Kedves ide tévedt Vándor!
Ezen a blogon régi fordításaimat archiváltam. Legtöbbjük jó pár éves elmúlt már, így akkori hiányosságukért most felelősséget nem áll módomban vállalni!
Álljon itt ez a néhány történet a nosztalgia kedvéért :)
lex
Monday 19 September 2011
Születésnap
Születésnap
Szerző: xozamael
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült.
Hiába volt születésnapja, az arcáról le lehetett olvasni, hogy nincs oda a felhőtlen örömtől. Persze nem azért, mert megfeledkeztek volna róla: mindenki észben tartja Nishikido Ryo szülinapját. A telefonja állandóan csörög, a postaládáját jókívánságok árasztják el, mióta csak a dátum november harmadikára váltott. De egyik üzenet sem attól a személytől jött, akitől legjobban várta volna.
Éppen Osakában ünnepelte a jeles alkalmat közeli barátaival és családjával. A Kanjani8 is ott volt, szokás szerint minden tag születésnapját együtt tartották. Örülnie kellett volna, de még ez sem tudta jobb kedvre deríteni.
- Yo, Ryo! Boldog szülinapot, tesó! – mondta Subaru megveregetve a srác vállát, aztán leült az egyik bárszékre.
- Kösz – jött az egyszerű válasz.
- Mi a baj? – kérdezte Baru, ahogy rendelt magának egy sört.
- Semmi – válaszolta Ryo fejét lehajtva.
- Általában nem szoktál ilyen kicsattanóan vidám lenni, plusz ma van a születésnapod, szóval valami biztosan nincs rendben, ha így viselkedsz.
Ryo csak szótlanul bámult maga elé.
- Hé, Ryo… talán ideje lenne szerezned egy barátnőt. Vagy éppenséggel egy pasit. Akkor tuti nem lennél ilyen nyomott ezen a jeles napon.
Ryo csak egy csúnya pillantással ajándékozta meg a megjegyzésre.
- Ó, nézzétek! KAT-TUN! – mutatott Ohkura a falra erősített hatalmas lépernyőre.
A srácok befejezték az éneklést, visszaültek a helyükre és a műsorvezető kérdezgetni kezdte őket, főként a hamarosan megjelenő új albumokról.
- Nos, köszönjük minna-san, hogy elfogadták a meghívásunkat. Szeretnének üzenni valamit a képernyők előtt ülő nézőknek? – kérdezte végül a férfi. Kame már éppen válaszolni akart, amikor Jin közbeszólt.
- Az is rendben van, ha üzenek valamit a legjobb barátomnak? Boldog szülinapot, Ryo-chan! – integetett Akanishi a kamera felé.
- Ma van Nishikido Ryo-san születésnapja?
- Igen – vigyorgott Jin.
- Hát akkor gratulálunk Nishikido-sannak – bólintott a férfi a kamera felé, aztán istenáldotta érzékkel fordult az egyetlen személy felé a stúdióban, akihez semmiképpen nem kellett volna. – Ueda-kun, az elmúlt években úgy tűnt, hogy a rivalizálás kezdett elfajulni kettőtök között. Mi a helyzet most? Van valami mondanivalód a születésnapján?
Ueda nem számított a kérdésre, így hirtelenjében azt sem tudta mit válaszoljon.
- Ööö… ja, boldog szülinapot a világ legnagyobb seggfejének. – mondta ki az első dolgot, ami eszébe jutott. Amikor a saját szavai lecsengtek a fülébe, zavarában nevetni kezdett, remélve hogy mindenki más is viccnek veszi a megjegyzését.
Kame – hogy mentse a helyzetet – vállon veregette Uedát, aztán ő is felköszöntötte – immár normális stílusban – a NewS tagot.
- Hú, remélem ez nem idegesíti fel Ryót még jobban… - motyogja Yoko, aztán barátja felé pillant, ám mindenki legnagyobb meglepetésére Ryo magában mosolyog.
- Most meg mit bámultok?
~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~
Nemsokára éjfél, és a Kanjani tagoknak nem kell szégyenkezniük az elfogyasztott alkohol mennyiségét illetően. A Sexy Osaka Man kedvetlenül leteszi a kezében tartott poharat, megrázza magát aztán elindul az ajtó felé.
- Hé, Ryo, hova mész? – kérdezi Ohkura, miközben próbálja megragadni Ryo kezét.
- Haza. A buli kezd unalmassá válni és fáradt vagyok.
- Nee, Ryo… omedeto!
- Már ezerszer elmondtad, de azért kösz, Tacchon. Aztán ne üssétek ki magatokat nagyon… akarom mondani ennél jobban – int feléjük búcsúzóul.
Amint visszaér a lakásába egy üzenet reményében rápillant a mobilja kijelzőjére, de ismét csalódnia kell.
Becsukja az ajtót, ledobja a kabátját és felnéz a faliórára.
11:45.
- Még mindig van 15 percem, ugye? – hallja meg Ryo az ismerős hangot és a kanapéja felé fordul.
- Hercegnő?! – alig hisz a szemének. Talán már álmodozik is… - Mit keresel te itt? – sétál közelebb az alak felé.
- Unatkoztam és gondoltam sétálok egyet – feleli Ueda a legnagyobb természetességgel.
- Egészen Oszakáig? Szép hosszú séta lehetett – állt meg Ryo a kanapé előtt. – És mit szándékozol csinálni a maradék 15 percben?
A másik megjátszott morfondírozással kezdte simogatni a száját.
- Hát… lássuk csak…
- Ó istenem, máris elpazaroltál egy percet – ragadta meg a férfi gallérját, hogy felemelje magához. Amikor egy magasságba kerültek, száját éhesen tapasztotta a szerelme szájára. Ujjaik összefonódtak, ahogy a hálószoba felé kezdtek botladozni, anélkül, hogy akár egy pillanatra is elengedték volna egymást. Hirtelen mozdulattal az ágyra löki az idősebb férfit, hogy a következő percben már újra élvezhesse ajkainak formáját, ízét.
- Nincs túl sok időnk…
Ueda hangosan sóhajtozik, ahogy pillangó-csókok borítják be a nyakát.
- Ryo, ne… holnap fotózásom van… - kéri, de a megszólított oda sem figyel rá. Meg kell büntetnie az alatta mocorgó alakot, amiért így játszadozott vele és úgy tett, mintha elfelejtette volna a szülinapját.
- És ez engem mióta érdekel?
Ueda tiltakozni akar, de Ryo újra a szájára hajol, kezei gyors mozdulatokkal gombolják ki az ingjét, aztán az övét és ő pillanatokon belül meztelenül fekszik az ágyon.
- Azt hiszem új rekordot állítottam fel a levetkőztetésedben – gratulál magának a fekete hajú.
- És éppen öt másodpercet pazaroltál el azzal, hogy ezt ki is mondtad – jegyzi meg az idősebb.
- Ah… még mindig van időnk – és elkezdi nedves csókokkal borítani Ueda mellkasát, lassan haladva egyre lejjebb. – Esetleg megpróbálod megdönteni a rekordomat?
- Meghagyom neked a dicsőséget, hogy a lehető leggyorsabban levetkőztesd magad.
- Lusta dög – válaszol, aztán saját ruhái felé nyúl.
Miután az összes akadálytól megszabadultak, semmi nem foghatja vissza őket, hogy meztelenül simuljanak egymáshoz. Ryo keze szerelme combján kalandozik, reszketeg sóhajt csalva ki annak szájából.
- Tudom, hogy sietünk de nem felejtettél el valamit? – kérdezi Ueda félig lezárt szemekkel.
- Ó, igazad van – csókot nyom a pihegő férfi szájára, belenyúl az éjjeliszekrény fiókjába és kivesz egy apró tubust. Jó adag síkosítót nyom a kezébe, aztán újra kényeztetni kezdi a másikat, igyekezve a legkevesebb fájdalmat okozni neki. Ueda felnyög és hátraveti a fejét, amikor egy ujj hatol a testébe. Csukott szemekkel élvezi a rajta átszáguldó gyönyört, ahogy Ryo újra és újra eltalálja azt a pontot.
Ryo csodálattal figyeli a karjaiban vonagló alak arckifejezését. Annyira hiányolta már ezt a gyönyörű arcot, a vörösre csókolt ajkakat, a verítéktől csillogó bőrt, a vállába kapaszkodó kezeket…
- Ryo? Azt hittem sietsz… - szakítja ki egy hang merengéséből.
- Oké, hercegnő – elmosolyodik párja türelmetlenségén, kihúzza ujjait és elhelyezkedik a megfelelő szögben. Egyetlen könnyed mozdulattal teszi magáévá kedvesét.
- Ryo, kérlek… - könyörög Ueda, és éppen erre van szüksége a férfi nélkül eltöltött hetek után.
- Ne aggódj, hime, még van öt percünk – suttogja csábítóan a fülébe, aztán végre mozogni kezd.
Ueda nyögdécselve fonja át karjaival az oszakai nyakát.
- Szerinted öt perc elég lesz?
Ryo elvigyorodik.
- A kérdés, hogy neked elég lesz-e – mondja, és tovább fokozza a tempót. Felmordul, amikor érzi, hogy körmök mélyednek a hátába. Tudván, hogy ez mit jelent csókolni kezdi Uedát, egyik kezével megragadja a vállába maró kezet és a párnára szorítva összefonja ujjaikat.
Nem sokkal később egymás szájába lihegve, egyszerre élveznek el, éppen akkor, amikor az óra mutatója elüti az éjfélt.
- Pont időben – nyögi ki Ryo, aztán az ágyra roskad kedvese mellé.
~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~
Számtalanszor szeretkeztek még aznap éjjel. Összeszedve magát a legutóbbi kis akciójuk után, Ueda hirtelen felpattant az ágyról és magára kapkodta a ruháit.
- Hova mész? – kérdezte Ryo ellazulva kiterülve az ágyon.
- Vissza kell mennem Tokióba, négy óra múlva fotózásunk lesz – feleli és a tükörre pillant; a nyaka tele van vörös foltokkal. - A francba, Ryo! Most mit mondok a sminkmesternek?
Ryo nem szól semmit, csak elvigyorodik. Csendben felkel az ágyból és hátulról Ueda köré fonja a karjait. Ujjai az inge szegélyével játszanak, aztán becsusszannak alá, hogy megcirógassák a meleg bőrt.
- Mit csinálsz? – kérdezi Ueda, ahogy nagyot sóhajt, és akaratlanul és hátradönti a fejét Ryo vállára.
- A következő vonat harminc perc múlva indul, húsz percbe telik kimenni az állomásra – harapdálja a férfi nyakát. – Tudod mit jelent ez? Még mindig van tíz percünk – megfordítja Uedát és keményen csókolja a tiltakozásra készülő ajkakat.
Szerző: xozamael
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült.
Hiába volt születésnapja, az arcáról le lehetett olvasni, hogy nincs oda a felhőtlen örömtől. Persze nem azért, mert megfeledkeztek volna róla: mindenki észben tartja Nishikido Ryo szülinapját. A telefonja állandóan csörög, a postaládáját jókívánságok árasztják el, mióta csak a dátum november harmadikára váltott. De egyik üzenet sem attól a személytől jött, akitől legjobban várta volna.
Éppen Osakában ünnepelte a jeles alkalmat közeli barátaival és családjával. A Kanjani8 is ott volt, szokás szerint minden tag születésnapját együtt tartották. Örülnie kellett volna, de még ez sem tudta jobb kedvre deríteni.
- Yo, Ryo! Boldog szülinapot, tesó! – mondta Subaru megveregetve a srác vállát, aztán leült az egyik bárszékre.
- Kösz – jött az egyszerű válasz.
- Mi a baj? – kérdezte Baru, ahogy rendelt magának egy sört.
