Habfürdő
Szerző: Kitsune no Alz
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével történt.
Fehér porcelán csillogott a reggeli fényben, a napsugarak lustán hömpölyögtek keresztül az ablaküvegen. Lustán kígyózó gőz szállt fel a víz tetejéről, megfékezhetetlenül törve a csempével borított plafon felé. Az andalító csendet csak néha törte meg egy-egy lezuhanó csepp, ahogy a víz magába fogadta tékozló testvéreit. A nyugodt környezetben szinte fülsüketítőnek hatott, ahogy a rágógumi-rózsaszín buborékok a falon szétpattanva lelték halálukat.
Yuki Eiri undorodva horkantott fel: rózsaszín buborékok szállták meg a fürdőszobáját. Az átkozott teremtmények abból a habfürdős tubusból szabadultak, amit Shuichi múlthéten vett a boltban. Gyerekes dolog, de mindenképpen testhezálló az énekes számára. Nyűgösen a (számára) korai keléstől – délelőtt tizenegykor – egy alvás nélkül töltött (de nem kevésbé kielégítő) éjszaka után Yuki összekeverte a műanyag dobozt a frissítő levendulaolajával, amit általában használt. Az eredmény közel sem volt „frissítő”, hiszen egy tucat rágógumi szagú, Shuichi hajának színére emlékeztető buborék fogságában ragadt.
Észre kellett volna vennie. Nem volt még egy ilyen flakon a fürdőszobában, – jobban belegondolva, az egész házban – ami ilyen gusztustalan, lányos színben pompázott, kiegészítve a félreismerhetetlen Hello Kitty jelképpel.
Hát jó. Megforgatta a szemeit, gondolatban elátkozta hiperaktív szeretőjét, aztán megadóan a vízbe csusszant. Végülis a víz számított. Ellazította a görcsös izmokat, amik a laptopja fölött görnyedtek, megmelengette az elzsibbadt ujjakat, amik újabb és újabb sorokat gépeltek megszállott módra. Szemét becsukva hagyta, hogy gondolatai messzire repüljenek a karakterektől és cselekménytől.
Jól esett néha lazítani. Sóhajtva pillantott a pultra, ahol a szemüvege és a reggeli újság feküdt, de sem elég ereje, sem elég indíttatása nem volt, hogy mindkettőt magához vegye. Egyet még könnyűszerrel megtudna szerezni, na de kettőt? Lehetetlen és nem éri meg a fáradságot.
Mélyebbre süllyedt a kádban, karjai lustán lógtak le a peremről. A forró víz teljesen ellazította; olyan helyeket kényeztetett, amikről sosem gondolta volna, hogy fájhatnak. Az ébrenlét határán reménykedett, hogy nem fog elsüllyedni… bár talán az sem lenne rossz… biztosan kellemes lenne nyugodtan elaludni, kipihenni magát, amire már hetek óta nem volt lehetősége…
- Yuuuuuuki!
Felkapta a fejét. Az álom egy szétpattanó buborék hirtelenségével hagyta magára. Felülve bámult kedvesére akinek a stúdióban kellett volna lennie rögzítve a legújabb dalukat, ehelyett itt volt, az otthonukban, és a kád pereme mögül kiskutyaszemekkel szuggerálta őt.
- Mit keresel te itt? – kérdezte Yuki, ahogy egyik kezével vizes hajába szántott. Észre sem vette, hogy mozdulata nyomán tucatnyi buborék telepedett a fejére.
- Hiro Ayaka-channal randizik, Fujiki megfázott, Sakano-san idegösszeroppanást kapott amikor csak én jelentem meg a próbán, szóval Seguichi kórházba küldte én meg hazajöttem és itt vagyok, Yuuuuuki!
Lenyűgöző volt a szavak száma, amiket a kölyök egy levegővétellel képes volt magából kisajtolni. És mielőtt Yuki szólásra nyithatta volna a száját, hogy melegebb éghajlatra küldje a kis nyavalyást, Shuichi a levegőbe szökkent, aztán teljesen felöltözve ágyúgolyó módjára csapódott a kádba. Ezzel egy időben forró víz és buborék-gejzír tört ki a kádból, lesújtva a viszonylag kicsi fürdőszobára, nedves, rózsaszín folyammal elárasztva mindent.
- Yuuuuuki! – kiáltotta Shu harmadjára, ahogy a többszörösen elázott író ölébe csimpaszkodott. Védelmére legyen mondva, a szőke férfi mindent megtett, hogy lefejtse magáról az átkozott kis hülyét. Az ember azt hinné a csúszós szappan megkönnyítené a műveletet, de nem -
- Csak mi vagyunk itt – mondta Shuichi szégyellősen, vizes tincsei alól bámulva föl rá. A narancssárga ing mintha nagyobb lett volna az éjszaka folyamán, lustán lecsúszott az egyik válláról, szabadon hagyva a puha bőrt. És ahogy Yuki lenézett az ölében ülő vizes fiúra, már tudta, hogy a narancssárga ing az egyetlen ruhadarab, amit Shuichi visel. – És tudod, ezt a habfürdőt kifejezetten kettőnknek vettem…
- Mi?
- Magunknak - harapdálta Shuichi az ajkát, ahogy közelebb hajolt hozzá. Az ing még egy kicsit lejjebb csúszott. – Valami ilyesmi miatt…
- Mi mia –
Shuichi tett valamit.
- Ó – szaladt ki az egyetlen dolog a száján, amit az író kitudott magából préselni. Nem volt hozzászokva, hogy Shuichi a kezébe veszi a dolgokat.
Szó szerint.
No comments:
Post a Comment