenáldotta érzékkel fordult az egyetlen személy felé a stúdióban, akihez semmiképpen nem kellett volna. – Ueda-kun, az elmúlt években úgy tűnt, hogy a rivalizálás kezdett elfajulni kettőtök között. Mi a helyzet most? Van valami mondanivalód a születésnapján?

Ueda nem számított a kérdésre, így hirtelenjében azt sem tudta mit válaszoljon.

- Ööö… ja, boldog szülinapot a világ legnagyobb seggfejének. – mondta ki az első dolgot, ami eszébe jutott. Amikor a saját szavai lecsengtek a fülébe, zavarában nevetni kezdett, remélve hogy mindenki más is viccnek veszi a megjegyzését.
Kame – hogy mentse a helyzetet – vállon veregette Uedát, aztán ő is felköszöntötte – immár normális stílusban – a NewS tagot.

- Hú, remélem ez nem idegesíti fel Ryót még jobban… - motyogja Yoko, aztán barátja felé pillant, ám mindenki legnagyobb meglepetésére Ryo magában mosolyog.
- Most meg mit bámultok?

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Nemsokára éjfél, és a Kanjani tagoknak nem kell szégyenkezniük az elfogyasztott alkohol mennyiségét illetően. A Sexy Osaka Man kedvetlenül leteszi a kezében tartott poharat, megrázza magát aztán elindul az ajtó felé.

- Hé, Ryo, hova mész? – kérdezi Ohkura, miközben próbálja megragadni Ryo kezét.
- Haza. A buli kezd unalmassá válni és fáradt vagyok.
- Nee, Ryo… omedeto!
- Már ezerszer elmondtad, de azért kösz, Tacchon. Aztán ne üssétek ki magatokat nagyon… akarom mondani ennél jobban – int feléjük búcsúzóul.


Amint visszaér a lakásába egy üzenet reményében rápillant a mobilja kijelzőjére, de ismét csalódnia kell.

Becsukja az ajtót, ledobja a kabátját és felnéz a faliórára.

11:45.

- Még mindig van 15 percem, ugye? – hallja meg Ryo az ismerős hangot és a kanapéja felé fordul.
- Hercegnő?! – alig hisz a szemének. Talán már álmodozik is… - Mit keresel te itt? – sétál közelebb az alak felé.
- Unatkoztam és gondoltam sétálok egyet – feleli Ueda a legnagyobb természetességgel.
- Egészen Oszakáig? Szép hosszú séta lehetett – állt meg Ryo a kanapé előtt. – És mit szándékozol csinálni a maradék 15 percben?

A másik megjátszott morfondírozással kezdte simogatni a száját.

- Hát… lássuk csak…

- Ó istenem, máris elpazaroltál egy percet – ragadta meg a férfi gallérját, hogy felemelje magához. Amikor egy magasságba kerültek, száját éhesen tapasztotta a szerelme szájára. Ujjaik összefonódtak, ahogy a hálószoba felé kezdtek botladozni, anélkül, hogy akár egy pillanatra is elengedték volna egymást. Hirtelen mozdulattal az ágyra löki az idősebb férfit, hogy a következő percben már újra élvezhesse ajkainak formáját, ízét.

- Nincs túl sok időnk…

Ueda hangosan sóhajtozik, ahogy pillangó-csókok borítják be a nyakát.

- Ryo, ne… holnap fotózásom van… - kéri, de a megszólított oda sem figyel rá. Meg kell büntetnie az alatta mocorgó alakot, amiért így játszadozott vele és úgy tett, mintha elfelejtette volna a szülinapját.
- És ez engem mióta érdekel?

Ueda tiltakozni akar, de Ryo újra a szájára hajol, kezei gyors mozdulatokkal gombolják ki az ingjét, aztán az övét és ő pillanatokon belül meztelenül fekszik az ágyon.