- Semmi – válaszolta Ryo fejét lehajtva.
- Általában nem szoktál ilyen kicsattanóan vidám lenni, plusz ma van a születésnapod, szóval valami biztosan nincs rendben, ha így viselkedsz.
Ryo csak szótlanul bámult maga elé.
- Hé, Ryo… talán ideje lenne szerezned egy barátnőt. Vagy éppenséggel egy pasit. Akkor tuti nem lennél ilyen nyomott ezen a jeles napon.
Ryo csak egy csúnya pillantással ajándékozta meg a megjegyzésre.
- Ó, nézzétek! KAT-TUN! – mutatott Ohkura a falra erősített hatalmas lépernyőre.
A srácok befejezték az éneklést, visszaültek a helyükre és a műsorvezető kérdezgetni kezdte őket, főként a hamarosan megjelenő új albumokról.
- Nos, köszönjük minna-san, hogy elfogadták a meghívásunkat. Szeretnének üzenni valamit a képernyők előtt ülő nézőknek? – kérdezte végül a férfi. Kame már éppen válaszolni akart, amikor Jin közbeszólt.
- Az is rendben van, ha üzenek valamit a legjobb barátomnak? Boldog szülinapot, Ryo-chan! – integetett Akanishi a kamera felé.
- Ma van Nishikido Ryo-san születésnapja?
- Igen – vigyorgott Jin.
- Hát akkor gratulálunk Nishikido-sannak – bólintott a férfi a kamera felé, aztán istenáldotta érzékkel fordult az egyetlen személy felé a stúdióban, akihez semmiképpen nem kellett volna. – Ueda-kun, az elmúlt években úgy tűnt, hogy a rivalizálás kezdett elfajulni kettőtök között. Mi a helyzet most? Van valami mondanivalód a születésnapján?
Ueda nem számított a kérdésre, így hirtelenjében azt sem tudta mit válaszoljon.
- Ööö… ja, boldog szülinapot a világ legnagyobb seggfejének. – mondta ki az első dolgot, ami eszébe jutott. Amikor a saját szavai lecsengtek a fülébe, zavarában nevetni kezdett, remélve hogy mindenki más is viccnek veszi a megjegyzését.
Kame – hogy mentse a helyzetet – vállon veregette Uedát, aztán ő is felköszöntötte – immár normális stílusban – a NewS tagot.
- Hú, remélem ez nem idegesíti fel Ryót még jobban… - motyogja Yoko, aztán barátja felé pillant, ám mindenki legnagyobb meglepetésére Ryo magában mosolyog.
- Most meg mit bámultok?
~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~
Nemsokára éjfél, és a Kanjani tagoknak nem kell szégyenkezniük az elfogyasztott alkohol mennyiségét illetően. A Sexy Osaka Man kedvetlenül leteszi a kezében tartott poharat, megrázza magát aztán elindul az ajtó felé.
- Hé, Ryo, hova mész? – kérdezi Ohkura, miközben próbálja megragadni Ryo kezét.
- Haza. A buli kezd unalmassá válni és fáradt vagyok.
- Nee, Ryo… omedeto!
- Már ezerszer elmondtad, de azért kösz, Tacchon. Aztán ne üssétek ki magatokat nagyon… akarom mondani ennél jobban – int feléjük búcsúzóul.
Amint visszaér a lakásába egy üzenet reményében rápillant a mobilja kijelzőjére, de ismét csalódnia kell.
Becsukja az ajtót, ledobja a kabátját és felnéz a faliórára.
11:45.
- Még mindig van 15 percem, ugye? – hallja meg Ryo az ismerős hangot és a kanapéja felé fordul.
- Hercegnő?! – alig hisz a szemének. Talán már álmodozik is… - Mit keresel te itt? – sétál közelebb az alak felé.
- Unatkoztam és gondoltam sétálok egyet – feleli Ueda a legnagyobb természetességgel.
- Egészen Oszakáig? Szép hosszú séta lehetett – állt meg Ryo a kanapé előtt. – És mit szándékozol csinálni a maradék 15 percben?
A másik megjátszott morfondírozással kezdte simogatni a száját.
- Hát… lássuk csak…
- Ó istenem, máris elpazaroltál egy percet – ragadta meg a férfi gallérját, hogy felemelje magához. Amikor egy magasságba kerültek, száját éhesen tapasztotta a szerelme szájára. Ujjaik összefonódtak, ahogy a hálószoba felé kezdtek botladozni, anélkül, hogy akár egy pillanatra is elengedték volna egymást. Hirtelen mozdulattal az ágyra löki az idősebb férfit, hogy a következő percben már újra élvezhesse ajkainak formáját, ízét.
- Nincs túl sok időnk…
Ueda hangosan sóhajtozik, ahogy pillangó-csókok borítják be a nyakát.
- Ryo, ne… holnap fotózásom van… - kéri, de a megszólított oda sem figyel rá. Meg kell büntetnie az alatta mocorgó alakot, amiért így játszadozott vele és úgy tett, mintha elfelejtette volna a szülinapját.
- És ez engem mióta érdekel?
Ueda tiltakozni akar, de Ryo újra a szájára hajol, kezei gyors mozdulatokkal gombolják ki az ingjét, aztán az övét és ő pillanatokon belül meztelenül fekszik az ágyon.
- Azt hiszem új rekordot állítottam fel a levetkőztetésedben – gratulál magának a fekete hajú.
- És éppen öt másodpercet pazaroltál el azzal, hogy ezt ki is mondtad – jegyzi meg az idősebb.
- Ah… még mindig van időnk – és elkezdi nedves csókokkal borítani Ueda mellkasát, lassan haladva egyre lejjebb. – Esetleg megpróbálod megdönteni a rekordomat?
- Meghagyom neked a dicsőséget, hogy a lehető leggyorsabban levetkőztesd magad.
- Lusta dög – válaszol, aztán saját ruhái felé nyúl.
Miután az összes akadálytól megszabadultak, semmi nem foghatja vissza őket, hogy meztelenül simuljanak egymáshoz. Ryo keze szerelme combján kalandozik, reszketeg sóhajt csalva ki annak szájából.
- Tudom, hogy sietünk de nem felejtettél el valamit? – kérdezi Ueda félig lezárt szemekkel.
- Ó, igazad van – csókot nyom a pihegő férfi szájára, belenyúl az éjjeliszekrény fiókjába és kivesz egy apró tubust. Jó adag síkosítót nyom a kezébe, aztán újra kényeztetni kezdi a másikat, igyekezve a legkevesebb fájdalmat okozni neki. Ueda felnyög és hátraveti a fejét, amikor egy ujj hatol a testébe. Csukott szemekkel élvezi a rajta átszáguldó gyönyört, ahogy Ryo újra és újra eltalálja azt a pontot.
Ryo csodálattal figyeli a karjaiban vonagló alak arckifejezését. Annyira hiányolta már ezt a gyönyörű arcot, a vörösre csókolt ajkakat, a verítéktől csillogó bőrt, a vállába kapaszkodó kezeket…
- Ryo? Azt hittem sietsz… - szakítja ki egy hang merengéséből.
- Oké, hercegnő – elmosolyodik párja türelmetlenségén, kihúzza ujjait és elhelyezkedik a megfelelő szögben. Egyetlen könnyed mozdulattal teszi magáévá kedvesét.
- Ryo, kérlek… - könyörög Ueda, és éppen erre van szüksége a férfi nélkül eltöltött hetek után.
- Ne aggódj, hime, még van öt percünk – suttogja csábítóan a fülébe, aztán végre mozogni kezd.
Ueda nyögdécselve fonja át karjaival az oszakai nyakát.
- Szerinted öt perc elég lesz?
Ryo elvigyorodik.
- A kérdés, hogy neked elég lesz-e – mondja, és tovább fokozza a tempót. Felmordul, amikor érzi, hogy körmök mélyednek a hátába. Tudván, hogy ez mit jelent csókolni kezdi Uedát, egyik kezével megragadja a vállába maró kezet és a párnára szorítva összefonja ujjaikat.
Nem sokkal később egymás szájába lihegve, egyszerre élveznek el, éppen akkor, amikor az óra mutatója elüti az éjfélt.
- Pont időben – nyögi ki Ryo, aztán az ágyra roskad kedvese mellé.
~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~
Számtalanszor szeretkeztek még aznap éjjel. Összeszedve magát a legutóbbi kis akciójuk után, Ueda hirtelen felpattant az ágyról és magára kapkodta a ruháit.
- Hova mész? – kérdezte Ryo ellazulva kiterülve az ágyon.
- Vissza kell mennem Tokióba, négy óra múlva fotózásunk lesz – feleli és a tükörre pillant; a nyaka tele van vörös foltokkal. - A francba, Ryo! Most mit mondok a sminkmesternek?
Ryo nem szól semmit, csak elvigyorodik. Csendben felkel az ágyból és hátulról Ueda köré fonja a karjait. Ujjai az inge szegélyével játszanak, aztán becsusszannak alá, hogy megcirógassák a meleg bőrt.
- Mit csinálsz? – kérdezi Ueda, ahogy nagyot sóhajt, és akaratlanul és hátradönti a fejét Ryo vállára.
- A következő vonat harminc perc múlva indul, húsz percbe telik kimenni az állomásra – harapdálja a férfi nyakát. – Tudod mit jelent ez? Még mindig van tíz percünk – megfordítja Uedát és keményen csókolja a tiltakozásra készülő ajkakat.
11 ok
Tizenegy ok, hogy miért SasuNaru…
Szerző: Hiki-chan
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült.
Szószedet:
- Kyuubi: a Naruto testébe zárt rókadémon
- uke: "passzív" fél a homoszexuális kapcsolatokban
- seme: "aktív" fél ugyanott :)
1) Nos, ők olyanok, akár a nappal és az éjjel.
2) Azóta van elrendeltetve az együttlétük, amióta csak egy csapatba kerültek. Sasuke volt a legjobb, Naruto a legrosszabb. Találó pár, nem gondolod? Akár a jin és jang.
3) Sasukének tökéletes, hibátlan bőre van, míg Narutónak ott van a Kyuubi, aki meggyógyítja a testét, így egyetlen seb vagy heg sem csúfítja el.
4) Naruto szenzációsan aranyos, míg Sasuke egy igazi szexisten.
5) Naruto igazán uuuukkkkkkkeeeeeeee...
Sakura a homlokát ráncolta. Igazán nem akarta ezt így leírni, mégha így is gondolja. Hol is van a radír?
5) Naruto egy igazi uke (tökéletes, sehol egy ceruzavonás) és Sasuke seme viselkedéssel rendelkezik.
Sakura mellékel egy fangirl sikolyt.
6) Sasuke gondolkodás nélkül feláldozta volna az életét Naruto megmentéséért.
7) Naruto mindent megtett, hogy visszahozza Sasukét.
8) Riválisok! Hé, a riválisokból lesznek a legjobb párok. A pokolba is!
9) Különböző neveken szólítják egymást! Beceneveken! Idióta és dobe! Kawaii!
10) Mert mindenki tudja, hogy szeretik egymást, csak nem akarják beismerni. Vagy legalábbis Naruto nem vette észre… még.
Sakura felsóhajtott és becsukta a naplóját.
Elég volt a beszédből – vagy a betűkből – most megy, és tesz végre valamit.
És persze a kameráját sem felejti otthon. Oh, micsoda öröm!
A lány hatalmasat ugrott és elindult az ajtó felé. Csak néhány lépést tett előre, megfordult és visszarohant a naplójához, felütve az utolsó bejegyzésnél, hogy leírjon még egy érvet.
11) Mert ott van nekik Sakura, hogy összehozza őket.
Elégedetten elmosolyodott és becsukta a könyvet.
Szerző: Hiki-chan
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült.
