Alvásproblémák

Alvásproblémák
Szerző: Gixi
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült. Bár Real Person Slash, nem állítjuk, hogy a szereplők ilyen viszonyban vannak. Egy kis ízelítő:
http://photobucket.com/images/die%2520shinya/



Amerikában a dolgok máshogy működtek. Amerikában a koncerteken kevesebb hangosan sikoltozó lány volt, amikor egy szintén férfi csapattaghoz dörgölőztél. Persze, ott is voltak, de úgy tűnt a legtöbbjük nem volt felkészülve az ilyen élményekre, vagy csak egyszerűen nem érdekelte őket.

Ez elkeserítette Shinyát.

Nem mintha ő sok időt töltött volna incselkedéssel vagy nyalakodással – hiszen megvolt a saját dolga a dobfelszerelés mögött -, ennek ellenére kiábrándító volt. Nem tudta megmondani pontosan miért. Egyszerűen zavarta a dolog.

Késő éjszaka volt, lehet, hogy csak fáradt volt és túl sokat gondolkodott – vagy éppen keveset. Nehéz volt eldönteni, amikor a teste alvásért könyörgött és az elméje egyszerűen nem engedélyezte. Először is, le kellett rendeznie a dolgokat.

- Die? – remélte, hogy a másik nem fogja piszkálni emiatt. Bárcsak Toshiyával került volna egy szobába aznap éjjel – tudta, hogy a basszista is hasonlóan érezne, vagy legalábbis megpróbálná megérteni, ahelyett, hogy elviccelné a dolgot. Nos, talán mégsem. Shinya csak egyre idegesebb lett, amiért Die van ott.

- Hrrr? – jött az álmos felelet, ami inkább hasonlított egy félbemaradt horkantásra. Este sokáig voltak kint, és Shinya tudta, hogy Die nem igazán örülne neki ha felébresztené – az órára nézett – hajnali háromkor. De képtelen volt megszabadulni aggályaitól.

- Zavar téged, hogy itt vagyunk?

- Hrr? – kérdezte Die újra, még mindig egyensúlyozva álom és valóság között. – Mi?

- Zavar téged, hogy itt vagyunk? – ismételte meg türelmesen a dobos a kérdést.

- Nem. Kényelmes.

- Úgy értettem, Amerikában – forgatta Shinya a szemeit.

- Nem igazán. Miért?

- Csak… - kezdte bizonytalanul. Tényleg Die-vel kell erről beszélnie? Talán reggelre elfelejti. Remélhetőleg.

- Mi? – sajnos, Die már teljesen magánál volt. – Mi az?

- Ma este, amikor Toshiya – tudod – megnyalta Kaoru arcát, a közönségnek nem tetszett, vagy egyáltalán nem érdekelte őket. És nem csak a ma estéről van szó.

Die arccal Shinya ágya felé fordult. Bár a tekintete ködös volt, tisztán látszott, hogy ez jár a fejében „ugye csak viccelsz, hogy emiatt ébresztettél fel?”. A szőke már többször látta ezt a fajta arckifejezést.

- És?

- Téged ez nem dühít fel?

- Kellene?

Shinya csöndben maradt, ő maga sem tudta a választ.

- Zavar téged?

- Igen – felelte Shinya csendesen. – Nem igazán értem, miért.

Die nagyot sóhajtott, Shinya pedig felnézett a plafonra. Szörnyen unalmas plafon volt, tele apró repedésekkel. Hallotta, ahogy Die morgott egyet, aztán kelletlenül megszólalt.

- Gyere ide.

Talán az alváshiány miatt, de Shinya kérdés nélkül kényszerítette a testét felkelésre, aztán átvágott a szobán, hogy megszüntesse az ágyaik közötti rést. Die laza kézmozdulatot tett, jelezve, hogy Shinyának közelebb kellene hajolnia. A dobos előre dőlt, és teljesen megdöbbent, amikor Die keze megragadta a nyaka hátsó részét és lehúzta egy csókra.

Igazán semmiség volt, csak egy ajak érintése egy másikéhoz. Csupán néhány pillanatig tartott mielőtt Die elengedte és újra elfordult.

- Nos, elégedett vagy?

Shinya habozott. Úgy érezte, most könnyedén eltudna aludni.

- Igen, azt hiszem.

- Jó. Menj aludni.

Mire Shinya visszament az ágyába és elfészkelődött a takaró alatt, újra meghallotta Die horkolását. Szemeit becsukva elmosolyodott.

Most több kérdése volt, mint a beszélgetés előtt, és tudta, hogy reggel minden sokkal zavarosabb lesz, de egyenlőre elégedett volt.

- Köszönöm – suttogta, mielőtt az alvás elragadta. Aznap éjjel örömteljes álmai voltak.