- Azt hiszem új rekordot állítottam fel a levetkőztetésedben – gratulál magának a fekete hajú.
- És éppen öt másodpercet pazaroltál el azzal, hogy ezt ki is mondtad – jegyzi meg az idősebb.
- Ah… még mindig van időnk – és elkezdi nedves csókokkal borítani Ueda mellkasát, lassan haladva egyre lejjebb. – Esetleg megpróbálod megdönteni a rekordomat?
- Meghagyom neked a dicsőséget, hogy a lehető leggyorsabban levetkőztesd magad.
- Lusta dög – válaszol, aztán saját ruhái felé nyúl.

Miután az összes akadálytól megszabadultak, semmi nem foghatja vissza őket, hogy meztelenül simuljanak egymáshoz. Ryo keze szerelme combján kalandozik, reszketeg sóhajt csalva ki annak szájából.

- Tudom, hogy sietünk de nem felejtettél el valamit? – kérdezi Ueda félig lezárt szemekkel.
- Ó, igazad van – csókot nyom a pihegő férfi szájára, belenyúl az éjjeliszekrény fiókjába és kivesz egy apró tubust. Jó adag síkosítót nyom a kezébe, aztán újra kényeztetni kezdi a másikat, igyekezve a legkevesebb fájdalmat okozni neki. Ueda felnyög és hátraveti a fejét, amikor egy ujj hatol a testébe. Csukott szemekkel élvezi a rajta átszáguldó gyönyört, ahogy Ryo újra és újra eltalálja azt a pontot.

Ryo csodálattal figyeli a karjaiban vonagló alak arckifejezését. Annyira hiányolta már ezt a gyönyörű arcot, a vörösre csókolt ajkakat, a verítéktől csillogó bőrt, a vállába kapaszkodó kezeket…

- Ryo? Azt hittem sietsz… - szakítja ki egy hang merengéséből.
- Oké, hercegnő – elmosolyodik párja türelmetlenségén, kihúzza ujjait és elhelyezkedik a megfelelő szögben. Egyetlen könnyed mozdulattal teszi magáévá kedvesét.
- Ryo, kérlek… - könyörög Ueda, és éppen erre van szüksége a férfi nélkül eltöltött hetek után.
- Ne aggódj, hime, még van öt percünk – suttogja csábítóan a fülébe, aztán végre mozogni kezd.

Ueda nyögdécselve fonja át karjaival az oszakai nyakát.

- Szerinted öt perc elég lesz?

Ryo elvigyorodik.

- A kérdés, hogy neked elég lesz-e – mondja, és tovább fokozza a tempót. Felmordul, amikor érzi, hogy körmök mélyednek a hátába. Tudván, hogy ez mit jelent csókolni kezdi Uedát, egyik kezével megragadja a vállába maró kezet és a párnára szorítva összefonja ujjaikat.

Nem sokkal később egymás szájába lihegve, egyszerre élveznek el, éppen akkor, amikor az óra mutatója elüti az éjfélt.

- Pont időben – nyögi ki Ryo, aztán az ágyra roskad kedvese mellé.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Számtalanszor szeretkeztek még aznap éjjel. Összeszedve magát a legutóbbi kis akciójuk után, Ueda hirtelen felpattant az ágyról és magára kapkodta a ruháit.

- Hova mész? – kérdezte Ryo ellazulva kiterülve az ágyon.
- Vissza kell mennem Tokióba, négy óra múlva fotózásunk lesz – feleli és a tükörre pillant; a nyaka tele van vörös foltokkal. - A francba, Ryo! Most mit mondok a sminkmesternek?

Ryo nem szól semmit, csak elvigyorodik. Csendben felkel az ágyból és hátulról Ueda köré fonja a karjait. Ujjai az inge szegélyével játszanak, aztán becsusszannak alá, hogy megcirógassák a meleg bőrt.

- Mit csinálsz? – kérdezi Ueda, ahogy nagyot sóhajt, és akaratlanul és hátradönti a fejét Ryo vállára.
- A következő vonat harminc perc múlva indul, húsz percbe telik kimenni az állomásra – harapdálja a férfi nyakát. – Tudod mit jelent ez? Még mindig van tíz percünk – megfordítja Uedát és keményen csókolja a tiltakozásra készülő ajkakat.