Szószedet:
- Kyuubi: a Naruto testébe zárt rókadémon
- uke: "passzív" fél a homoszexuális kapcsolatokban
- seme: "aktív" fél ugyanott :)
1) Nos, ők olyanok, akár a nappal és az éjjel.
2) Azóta van elrendeltetve az együttlétük, amióta csak egy csapatba kerültek. Sasuke volt a legjobb, Naruto a legrosszabb. Találó pár, nem gondolod? Akár a jin és jang.
3) Sasukének tökéletes, hibátlan bőre van, míg Narutónak ott van a Kyuubi, aki meggyógyítja a testét, így egyetlen seb vagy heg sem csúfítja el.
4) Naruto szenzációsan aranyos, míg Sasuke egy igazi szexisten.
5) Naruto igazán uuuukkkkkkkeeeeeeee...
Sakura a homlokát ráncolta. Igazán nem akarta ezt így leírni, mégha így is gondolja. Hol is van a radír?
5) Naruto egy igazi uke (tökéletes, sehol egy ceruzavonás) és Sasuke seme viselkedéssel rendelkezik.
Sakura mellékel egy fangirl sikolyt.
6) Sasuke gondolkodás nélkül feláldozta volna az életét Naruto megmentéséért.
7) Naruto mindent megtett, hogy visszahozza Sasukét.
8) Riválisok! Hé, a riválisokból lesznek a legjobb párok. A pokolba is!
9) Különböző neveken szólítják egymást! Beceneveken! Idióta és dobe! Kawaii!
10) Mert mindenki tudja, hogy szeretik egymást, csak nem akarják beismerni. Vagy legalábbis Naruto nem vette észre… még.
Sakura felsóhajtott és becsukta a naplóját.
Elég volt a beszédből – vagy a betűkből – most megy, és tesz végre valamit.
És persze a kameráját sem felejti otthon. Oh, micsoda öröm!
A lány hatalmasat ugrott és elindult az ajtó felé. Csak néhány lépést tett előre, megfordult és visszarohant a naplójához, felütve az utolsó bejegyzésnél, hogy leírjon még egy érvet.
11) Mert ott van nekik Sakura, hogy összehozza őket.
Elégedetten elmosolyodott és becsukta a könyvet.
Ne felejtsd el lenyelni
Ne felejtsd el lenyelni
Szerző: desolate butterfly
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült.
kyuubi: a Naruto testébe zárt Kilencfarkú Rókadémon
NaruSasu, tehát Naruto a seme :)
Kakas a dobozon+Farok Ízű Tészta: aki valamennyire ismeri az angol nyelvet, nyilván találkozott már ezzel a kis pajzán hasonlósággal. Az eredeti szövegben a "cock" szót használták, ami egyaránt jelent kakast, mint állatot, és farkat, mint... noshát, tudjuk ;)
Azért használtam fordításban a Farok Ízű Tésztát, mert Sasuke nem vágódott volna hanyatt, ha az ebéd baromfihúsból készült volna... *bár ki tudja, lehet hogy vegetáriánus XD* Na jó, elég a dumából, élvezzétek ^_^
- Jobbra ez itt a konyha, ott a nappali és azon túl van az én szobám – mondta Naruto és széles karmozdulatot tett.
Sasuke bólintott és a konyhában lévő piszkos edényekkel szemezett. Lerakta a kezében tartott dobozt a földre és ellenállt a kísértésnek, hogy sikítva rohanjon ki az utcára. Még csak néhány perce volt itt, de máris úgy érezte, hogy a kis tér összeszűkül körülötte.
- Hol alszok? – kérdezte.
- Kanapé – felelte Naruto -, hacsak nem akarod feláldozni a segged a kényelmesebb alvás érdekében.
Sasuke mérges pillantással fordult felé, de Naruto már azzal volt elfoglalva, hogy a szófából egy fakószürke színű ágyat varázsoljon.
- És mégis mit akar ez jelenteni?
- Azt – mondta Naruto vigyorogva – hogyha valaha eleget akarsz tenni annak a kis vallomásnak, amit a kórházban tettél…
- Semmit sem mondtam a kórházban!
- …arról, hogy én vagyok a legjobb barátod és azt kívántad, bárcsak több időnk lett volna…
- Baszd meg, ez sosem történt meg!
- …aztán megcsókoltál. – fejezte be Naruto diadalmasan.
Sasuke elpirulva rontott be a konyhába, hátra hagyva Narutót és indulatosan kezdett kutatni a szekrényekben. Instant ramen, egy doboz kockacukor és müzli. Semmi ehetőt nem tartott ez az
idióta?
- Nem csókoltalak meg – mondta Sasuke a müzlinek. Aztán csak úgy magának morgott: - Eszméletlennek kellett volna lenned, seggfej.
Naruto rosszalló hangot hallatott, ahogy a másik fiú mögé állt és állát a vállára fektette.
- Nem annyira eszméletlen, Sasuke – suttogta az Uchiha fülébe, akinek ettől pír kúszott fel a nyakán, hogy lángba borítsa arcát és fülét.
Sasuke a szőke gyomrába vágta könyökét, és elégedetten elmosolyodott, ahogy a fájdalomtól összegörnyedő és köhögő srácot nézte.
- Idi…óta – vinnyogta Naruto ahogy nekitántorodott a pultnak, kis híján leverve az ott lévő cserepes növényt. – Vissza akarsz küldeni a kórházba?
- Az elhallgattatna? – oda sem figyelve kinyitott egy újabb szekrényt, de csak egy árválkodó lisztes zacskót talált, úgyhogy azzal a lendülettel vissza is csukta.
- Kicsit nyűgösek vagyunk ma, Sasu-chan?
A fekete hajú vetett rá egy mérges pillantást, de Naruto csak visszavigyorgott. Csak kicsit volt veszélyes, kicsit elvadult. Ez emlékeztette Sasukét, hogy hiába tűnt minden normálisnak, még csak két napja volt, hogy Naruto majdnem elpusztította a falut, mert a kyuubi átvette felette az uralmat és a túlzott csakra ki akart törni testéből.
Egy hajszálon múlt.
Ez volt az egyik ok, hogy Sasuke beköltözött. Ő volt az egyetlen Konohában, aki elég erővel rendelkezett, hogy kezelni tudja a kyuubit, ha még egyszer probléma lenne (újra). A másik érv természetesen Sasuke „megfigyelés alatt” státusza volt. Az ötlet szerint összetették a falura jelentő két legnagyobb fenyegetést, akik remélhetőleg elintézik egymást és békén hagyják Konohát.
Az Uchiha hülyeségnek tartotta a felvetést, de olcsóbb lakbért és kevesebb ANBU megfigyelést kapott, így nem panaszkodott. Sokat.
- Hol tartod az ételt, dobe? – kérdezte Sasuke, karjait összefonva a mellkasa előtt. – Nem reggeliztem.
Naruto megforgatta a szemeit, odalépett egy polchoz, amit Sasuke már ellenőrzött és elővett egy kartondobozt.
- Élvezd – lökte oda a magasabb fiúnak.
- Az instant tészta nem étel – mosolygott gúnyosan Sasuke, ujjai között forgatva a dobozt. Aztán valami megragadta a figyelmét és majdnem elejtette a tárgyat.
- Valami baj van, Sasuke? – kérdezte a szőke nagyra nyílt szemekkel, az ártatlanság tökéletes jelképével.
Furcsa hang tört fel az Uchiha torkából, ahogy a pultra lökte a dobozt, ami fordult egyet aztán az élén állapodott meg. Az elején virított egy vigyorgó kakas képe és nagy vörös betűk hirdették az alábbiakat Farok Ízű Tészta.
Naruto nyugodtan felvette a dobozt, feltépte a tetejét.
- Óvatosan – mondta, és egy lábast tett a tűzhelyre. – Szét fogod szórni a tésztát és én aztán nem takarítom fel a mocskodat, vetted?
- Mi a franc az? – csattant fel Sasuke, vörös ár kúszott fel az arcán.
- Ebéd.
Naruto forró vizet töltött a tésztára, aztán kavargatni kezdte az evőpálcikákkal. Sasukénak ajánlotta a tálat, de ő undorodó arccal hátrált meg.
- Nem várhatod tőlem, hogy megegyem azt. – mondta Sasuke a kyuubit figyelve, aki nem zavartatta magát, és a szájába tuszkolt egy nagy adag tésztát.
Boldogan mosolygott, kihalászott egy újabb falatot és teljesen figyelmen kívül hagyta a fekete hajút.
- Ez finom – válaszolt végre a szőke, lenyalva egy kis szószt az ajkairól. – Ki kéne próbálnod. Biztos vagyok benne, hogy ízlene.
- Ez valamiféle vicc akar lenni?
Naruto szemében az ártatlanságot felváltott a csíny, amit Sasuke már kilométerekről megérzett. Ez bajt jelentett, és fejfájást Sasuke számára.
- Mi a vicces benne? – kérdezte Naruto vontatottan. Újabb adag tűnt el a szájában, ezúttal jóval több hangeffekttel. Sasuke félrefordította a fejét, de szemeit a másik fiúra szegezte, gondolatban leutánozva szájának mozdulatait.
- Ízletes – mondta Naruto, lenyalva a szószt a pálcika végéről, és Sasuke azon kapta magát, hogy ösztönösen együtt nyel a másikkal. – Talán egy kicsit sós… de ha egyszer hozzászoksz ehhez az ízhez, semmihez sem tudod majd hasonlítani.
- Fo… fogd be, idióta!
Szégyen a futás de hasznos alapon, Sasuke elkezdett hátrálni, amíg háta a szekrényhez nem préselődött. Naruto közelebb lépett hozzá, a tálat forgatta kezében.
- Azt hittem, éhes vagy, Sasuke – susogta, pálcikájával fogva egy kis tésztakupacot. Sasuke felé nyújtotta, aki erre megmakacsolta magát és szorosan összezárta a száját.
Naruto közelebb hajolt hozzá, Sasuke szemei elkerekedtek.
- Nem, nem, nem így. Először megfújod – kissé szétnyitotta ajkait és ráfújt, párát fújva Sasuke szája felé. Ahogy a gőz az orrába szökött, köhögni kezdett.
Amint szája kinyílt, Naruto közé nyomta a pálcikát és figyelte, ahogy Sasuke a sós falatokon rágódik, amit hamarosan kénytelen lesz lenyelni.
Ahogy a forró étel a torkába ért, Sasuke ütésre emelte a kezét de Naruto elkapta az öklét. Az evőpálcika a földre esett, a tál a pultra került, el az útból.
- Látod? – kérdezte Naruto, figyelmen kívül hagyva a fenyegetések és szitkozódásokat, ahogy Sasuke ellene szegült. – Finom. Bár én általában jobban szeretem a csípősebb tésztákat. Akkor a legjobbak, amikor nedvesek és nem átázottak, ugye, Sasuke?
- Naruto, megöllek! – mondta Sasuke komoly hangon, de aztán a szőke szája az övén volt, nyelve utat tört a szájába és kényeztetni kezdte annak belsejét.
A pult széle Sasuke hátába vájt, de az egyetlen lehetőség az volt, hogy előre lépjen Naruto felé. Lehetetlen volt, hogy Sasuke ezt tegye, úgyhogy csak tűrte, hogy a kyuubi elmélyítse a csókjukat és egyik combjával szétválassza lábait.
Naruto másik keze felkúszott a karján, összefogta a fekete hajú srác csuklóit és a felettük lévő szekrényajtónak szegezte. Az Uchiha ösztönösen próbált ez ellen küzdeni, de ahogy a körmök érzékeny bőrébe nyomódtak, nyugton maradt. Sasuke mindent elfelejtett amikor Naruto az ágyékához dörzsölte térdét. Minden egyes könnyű lökés elakasztotta a lélegzetét, a szíve őrült módon feszült a bordáinak.
Furcsa érzés volt, mint egy gyorsan terjedő betegség. Sasuke hagyta, hogy érzékei túláradjanak az érzéssel, hátradőlt és élvezte a kényeztetést.
Néhány percig így maradtak, aztán Naruto elszakadt a másik szájától, hogy arcán és nyakán kalandozzon.
- Sasuke – zihálta a hófehér bőrnek -, nem löksz el magadtól.
- I-idióta – morogta Sasuke, kissé Narutónak támaszkodva. – Fogod a kezemet.
Naruto hosszan vizslatta, arcán tükröződött a hitetlenség, hiszen a társa könnyedén lerázhatta volna magáról. Sasuke kezdte kényelmetlenül érezni magát az átható pillantástól, el akart lépni, amikor Naruto újra rabul ejtette, szájával utat keresve a szájához.
- Rendben van. – a szavak csak úgy kibukkantak, alig súrolva Sasuke bőrét. – Majd én elintézem.
Sasuke akarta is meg nem is tudni, hogy mit kell elintézni, de mielőtt szóra nyithatta volna a száját, Naruto kezei végig futottak a testén, egy percre megállapodtak a cipzárján, a térdéig lehúzták nadrágját. Aztán ő felkenődött a fára és Naruto szája ott volt rajta, körülötte, mindenhol és Sasuke feje hátrahajlott, körmei apró mintákat szaggattak Naruto ingébe.
Zavarbaejtően kevés időbe telt.
Néhány lassú nyelés és mély szívás elég volt, hogy Sasuke egy furcsa nyögéssel Naruto szájába engedje magát. Kinyitotta a szemét (bár nem emlékezett, hogy mikor csukta be), hogy észrevegye a szőke hajba temetett ujjait, és hogy Naruto fejét közel tartja a combjához.
Nem úgy tűnt, mintha Naruto bánta volna. Gyengéden simogatta a bársonyos bőrt Sasuke belsőcombján, amíg az Uchiha fel nem szisszent és el nem lökte magától, hogy kapkodó mozdulatokkal felhúzza nadrágját.
- Feltételezem- feltételezem, elvárod, hogy viszonozzam - köpte a szavakat, amikor újra képes volt megszólalni.
Naruto kuncogott és kiegyenesedett a kényelmetlen pozícióból. Sasuke látta, ahogy kezei elősiklanak a nadrágjából.
- Aw, – mondta a kyuubi hordozó, kezét a combjába törölve, vékony csíknyi fehér anyagot hagyva ott. – jó vagyok. Tudod, élvezet téged figyelni.
Sasuke elpirult – ki tudja hányadik alkalommal aznap – és Narutót félrelökve végre kiszabadult. Ahogy elhagyta a másik srácot, felnyögött a hátába hasító fájdalomtól. Talán összeszedett néhány zúzódást, amit nehezen tud majd kimagyarázni Sakuránál a holnapi egészségügyi-ellenőrzésen. Nagyszerű.
Tudta, hogy kék szemek bámulják, ahogy megfogta a tányért és a szemétbe lökte. Az átkozott kakas rákacsintott a dobozról, szinte nevetve rajta, úgyhogy Sasuke hangos puffanással hagyta a szemetest a földre zuhanni.
- Szóval… - hátulról karok ölelték át és Sasuke megfeszült, kezeit ökölbe szorította. Naruto a füléhez dörgölte az orrát. – Át kellene vinnem a cuccaid a hálószobába?
Naruto orrát betörni nem oldotta meg igazán a problémát, de Sasuke jobban érezte magát tőle.
Nem bánta meg később sem, amikor aznap éjjel Naruto horkolni kezdett az orrát ért károsodás miatt. Mert a szőke arcára szorítani egy párnát és kirúgni a saját ágyából, hogy a kanapéra száműzze, már magában jutalom volt. Annyira, hogy Sasuke hagyta a dobét hajnalban visszamászni az ágyba, engedve, hogy átölelje őt és a hátának dőlve aludjon.
Aznap és azóta is minden éjjel.N
Szerző: desolate butterfly
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült.
kyuubi: a Naruto testébe zárt Kilencfarkú Rókadémon
NaruSasu, tehát Naruto a seme :)
Kakas a dobozon+Farok Ízű Tészta: aki valamennyire ismeri az angol nyelvet, nyilván találkozott már ezzel a kis pajzán hasonlósággal. Az eredeti szövegben a "cock" szót használták, ami egyaránt jelent kakast, mint állatot, és farkat, mint... noshát, tudjuk ;)
Azért használtam fordításban a Farok Ízű Tésztát, mert Sasuke nem vágódott volna hanyatt, ha az ebéd baromfihúsból készült volna... *bár ki tudja, lehet hogy vegetáriánus XD* Na jó, elég a dumából, élvezzétek ^_^
- Jobbra ez itt a konyha, ott a nappali és azon túl van az én szobám – mondta Naruto és széles karmozdulatot tett.
Sasuke bólintott és a konyhában lévő piszkos edényekkel szemezett. Lerakta a kezében tartott dobozt a földre és ellenállt a kísértésnek, hogy sikítva rohanjon ki az utcára. Még csak néhány perce volt itt, de máris úgy érezte, hogy a kis tér összeszűkül körülötte.
- Hol alszok? – kérdezte.
- Kanapé – felelte Naruto -, hacsak nem akarod feláldozni a segged a kényelmesebb alvás érdekében.
Sasuke mérges pillantással fordult felé, de Naruto már azzal volt elfoglalva, hogy a szófából egy fakószürke színű ágyat varázsoljon.
- És mégis mit akar ez jelenteni?
- Azt – mondta Naruto vigyorogva – hogyha valaha eleget akarsz tenni annak a kis vallomásnak, amit a kórházban tettél…
- Semmit sem mondtam a kórházban!
- …arról, hogy én vagyok a legjobb barátod és azt kívántad, bárcsak több időnk lett volna…
- Baszd meg, ez sosem történt meg!
- …aztán megcsókoltál. – fejezte be Naruto diadalmasan.
Sasuke elpirulva rontott be a konyhába, hátra hagyva Narutót és indulatosan kezdett kutatni a szekrényekben. Instant ramen, egy doboz kockacukor és müzli. Semmi ehetőt nem tartott ez az
idióta?
- Nem csókoltalak meg – mondta Sasuke a müzlinek. Aztán csak úgy magának morgott: - Eszméletlennek kellett volna lenned, seggfej.
Naruto rosszalló hangot hallatott, ahogy a másik fiú mögé állt és állát a vállára fektette.
- Nem annyira eszméletlen, Sasuke – suttogta az Uchiha fülébe, akinek ettől pír kúszott fel a nyakán, hogy lángba borítsa arcát és fülét.
Sasuke a szőke gyomrába vágta könyökét, és elégedetten elmosolyodott, ahogy a fájdalomtól összegörnyedő és köhögő srácot nézte.
- Idi…óta – vinnyogta Naruto ahogy nekitántorodott a pultnak, kis híján leverve az ott lévő cserepes növényt. – Vissza akarsz küldeni a kórházba?
- Az elhallgattatna? – oda sem figyelve kinyitott egy újabb szekrényt, de csak egy árválkodó lisztes zacskót talált, úgyhogy azzal a lendülettel vissza is csukta.
- Kicsit nyűgösek vagyunk ma, Sasu-chan?
A fekete hajú vetett rá egy mérges pillantást, de Naruto csak visszavigyorgott. Csak kicsit volt veszélyes, kicsit elvadult. Ez emlékeztette Sasukét, hogy hiába tűnt minden normálisnak, még csak két napja volt, hogy Naruto majdnem elpusztította a falut, mert a kyuubi átvette felette az uralmat és a túlzott csakra ki akart törni testéből.
Egy hajszálon múlt.
Ez volt az egyik ok, hogy Sasuke beköltözött. Ő volt az egyetlen Konohában, aki elég erővel rendelkezett, hogy kezelni tudja a kyuubit, ha még egyszer probléma lenne (újra). A másik érv természetesen Sasuke „megfigyelés alatt” státusza volt. Az ötlet szerint összetették a falura jelentő két legnagyobb fenyegetést, akik remélhetőleg elintézik egymást és békén hagyják Konohát.
Az Uchiha hülyeségnek tartotta a felvetést, de olcsóbb lakbért és kevesebb ANBU megfigyelést kapott, így nem panaszkodott. Sokat.
- Hol tartod az ételt, dobe? – kérdezte Sasuke, karjait összefonva a mellkasa előtt. – Nem reggeliztem.
Naruto megforgatta a szemeit, odalépett egy polchoz, amit Sasuke már ellenőrzött és elővett egy kartondobozt.
- Élvezd – lökte oda a magasabb fiúnak.
- Az instant tészta nem étel – mosolygott gúnyosan Sasuke, ujjai között forgatva a dobozt. Aztán valami megragadta a figyelmét és majdnem elejtette a tárgyat.
- Valami baj van, Sasuke? – kérdezte a szőke nagyra nyílt szemekkel, az ártatlanság tökéletes jelképével.
Furcsa hang tört fel az Uchiha torkából, ahogy a pultra lökte a dobozt, ami fordult egyet aztán az élén állapodott meg. Az elején virított egy vigyorgó kakas képe és nagy vörös betűk hirdették az alábbiakat Farok Ízű Tészta.
Naruto nyugodtan felvette a dobozt, feltépte a tetejét.
- Óvatosan – mondta, és egy lábast tett a tűzhelyre. – Szét fogod szórni a tésztát és én aztán nem takarítom fel a mocskodat, vetted?
- Mi a franc az? – csattant fel Sasuke, vörös ár kúszott fel az arcán.
- Ebéd.
Naruto forró vizet töltött a tésztára, aztán kavargatni kezdte az evőpálcikákkal. Sasukénak ajánlotta a tálat, de ő undorodó arccal hátrált meg.
- Nem várhatod tőlem, hogy megegyem azt. – mondta Sasuke a kyuubit figyelve, aki nem zavartatta magát, és a szájába tuszkolt egy nagy adag tésztát.
Boldogan mosolygott, kihalászott egy újabb falatot és teljesen figyelmen kívül hagyta a fekete hajút.
- Ez finom – válaszolt végre a szőke, lenyalva egy kis szószt az ajkairól. – Ki kéne próbálnod. Biztos vagyok benne, hogy ízlene.
- Ez valamiféle vicc akar lenni?
Naruto szemében az ártatlanságot felváltott a csíny, amit Sasuke már kilométerekről megérzett. Ez bajt jelentett, és fejfájást Sasuke számára.
- Mi a vicces benne? – kérdezte Naruto vontatottan. Újabb adag tűnt el a szájában, ezúttal jóval több hangeffekttel. Sasuke félrefordította a fejét, de szemeit a másik fiúra szegezte, gondolatban leutánozva szájának mozdulatait.
- Ízletes – mondta Naruto, lenyalva a szószt a pálcika végéről, és Sasuke azon kapta magát, hogy ösztönösen együtt nyel a másikkal. – Talán egy kicsit sós… de ha egyszer hozzászoksz ehhez az ízhez, semmihez sem tudod majd hasonlítani.
- Fo… fogd be, idióta!
Szégyen a futás de hasznos alapon, Sasuke elkezdett hátrálni, amíg háta a szekrényhez nem préselődött. Naruto közelebb lépett hozzá, a tálat forgatta kezében.
- Azt hittem, éhes vagy, Sasuke – susogta, pálcikájával fogva egy kis tésztakupacot. Sasuke felé nyújtotta, aki erre megmakacsolta magát és szorosan összezárta a száját.
Naruto közelebb hajolt hozzá, Sasuke szemei elkerekedtek.
- Nem, nem, nem így. Először megfújod – kissé szétnyitotta ajkait és ráfújt, párát fújva Sasuke szája felé. Ahogy a gőz az orrába szökött, köhögni kezdett.
Amint szája kinyílt, Naruto közé nyomta a pálcikát és figyelte, ahogy Sasuke a sós falatokon rágódik, amit hamarosan kénytelen lesz lenyelni.
Ahogy a forró étel a torkába ért, Sasuke ütésre emelte a kezét de Naruto elkapta az öklét. Az evőpálcika a földre esett, a tál a pultra került, el az útból.
- Látod? – kérdezte Naruto, figyelmen kívül hagyva a fenyegetések és szitkozódásokat, ahogy Sasuke ellene szegült. – Finom. Bár én általában jobban szeretem a csípősebb tésztákat. Akkor a legjobbak, amikor nedvesek és nem átázottak, ugye, Sasuke?
- Naruto, megöllek! – mondta Sasuke komoly hangon, de aztán a szőke szája az övén volt, nyelve utat tört a szájába és kényeztetni kezdte annak belsejét.
A pult széle Sasuke hátába vájt, de az egyetlen lehetőség az volt, hogy előre lépjen Naruto felé. Lehetetlen volt, hogy Sasuke ezt tegye, úgyhogy csak tűrte, hogy a kyuubi elmélyítse a csókjukat és egyik combjával szétválassza lábait.
Naruto másik keze felkúszott a karján, összefogta a fekete hajú srác csuklóit és a felettük lévő szekrényajtónak szegezte. Az Uchiha ösztönösen próbált ez ellen küzdeni, de ahogy a körmök érzékeny bőrébe nyomódtak, nyugton maradt. Sasuke mindent elfelejtett amikor Naruto az ágyékához dörzsölte térdét. Minden egyes könnyű lökés elakasztotta a lélegzetét, a szíve őrült módon feszült a bordáinak.
Furcsa érzés volt, mint egy gyorsan terjedő betegség. Sasuke hagyta, hogy érzékei túláradjanak az érzéssel, hátradőlt és élvezte a kényeztetést.
Néhány percig így maradtak, aztán Naruto elszakadt a másik szájától, hogy arcán és nyakán kalandozzon.
- Sasuke – zihálta a hófehér bőrnek -, nem löksz el magadtól.
- I-idióta – morogta Sasuke, kissé Narutónak támaszkodva. – Fogod a kezemet.
Naruto hosszan vizslatta, arcán tükröződött a hitetlenség, hiszen a társa könnyedén lerázhatta volna magáról. Sasuke kezdte kényelmetlenül érezni magát az átható pillantástól, el akart lépni, amikor Naruto újra rabul ejtette, szájával utat keresve a szájához.
- Rendben van. – a szavak csak úgy kibukkantak, alig súrolva Sasuke bőrét. – Majd én elintézem.
Sasuke akarta is meg nem is tudni, hogy mit kell elintézni, de mielőtt szóra nyithatta volna a száját, Naruto kezei végig futottak a testén, egy percre megállapodtak a cipzárján, a térdéig lehúzták nadrágját. Aztán ő felkenődött a fára és Naruto szája ott volt rajta, körülötte, mindenhol és Sasuke feje hátrahajlott, körmei apró mintákat szaggattak Naruto ingébe.
Zavarbaejtően kevés időbe telt.
Néhány lassú nyelés és mély szívás elég volt, hogy Sasuke egy furcsa nyögéssel Naruto szájába engedje magát. Kinyitotta a szemét (bár nem emlékezett, hogy mikor csukta be), hogy észrevegye a szőke hajba temetett ujjait, és hogy Naruto fejét közel tartja a combjához.
Nem úgy tűnt, mintha Naruto bánta volna. Gyengéden simogatta a bársonyos bőrt Sasuke belsőcombján, amíg az Uchiha fel nem szisszent és el nem lökte magától, hogy kapkodó mozdulatokkal felhúzza nadrágját.
- Feltételezem- feltételezem, elvárod, hogy viszonozzam - köpte a szavakat, amikor újra képes volt megszólalni.
Naruto kuncogott és kiegyenesedett a kényelmetlen pozícióból. Sasuke látta, ahogy kezei elősiklanak a nadrágjából.
- Aw, – mondta a kyuubi hordozó, kezét a combjába törölve, vékony csíknyi fehér anyagot hagyva ott. – jó vagyok. Tudod, élvezet téged figyelni.
Sasuke elpirult – ki tudja hányadik alkalommal aznap – és Narutót félrelökve végre kiszabadult. Ahogy elhagyta a másik srácot, felnyögött a hátába hasító fájdalomtól. Talán összeszedett néhány zúzódást, amit nehezen tud majd kimagyarázni Sakuránál a holnapi egészségügyi-ellenőrzésen. Nagyszerű.
Tudta, hogy kék szemek bámulják, ahogy megfogta a tányért és a szemétbe lökte. Az átkozott kakas rákacsintott a dobozról, szinte nevetve rajta, úgyhogy Sasuke hangos puffanással hagyta a szemetest a földre zuhanni.
- Szóval… - hátulról karok ölelték át és Sasuke megfeszült, kezeit ökölbe szorította. Naruto a füléhez dörgölte az orrát. – Át kellene vinnem a cuccaid a hálószobába?
Naruto orrát betörni nem oldotta meg igazán a problémát, de Sasuke jobban érezte magát tőle.
Nem bánta meg később sem, amikor aznap éjjel Naruto horkolni kezdett az orrát ért károsodás miatt. Mert a szőke arcára szorítani egy párnát és kirúgni a saját ágyából, hogy a kanapéra száműzze, már magában jutalom volt. Annyira, hogy Sasuke hagyta a dobét hajnalban visszamászni az ágyba, engedve, hogy átölelje őt és a hátának dőlve aludjon.
Aznap és azóta is minden éjjel.N
Miért nem szeretem azt az átkozott kölyköt?
Miért nem szeretem azt az átkozott kölyköt
Szerző: Quack says the T-shape
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült.
Taki: egy konkurens banda tagja, aki felbérelt néhány srácot, hogy megerőszakolják Shuichit. Nem nyilvánvaló, hogy részt vett-e benne
Kitazawa: Yuki egykori tanára
Yuki POV
Oké, az összes elvakult fangirl-nek (és talán fiúnak) tudnia kell néhány alapvető tényt. Először is:
Én. Nem. Szeretem. Shuichit.
Ez a legfontosabb tény az összes közül. Egyszerűen csak nem szeretem őt. Talán nem annyira problémás, amikor nem idegesít halálra meg ilyenek, de általában ki nem állhatom.
Örülök, hogy ezt tisztáztuk. Ennek ellenére, még tudnotok kell néhány dolgot. Az egész akkor kezdődött, amikor kaptam egy ócska emailt (éppenséggel Shuichi-tól, bár fogalmam sincs, hogyan szerezte meg a címem…) és az egész szerelemről meg ilyen baromságokról szólt. Aztán következett 25 tény, hogy miért szeretik a pasik a csajokat. Én természetesen egyikkel sem értek egyet, szóval ezt nektek címzem, elvakult fangirlök.
1. Mindig jó illatuk van, mégha csak a sampon miatt is
Ne haragudj, de szagoltad mostanában Shuichit? Eper és cseresznye illata van, vegyítve még pár ilyen beteges dologgal. Túlságosan erős és egyszerűen undorító. Azt kívánom, inkább ne használjon semmit, mint ezt a borzalmat. Úgy értem, próbálsz valaki mellett aludni, és az illető úgy bűzlik, mint ha bezabáltál volna egy kosár cseresznyét, aztán leokádtál volna egy áfonyabokrot. Szóval ilyen „finom illatú” ő. Mellesleg kétlem, hogy Shuichi szereti az én illatomat, hiszen állandóan bagózok utána/és/vagy piálok. Persze ha megyek valahova, fürdés után mindig használok kölnit, de ezt leszámítva az apartmanomban masszív füst szag van. Milyen kölyök akarná ezt szagolni?
2. A mód, ahogy a fejük mindig megtalálja a helyes pontot a vállunkon
Nos, velünk ez nem történik meg. Túlságosan törpe, hogy felérjen a vállamig, és ha mégis sikerül neki, elkezd összevissza izegni-mozogni. Én meg soha nem bújok hozzá, mert most komolyan. Én túl szexi vagyok ehhez.
3. Mert olyan aranyosak, amikor alszanak
Mindenki azt mondja nekem milyen édes Shuichi, amikor alszik. Hazugság. Minden hazugság. Semmi aranyos nincs abban az alvó kölyökben. Semmi. Állandóan forgolódik, belém ütközik és az ágy izzadt lesz, mert persze ellopja az összes takarót. Aztán próbál megölelni vagy fogdosni, ami egyszerűen rossz és furcsa. Ezért nem kell engem hibáztatni, ha kirúgom az ágyból. Ő kezdi.
4. Amiért olyan jól illenek a karjainkba
Nem engedem könnyen a karjaimba, szóval addig döfköd és lökdös amíg talál magának egy pontot és szinte a bordáim közé fúrja magát. Aztán megölel. Az ölelkezést be kellene tiltani. Azt hiszi meghitt és édes, de ez távolról sincs így. Rendkívül irritáló és arra késztet, hogy megüssem. Aztán persze sírni kezd. Amivel összekoszolja az ingem. Amiért persze át kell öltöznöm, mert hé, én vagyok Yuki Eiri és muszáj mindig tökéletesen kinéznem. Aztán felhúzom magam és megint megütöm. Hülye kölyök.
5. Ahogy megcsókolnak és minden rendbe jön a világon
SHUICHI CSÓKJAI? Te VICCELSZ VELEM? Amikor arcon csókol, érzelgős és nedves, és csöpög a szerelemtől. És ha akárhol máshol csókol meg, nos, túlságosan lefoglal, hogy letépjem róla a boxerét, úgyhogy nem érek rá ellenőrizni a világot. De talán nincs minden rendben. Végülis egy csók nem képes erre.
6. Aranyosak, amikor esznek
MI? Nem aranyos evés közben, mert nem tud főzni, így elég undorító dolgokat eszik. Aztán engem is megkínál, mintha valaha is ennék abból a cuccból. Pattog, mert azt hiszi nem eszem eleget, és amikor szólok neki, hogy nem tudok enni, mert túlságosan idegesít, akkor sírni kezd. És akkor könnyes-taknyos arccal eszik. Én mondom neked, nem túl szép látvány.
7. Órákig készülődnek, hogy a megfelelő ruhát válasszák, de ha egyszer elkészülnek, az minden várakozást felül múl
Shuichi-nak nem tart sokáig felöltözni. Magára vesz mindenféle régi szart, ezért néz ki hülyén. Nekem sokáig tart, de megéri, mert a végén mindig lélegzetelállító vagyok, de ő akár évekig is válogathatna, akkor is hülye maradna, mert egyszerűen hülye. Nem tehet róla. Legalább nem szülhet, mert buzi; ezzel mindenképpen nagy szívességet tesz a világnak.
8. Mert mindig meleget árasztanak magukból, még akkor is, ha kint mínusz 30 fok van
Miért lennék kint mínusz harminc fokban? Bakker.
9. Fantasztikusan néznek ki, mindegy mit viselnek
Azt hiszem, ebben látok némi igazságot. Persze, a teste egész jó. Persze, az arcára sem olyan rossz ránézni. Persze, a haja is elég menő, olyan popsztáros. De a ruhaválasztása a leghülyébb dolog a világon, amit valaha is láttam. Nem néz ki jól ruhákban. Ezért szeretem őt meztelenül.
10. Ahogy bókokra vadászik, habár mindketten tudjátok, hogy ő a leggyönyörűbb dolog ezen a világon
Rendben, elismerem, hogy Shuichi ott van valahol a gyönyörűség határán. De nem ő a leggyönyörűbb dolog ezen a világon. Én vagyok a leggyönyörűbb dolog ezen a világon. Örülök, hogy ezt mindannyian tisztáztuk.
11. Milyen aranyosak, amikor veszekszenek
Shuichi nem veszekszik. Mondok valamit, ő nyüszít, felhúzom magam, ő sír. Nálunk így megy ez. Alkalmakként kidobom őt, még télen is. De ez nem az én hibám. Próbáld meg te végighallgatni a vonyítását arról, hogy sosem mondom neki, hogy szeretem. Ah, azért, mert nem szeretem őt. Én nem. Én tényleg, tényleg, tényleg, tényleg nem. Szóval ne nézz rám így.
12. Ahogy a kezük mindig megtalálja a tiédet
A keze mindig nyirkos. Gondolom azért, mert állandóan rohangál, úgy tesz, mint egy hülye, izzadni kezd, aztán a keze ragacsos lesz. Különben meg tudja, hogy jobb, ha nem próbálja megfogni a kezem, mert a következmények végzetesek lesznek.
13. Ahogy mosolyognak
Huh. Idióta.
14. Mert egy hatalmas vita után az ő számuk fog villogni a telefonod kijelzőjén
Shuichi túlságosan hülye, fogalma sincs, hogy kell egy mobilt használni. Rohadt sok üzenetet tud elküldeni, de azon kívül technikai analfabéta. Szerintem ez furcsa, mert egyszerűbb valakit felhívni, mint sms-t írni neki, nem? Na mindegy. És úgysem adom meg neki a mobilszámom. Szóval alapvetően sosem látom Shuichi nevét a kijelzőn. És nem is akarom. Nem mintha érdekelne.
15. Ahogy azt mondja „ne veszekedjünk többet”
Shuichi sosem mondta ezt. Miután rákiabáltam, nyüszít és sír, aztán leül végre a seggére egy kicsit. Vagy rám néz azokkal a hatalmas szemekkel, vagy megpróbál kicsikarni belőlem egy bókot, vagy ölelget, de legalább is csinál valamit. Sosem kérte, hogy ne veszekedjünk. Szerintem úgy van vele, hogy inkább töltsem ki a mérgem rajta, mint fojtsam magamba… mert törődik velem… egy kicsit. Na nem mintha engem érdekelne, természetesen.
16. Ahogy megcsókolnak, amikor valami kedveset teszel értük
Oké, el kell ismernem, hogy Shuichi tényleg ezt teszi. És éppen az a baj. Mindig megcsókol, ha valami kedveset teszek. De én nem akarom a csókjait! Egyedül akarok maradni. Szóval ezért nem teszek már semmi kedveset érte, mert nem akarom a csókjait. Akárki csókjait megkaphatom. Mégha az nem is ugyanaz.
17. Ahogy megcsókolnak, amikor azt mondod „szeretlek”
Ha. Én mondom, hogy szeretem őt. Ez vicces.
18. Végülis… akármikor csókolnak meg
Nem tárgyaltuk már ki ezeket az ömlengős csókokat? Ja, szerintem is. Na jó, a csókjai talán kellemesek. Lehet, hogy sokkal különlegesebbek másokéinál, de ez még nem teszi őket különlegessé. Ezek csak csókok. Nem jelentenek szerelmet.
19. Ahogy a karjaidba esnek, amikor sírnak
Aztán ellököm. És a földre esik. És sírni kezd. Ja, az szerintem is poén.
20. Aztán bocsánatot kérnek, amiért ilyen apróság miatt kezdtek sírni
MI? Az a kölyök még akkor sem hagyná abba a bocsánatkérést, ha én kérném rá.
21. Megütnek, és azt várják, hogy fájdalmat okoznak
Nem mer megütni. Én vagyok Isten.
22. És bocsánatot kérnek, amikor tényleg fáj (amit mi persze sosem ismerünk be!)
Huh, mintha az a kölyök képes lenne bántani. Maximum a csontos könyökével.
23. Ahogy azt mondják „Hiányzol”
Sajnos nincs eleget távol tőlem, hogy hiányolni kezdhessen. Ami azt jelenti, hogy sosem vagyok egyedül. Ami nagy szívás, mert nem akarom, hogy a közelemben legyen. Csak csendet és némi helyet akarok magamnak, mégha néha kissé magányosnak is érzem, ha nem téblábol körülöttem.
24. Ahogy hiányolod őt
Bárcsak elég időt tölthetnék nélküle, hogy hiányolhassam…
25. Amikor a könnyei miatt meg akarod változtatni a világot, hogy ne fájjon neki többé semmi
Azt hiszem, ebbe van valami. Legalábbis onnan nézve, hogy nem tetszett az érzés, amikor Taki megtámadta. Persze nem miatta, csak senki ne nyúljon a tulajdonomhoz. Meg ott volt az a Kitazawa ügy is...
Francba, már megint itt rohangál. Hülye kis –
- YUKI! Nézd, sütöttem sütit!
- Süti? Nekem káposztának tűnik.
- Mert ez káposztás süti!
- Ez baromság. Ugyan ki akarna ilyet enni?
Kuncogni kezd, azzal a ragályos nevetésével.
- Olyan butus vagy. Félreteszek neked hármat, mint mindig, jó?
- Felőlem.
- Oké! Viszlát később, Yuki! – előrehajol, hogy megcsókoljon, de szerencsére még időben rántom félre a fejem, így megkímélem az arcomat egy nedves folttól. És attól is, hogy meglássa mosolyomat.
Függetlenül attól, hogy szereted őket
utálod őket, azt kívánod, hogy meghaljanak
vagy
tudod, hogy te halnál meg nélkülük…
nem számít.
Mert életedben egyszer
akármik is voltak a világnak,
a mindeneddé válnak.
Amikor a szemükbe nézel
a lelkük legmélyére zuhansz
és
több millió dolgot mondasz el
egyetlen hang nélkül,
tudod, hogy a saját életed
elkerülhetetlenül jelentéktelenné válik
és mindenedet odaadnád egyetlen szívdobbanásukért.
Millió oka van, hogy miért szeretjük őket,
De egyetlen papír sem tartalmazza a legfőbb érvet.
Mert ez nem az elme dolga,
Hanem a szívé.
Egy érzés.
Csak érezd.
Szerző: Quack says the T-shape
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült.
Taki: egy konkurens banda tagja, aki felbérelt néhány srácot, hogy megerőszakolják Shuichit. Nem nyilvánvaló, hogy részt vett-e benne
Kitazawa: Yuki egykori tanára
Yuki POV
Oké, az összes elvakult fangirl-nek (és talán fiúnak) tudnia kell néhány alapvető tényt. Először is:
Én. Nem. Szeretem. Shuichit.
Ez a legfontosabb tény az összes közül. Egyszerűen csak nem szeretem őt. Talán nem annyira problémás, amikor nem idegesít halálra meg ilyenek, de általában ki nem állhatom.
Örülök, hogy ezt tisztáztuk. Ennek ellenére, még tudnotok kell néhány dolgot. Az egész akkor kezdődött, amikor kaptam egy ócska emailt (éppenséggel Shuichi-tól, bár fogalmam sincs, hogyan szerezte meg a címem…) és az egész szerelemről meg ilyen baromságokról szólt. Aztán következett 25 tény, hogy miért szeretik a pasik a csajokat. Én természetesen egyikkel sem értek egyet, szóval ezt nektek címzem, elvakult fangirlök.
1. Mindig jó illatuk van, mégha csak a sampon miatt is
Ne haragudj, de szagoltad mostanában Shuichit? Eper és cseresznye illata van, vegyítve még pár ilyen beteges dologgal. Túlságosan erős és egyszerűen undorító. Azt kívánom, inkább ne használjon semmit, mint ezt a borzalmat. Úgy értem, próbálsz valaki mellett aludni, és az illető úgy bűzlik, mint ha bezabáltál volna egy kosár cseresznyét, aztán leokádtál volna egy áfonyabokrot. Szóval ilyen „finom illatú” ő. Mellesleg kétlem, hogy Shuichi szereti az én illatomat, hiszen állandóan bagózok utána/és/vagy piálok. Persze ha megyek valahova, fürdés után mindig használok kölnit, de ezt leszámítva az apartmanomban masszív füst szag van. Milyen kölyök akarná ezt szagolni?
2. A mód, ahogy a fejük mindig megtalálja a helyes pontot a vállunkon
Nos, velünk ez nem történik meg. Túlságosan törpe, hogy felérjen a vállamig, és ha mégis sikerül neki, elkezd összevissza izegni-mozogni. Én meg soha nem bújok hozzá, mert most komolyan. Én túl szexi vagyok ehhez.
3. Mert olyan aranyosak, amikor alszanak
Mindenki azt mondja nekem milyen édes Shuichi, amikor alszik. Hazugság. Minden hazugság. Semmi aranyos nincs abban az alvó kölyökben. Semmi. Állandóan forgolódik, belém ütközik és az ágy izzadt lesz, mert persze ellopja az összes takarót. Aztán próbál megölelni vagy fogdosni, ami egyszerűen rossz és furcsa. Ezért nem kell engem hibáztatni, ha kirúgom az ágyból. Ő kezdi.
4. Amiért olyan jól illenek a karjainkba
Nem engedem könnyen a karjaimba, szóval addig döfköd és lökdös amíg talál magának egy pontot és szinte a bordáim közé fúrja magát. Aztán megölel. Az ölelkezést be kellene tiltani. Azt hiszi meghitt és édes, de ez távolról sincs így. Rendkívül irritáló és arra késztet, hogy megüssem. Aztán persze sírni kezd. Amivel összekoszolja az ingem. Amiért persze át kell öltöznöm, mert hé, én vagyok Yuki Eiri és muszáj mindig tökéletesen kinéznem. Aztán felhúzom magam és megint megütöm. Hülye kölyök.
5. Ahogy megcsókolnak és minden rendbe jön a világon
SHUICHI CSÓKJAI? Te VICCELSZ VELEM? Amikor arcon csókol, érzelgős és nedves, és csöpög a szerelemtől. És ha akárhol máshol csókol meg, nos, túlságosan lefoglal, hogy letépjem róla a boxerét, úgyhogy nem érek rá ellenőrizni a világot. De talán nincs minden rendben. Végülis egy csók nem képes erre.
6. Aranyosak, amikor esznek
MI? Nem aranyos evés közben, mert nem tud főzni, így elég undorító dolgokat eszik. Aztán engem is megkínál, mintha valaha is ennék abból a cuccból. Pattog, mert azt hiszi nem eszem eleget, és amikor szólok neki, hogy nem tudok enni, mert túlságosan idegesít, akkor sírni kezd. És akkor könnyes-taknyos arccal eszik. Én mondom neked, nem túl szép látvány.
7. Órákig készülődnek, hogy a megfelelő ruhát válasszák, de ha egyszer elkészülnek, az minden várakozást felül múl
Shuichi-nak nem tart sokáig felöltözni. Magára vesz mindenféle régi szart, ezért néz ki hülyén. Nekem sokáig tart, de megéri, mert a végén mindig lélegzetelállító vagyok, de ő akár évekig is válogathatna, akkor is hülye maradna, mert egyszerűen hülye. Nem tehet róla. Legalább nem szülhet, mert buzi; ezzel mindenképpen nagy szívességet tesz a világnak.
8. Mert mindig meleget árasztanak magukból, még akkor is, ha kint mínusz 30 fok van
Miért lennék kint mínusz harminc fokban? Bakker.
9. Fantasztikusan néznek ki, mindegy mit viselnek
Azt hiszem, ebben látok némi igazságot. Persze, a teste egész jó. Persze, az arcára sem olyan rossz ránézni. Persze, a haja is elég menő, olyan popsztáros. De a ruhaválasztása a leghülyébb dolog a világon, amit valaha is láttam. Nem néz ki jól ruhákban. Ezért szeretem őt meztelenül.
10. Ahogy bókokra vadászik, habár mindketten tudjátok, hogy ő a leggyönyörűbb dolog ezen a világon
Rendben, elismerem, hogy Shuichi ott van valahol a gyönyörűség határán. De nem ő a leggyönyörűbb dolog ezen a világon. Én vagyok a leggyönyörűbb dolog ezen a világon. Örülök, hogy ezt mindannyian tisztáztuk.
11. Milyen aranyosak, amikor veszekszenek
Shuichi nem veszekszik. Mondok valamit, ő nyüszít, felhúzom magam, ő sír. Nálunk így megy ez. Alkalmakként kidobom őt, még télen is. De ez nem az én hibám. Próbáld meg te végighallgatni a vonyítását arról, hogy sosem mondom neki, hogy szeretem. Ah, azért, mert nem szeretem őt. Én nem. Én tényleg, tényleg, tényleg, tényleg nem. Szóval ne nézz rám így.
12. Ahogy a kezük mindig megtalálja a tiédet
A keze mindig nyirkos. Gondolom azért, mert állandóan rohangál, úgy tesz, mint egy hülye, izzadni kezd, aztán a keze ragacsos lesz. Különben meg tudja, hogy jobb, ha nem próbálja megfogni a kezem, mert a következmények végzetesek lesznek.
13. Ahogy mosolyognak
Huh. Idióta.
14. Mert egy hatalmas vita után az ő számuk fog villogni a telefonod kijelzőjén
Shuichi túlságosan hülye, fogalma sincs, hogy kell egy mobilt használni. Rohadt sok üzenetet tud elküldeni, de azon kívül technikai analfabéta. Szerintem ez furcsa, mert egyszerűbb valakit felhívni, mint sms-t írni neki, nem? Na mindegy. És úgysem adom meg neki a mobilszámom. Szóval alapvetően sosem látom Shuichi nevét a kijelzőn. És nem is akarom. Nem mintha érdekelne.
15. Ahogy azt mondja „ne veszekedjünk többet”
Shuichi sosem mondta ezt. Miután rákiabáltam, nyüszít és sír, aztán leül végre a seggére egy kicsit. Vagy rám néz azokkal a hatalmas szemekkel, vagy megpróbál kicsikarni belőlem egy bókot, vagy ölelget, de legalább is csinál valamit. Sosem kérte, hogy ne veszekedjünk. Szerintem úgy van vele, hogy inkább töltsem ki a mérgem rajta, mint fojtsam magamba… mert törődik velem… egy kicsit. Na nem mintha engem érdekelne, természetesen.
16. Ahogy megcsókolnak, amikor valami kedveset teszel értük
Oké, el kell ismernem, hogy Shuichi tényleg ezt teszi. És éppen az a baj. Mindig megcsókol, ha valami kedveset teszek. De én nem akarom a csókjait! Egyedül akarok maradni. Szóval ezért nem teszek már semmi kedveset érte, mert nem akarom a csókjait. Akárki csókjait megkaphatom. Mégha az nem is ugyanaz.
17. Ahogy megcsókolnak, amikor azt mondod „szeretlek”
Ha. Én mondom, hogy szeretem őt. Ez vicces.
18. Végülis… akármikor csókolnak meg
Nem tárgyaltuk már ki ezeket az ömlengős csókokat? Ja, szerintem is. Na jó, a csókjai talán kellemesek. Lehet, hogy sokkal különlegesebbek másokéinál, de ez még nem teszi őket különlegessé. Ezek csak csókok. Nem jelentenek szerelmet.
19. Ahogy a karjaidba esnek, amikor sírnak
Aztán ellököm. És a földre esik. És sírni kezd. Ja, az szerintem is poén.
20. Aztán bocsánatot kérnek, amiért ilyen apróság miatt kezdtek sírni
MI? Az a kölyök még akkor sem hagyná abba a bocsánatkérést, ha én kérném rá.
21. Megütnek, és azt várják, hogy fájdalmat okoznak
Nem mer megütni. Én vagyok Isten.
22. És bocsánatot kérnek, amikor tényleg fáj (amit mi persze sosem ismerünk be!)
Huh, mintha az a kölyök képes lenne bántani. Maximum a csontos könyökével.
23. Ahogy azt mondják „Hiányzol”
Sajnos nincs eleget távol tőlem, hogy hiányolni kezdhessen. Ami azt jelenti, hogy sosem vagyok egyedül. Ami nagy szívás, mert nem akarom, hogy a közelemben legyen. Csak csendet és némi helyet akarok magamnak, mégha néha kissé magányosnak is érzem, ha nem téblábol körülöttem.
24. Ahogy hiányolod őt
Bárcsak elég időt tölthetnék nélküle, hogy hiányolhassam…
25. Amikor a könnyei miatt meg akarod változtatni a világot, hogy ne fájjon neki többé semmi
Azt hiszem, ebbe van valami. Legalábbis onnan nézve, hogy nem tetszett az érzés, amikor Taki megtámadta. Persze nem miatta, csak senki ne nyúljon a tulajdonomhoz. Meg ott volt az a Kitazawa ügy is...
Francba, már megint itt rohangál. Hülye kis –
- YUKI! Nézd, sütöttem sütit!
- Süti? Nekem káposztának tűnik.
- Mert ez káposztás süti!
- Ez baromság. Ugyan ki akarna ilyet enni?
Kuncogni kezd, azzal a ragályos nevetésével.
- Olyan butus vagy. Félreteszek neked hármat, mint mindig, jó?
- Felőlem.
- Oké! Viszlát később, Yuki! – előrehajol, hogy megcsókoljon, de szerencsére még időben rántom félre a fejem, így megkímélem az arcomat egy nedves folttól. És attól is, hogy meglássa mosolyomat.
Függetlenül attól, hogy szereted őket
utálod őket, azt kívánod, hogy meghaljanak
vagy
tudod, hogy te halnál meg nélkülük…
nem számít.
Mert életedben egyszer
akármik is voltak a világnak,
a mindeneddé válnak.
Amikor a szemükbe nézel
a lelkük legmélyére zuhansz
és
több millió dolgot mondasz el
egyetlen hang nélkül,
tudod, hogy a saját életed
elkerülhetetlenül jelentéktelenné válik
és mindenedet odaadnád egyetlen szívdobbanásukért.
Millió oka van, hogy miért szeretjük őket,
De egyetlen papír sem tartalmazza a legfőbb érvet.
Mert ez nem az elme dolga,
Hanem a szívé.
Egy érzés.
Csak érezd.
H mint...
H mint...
Szerző: haruhi_hikaru
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült. A fanatikusok bizonyára ismerik a BOAO magazin Nishikidóról készült fotósorozatát, de azért én itt is közszemlére tenném a képet, ami az írás megszületéséhez szolgált:
Ueda Tatsuyának legalább 1001 ok miatt lehet hangulatingadozása. Talán túl hidegre állították a légkondit, túl fényesen süt a nap, vagy éppen nincs majonéz az asztalán.
Szóval amikor egy nap dühösen vágtatott be az öltözőbe, ledobálta a cuccait az asztalról, aztán egyedül kuporodott le a sarokba, a tagok találgatni kezdték az aznapi vadabbnál-vadabb indokokat.
- Kame, már megint elloptad a hajszárítóját? – kérdezte Jin a párját.
- Nem is! Talán TE csináltál valami hülyeséget ma, amitől totál kiakadt!
- Lehet, hogy Koki megette az ebédjét!
- Vagy Junno már megint előadott egy hülye dajare viccet! – folytatódott a tippelgetés.
- Lehet, hogy Ryo miatt van – suttogta Nakamaru félhalkan.
- Hallottam! Ki ne ejtsétek annak az idiótának a nevét előttem! – kiáltotta Ueda, amiből a KAT-TN számára egyértelműen kiderült dühének forrása.
Az egész akkor kezdődött, amikor Ryo igent mondott azokra a félmeztelen képekre a BOAO magazinban. Igen, a hatoldalas vizuális gyönyörforrás, amit mindennél több pletykálnivalót biztosított a rajongó lányoknak (és fiúknak is). Ueda – csakúgy mint sokan mások – rohant a legközelebbi újságos standhoz, hogy megvegye a februári kiadást. Kifejezetten élvezte az eléterülő látványt, a feszülő izmokat, azt a bronzbarna bőrt, azt a pimasz tekintetet… egészen addig, amíg fel nem figyelt valamire. Ryo egy csíkos boxert viselt, aminek elején egy nagy H betű díszelgett. H – másoknak – jelenthetett volna „Hilfiger”-t vagy „Horse”-t, de Ueda számára csakis egyet:
„Hiroki”
A RyoUchi turbékoló gerlepár már régóta szétrebbent, de most, hogy a magas srác visszatért a NewS-ba és a Kanjani8-hoz, Uedának nem sok nyugodalma volt az elmúlt hetekben. A fiú visszatértéből egyenesen következett, hogy több időt fognak Ryóval együtt tölteni. Aki ugyebár most Ueda kedvese. Tehát amikor Ryo ilyen érzéki képeken egy H-val ellátott alsóneműben virít egy T-s helyett (az U teljesen ki van zárva, hiszen az Uchi is u-val kezdődik), akkor Ueda már nem tudja lenyelni a féltékenységét.
Ezért nem válaszolt Ryo üzeneteire, és tette le a telefont, amikor szerelme hívta.
Egyéb lehetőség híján Ryo kénytelen volt ellátogatni a KAT-TUN öltözőjébe aznap este. Miután a többiek leléptek, lassan megindult harapós kedvese felé, aki ezúttal a kanapén kuporgott.
- Mit akarsz, Nishikido? – kérdezte Ueda anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna rá.
- Téged kereslek, természetesen – jött a felelet.
- Minek? Nyilvánvalóan nincs rám többé szükséged – morogta az idősebb srác.
- Nagyon jól tudod, hogy mindig szükségem van rád – suttogta Ryo a fülébe, Ueda összerezzent, ahogy a forró lehetet végigcirógatta a nyakát, de még próbált ellenállni.
- Akkor mi a helyzet Uchival?
Meghallva a titkos „varázsszót”, már biztosan tudta, mi baja lehet Tatsuyának.
- Szóval féltékeny vagy? Csak barátok vagyunk. Bízz bennem – jelentette ki Ryo, és megpróbálta megcsókolni őt, de a fiú még mindig vonakodott.
- Akkor mi van a képeiddel a BOAO magazinban?
- Mi van velük? – kérdezett vissza Ryo értetlenül.
- A boxered elején egy nagy H betű volt! H mint Hiroki, ugye? – Ueda nem bírta tovább, muszáj volt elmondania Ryónak, hogy mi aggasztja. Talán kockára teszi a kapcsolatukat, de legalább megszabadul a fojtogató bizonytalanságtól.
Néhány pillanattal később Ryo hangosan kacagni kezdett.
- Mi ilyen vicces?!
- Te! – mosolygott Uedára – Az isten szerelmére, azt a gatyát a magazin emberei adták rám! Még én sem tudom mit jelent a H! – nevette el magát újra. Ueda néha igazán butaságokat tudott kitalálni puszta féltékenységből, de Ryo még ezt is édesnek találta benne.
Az idősebb fiú pirulni kezdett. Az már igaz, hogy a szerelem bolonddá tesz. És ő egy volt a szerelmes emberek közül.
- Azt hiszem rájöttem mit jelent a H… - hajolt közelebb Ryo.
- Tényleg? És?
- H mint… hime! – és édes csókkal pecsételte le hercegnője száját, mielőtt az megszólalhatott volna.
Szerző: haruhi_hikaru
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült. A fanatikusok bizonyára ismerik a BOAO magazin Nishikidóról készült fotósorozatát, de azért én itt is közszemlére tenném a képet, ami az írás megszületéséhez szolgált:
Ueda Tatsuyának legalább 1001 ok miatt lehet hangulatingadozása. Talán túl hidegre állították a légkondit, túl fényesen süt a nap, vagy éppen nincs majonéz az asztalán.
Szóval amikor egy nap dühösen vágtatott be az öltözőbe, ledobálta a cuccait az asztalról, aztán egyedül kuporodott le a sarokba, a tagok találgatni kezdték az aznapi vadabbnál-vadabb indokokat.
- Kame, már megint elloptad a hajszárítóját? – kérdezte Jin a párját.
- Nem is! Talán TE csináltál valami hülyeséget ma, amitől totál kiakadt!
- Lehet, hogy Koki megette az ebédjét!
- Vagy Junno már megint előadott egy hülye dajare viccet! – folytatódott a tippelgetés.
- Lehet, hogy Ryo miatt van – suttogta Nakamaru félhalkan.
- Hallottam! Ki ne ejtsétek annak az idiótának a nevét előttem! – kiáltotta Ueda, amiből a KAT-TN számára egyértelműen kiderült dühének forrása.
Az egész akkor kezdődött, amikor Ryo igent mondott azokra a félmeztelen képekre a BOAO magazinban. Igen, a hatoldalas vizuális gyönyörforrás, amit mindennél több pletykálnivalót biztosított a rajongó lányoknak (és fiúknak is). Ueda – csakúgy mint sokan mások – rohant a legközelebbi újságos standhoz, hogy megvegye a februári kiadást. Kifejezetten élvezte az eléterülő látványt, a feszülő izmokat, azt a bronzbarna bőrt, azt a pimasz tekintetet… egészen addig, amíg fel nem figyelt valamire. Ryo egy csíkos boxert viselt, aminek elején egy nagy H betű díszelgett. H – másoknak – jelenthetett volna „Hilfiger”-t vagy „Horse”-t, de Ueda számára csakis egyet:
„Hiroki”
A RyoUchi turbékoló gerlepár már régóta szétrebbent, de most, hogy a magas srác visszatért a NewS-ba és a Kanjani8-hoz, Uedának nem sok nyugodalma volt az elmúlt hetekben. A fiú visszatértéből egyenesen következett, hogy több időt fognak Ryóval együtt tölteni. Aki ugyebár most Ueda kedvese. Tehát amikor Ryo ilyen érzéki képeken egy H-val ellátott alsóneműben virít egy T-s helyett (az U teljesen ki van zárva, hiszen az Uchi is u-val kezdődik), akkor Ueda már nem tudja lenyelni a féltékenységét.
Ezért nem válaszolt Ryo üzeneteire, és tette le a telefont, amikor szerelme hívta.
Egyéb lehetőség híján Ryo kénytelen volt ellátogatni a KAT-TUN öltözőjébe aznap este. Miután a többiek leléptek, lassan megindult harapós kedvese felé, aki ezúttal a kanapén kuporgott.
- Mit akarsz, Nishikido? – kérdezte Ueda anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna rá.
- Téged kereslek, természetesen – jött a felelet.
- Minek? Nyilvánvalóan nincs rám többé szükséged – morogta az idősebb srác.
- Nagyon jól tudod, hogy mindig szükségem van rád – suttogta Ryo a fülébe, Ueda összerezzent, ahogy a forró lehetet végigcirógatta a nyakát, de még próbált ellenállni.
- Akkor mi a helyzet Uchival?
Meghallva a titkos „varázsszót”, már biztosan tudta, mi baja lehet Tatsuyának.
- Szóval féltékeny vagy? Csak barátok vagyunk. Bízz bennem – jelentette ki Ryo, és megpróbálta megcsókolni őt, de a fiú még mindig vonakodott.
- Akkor mi van a képeiddel a BOAO magazinban?
- Mi van velük? – kérdezett vissza Ryo értetlenül.
- A boxered elején egy nagy H betű volt! H mint Hiroki, ugye? – Ueda nem bírta tovább, muszáj volt elmondania Ryónak, hogy mi aggasztja. Talán kockára teszi a kapcsolatukat, de legalább megszabadul a fojtogató bizonytalanságtól.
Néhány pillanattal később Ryo hangosan kacagni kezdett.
- Mi ilyen vicces?!
- Te! – mosolygott Uedára – Az isten szerelmére, azt a gatyát a magazin emberei adták rám! Még én sem tudom mit jelent a H! – nevette el magát újra. Ueda néha igazán butaságokat tudott kitalálni puszta féltékenységből, de Ryo még ezt is édesnek találta benne.
Az idősebb fiú pirulni kezdett. Az már igaz, hogy a szerelem bolonddá tesz. És ő egy volt a szerelmes emberek közül.
- Azt hiszem rájöttem mit jelent a H… - hajolt közelebb Ryo.
- Tényleg? És?
- H mint… hime! – és édes csókkal pecsételte le hercegnője száját, mielőtt az megszólalhatott volna.
Alvásproblémák
Alvásproblémák
Szerző: Gixi
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült. Bár Real Person Slash, nem állítjuk, hogy a szereplők ilyen viszonyban vannak. Egy kis ízelítő:
http://photobucket.com/images/die%2520shinya/
Amerikában a dolgok máshogy működtek. Amerikában a koncerteken kevesebb hangosan sikoltozó lány volt, amikor egy szintén férfi csapattaghoz dörgölőztél. Persze, ott is voltak, de úgy tűnt a legtöbbjük nem volt felkészülve az ilyen élményekre, vagy csak egyszerűen nem érdekelte őket.
Ez elkeserítette Shinyát.
Nem mintha ő sok időt töltött volna incselkedéssel vagy nyalakodással – hiszen megvolt a saját dolga a dobfelszerelés mögött -, ennek ellenére kiábrándító volt. Nem tudta megmondani pontosan miért. Egyszerűen zavarta a dolog.
Késő éjszaka volt, lehet, hogy csak fáradt volt és túl sokat gondolkodott – vagy éppen keveset. Nehéz volt eldönteni, amikor a teste alvásért könyörgött és az elméje egyszerűen nem engedélyezte. Először is, le kellett rendeznie a dolgokat.
- Die? – remélte, hogy a másik nem fogja piszkálni emiatt. Bárcsak Toshiyával került volna egy szobába aznap éjjel – tudta, hogy a basszista is hasonlóan érezne, vagy legalábbis megpróbálná megérteni, ahelyett, hogy elviccelné a dolgot. Nos, talán mégsem. Shinya csak egyre idegesebb lett, amiért Die van ott.
- Hrrr? – jött az álmos felelet, ami inkább hasonlított egy félbemaradt horkantásra. Este sokáig voltak kint, és Shinya tudta, hogy Die nem igazán örülne neki ha felébresztené – az órára nézett – hajnali háromkor. De képtelen volt megszabadulni aggályaitól.
- Zavar téged, hogy itt vagyunk?
- Hrr? – kérdezte Die újra, még mindig egyensúlyozva álom és valóság között. – Mi?
- Zavar téged, hogy itt vagyunk? – ismételte meg türelmesen a dobos a kérdést.
- Nem. Kényelmes.
- Úgy értettem, Amerikában – forgatta Shinya a szemeit.
- Nem igazán. Miért?
- Csak… - kezdte bizonytalanul. Tényleg Die-vel kell erről beszélnie? Talán reggelre elfelejti. Remélhetőleg.
- Mi? – sajnos, Die már teljesen magánál volt. – Mi az?
- Ma este, amikor Toshiya – tudod – megnyalta Kaoru arcát, a közönségnek nem tetszett, vagy egyáltalán nem érdekelte őket. És nem csak a ma estéről van szó.
Die arccal Shinya ágya felé fordult. Bár a tekintete ködös volt, tisztán látszott, hogy ez jár a fejében „ugye csak viccelsz, hogy emiatt ébresztettél fel?”. A szőke már többször látta ezt a fajta arckifejezést.
- És?
- Téged ez nem dühít fel?
- Kellene?
Shinya csöndben maradt, ő maga sem tudta a választ.
- Zavar téged?
- Igen – felelte Shinya csendesen. – Nem igazán értem, miért.
Die nagyot sóhajtott, Shinya pedig felnézett a plafonra. Szörnyen unalmas plafon volt, tele apró repedésekkel. Hallotta, ahogy Die morgott egyet, aztán kelletlenül megszólalt.
- Gyere ide.
Talán az alváshiány miatt, de Shinya kérdés nélkül kényszerítette a testét felkelésre, aztán átvágott a szobán, hogy megszüntesse az ágyaik közötti rést. Die laza kézmozdulatot tett, jelezve, hogy Shinyának közelebb kellene hajolnia. A dobos előre dőlt, és teljesen megdöbbent, amikor Die keze megragadta a nyaka hátsó részét és lehúzta egy csókra.
Igazán semmiség volt, csak egy ajak érintése egy másikéhoz. Csupán néhány pillanatig tartott mielőtt Die elengedte és újra elfordult.
- Nos, elégedett vagy?
Shinya habozott. Úgy érezte, most könnyedén eltudna aludni.
- Igen, azt hiszem.
- Jó. Menj aludni.
Mire Shinya visszament az ágyába és elfészkelődött a takaró alatt, újra meghallotta Die horkolását. Szemeit becsukva elmosolyodott.
Most több kérdése volt, mint a beszélgetés előtt, és tudta, hogy reggel minden sokkal zavarosabb lesz, de egyenlőre elégedett volt.
- Köszönöm – suttogta, mielőtt az alvás elragadta. Aznap éjjel örömteljes álmai voltak.
Szerző: Gixi
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült. Bár Real Person Slash, nem állítjuk, hogy a szereplők ilyen viszonyban vannak. Egy kis ízelítő:
http://photobucket.com/images/die%2520shinya/
Amerikában a dolgok máshogy működtek. Amerikában a koncerteken kevesebb hangosan sikoltozó lány volt, amikor egy szintén férfi csapattaghoz dörgölőztél. Persze, ott is voltak, de úgy tűnt a legtöbbjük nem volt felkészülve az ilyen élményekre, vagy csak egyszerűen nem érdekelte őket.
Ez elkeserítette Shinyát.
Nem mintha ő sok időt töltött volna incselkedéssel vagy nyalakodással – hiszen megvolt a saját dolga a dobfelszerelés mögött -, ennek ellenére kiábrándító volt. Nem tudta megmondani pontosan miért. Egyszerűen zavarta a dolog.
Késő éjszaka volt, lehet, hogy csak fáradt volt és túl sokat gondolkodott – vagy éppen keveset. Nehéz volt eldönteni, amikor a teste alvásért könyörgött és az elméje egyszerűen nem engedélyezte. Először is, le kellett rendeznie a dolgokat.
- Die? – remélte, hogy a másik nem fogja piszkálni emiatt. Bárcsak Toshiyával került volna egy szobába aznap éjjel – tudta, hogy a basszista is hasonlóan érezne, vagy legalábbis megpróbálná megérteni, ahelyett, hogy elviccelné a dolgot. Nos, talán mégsem. Shinya csak egyre idegesebb lett, amiért Die van ott.
- Hrrr? – jött az álmos felelet, ami inkább hasonlított egy félbemaradt horkantásra. Este sokáig voltak kint, és Shinya tudta, hogy Die nem igazán örülne neki ha felébresztené – az órára nézett – hajnali háromkor. De képtelen volt megszabadulni aggályaitól.
- Zavar téged, hogy itt vagyunk?
- Hrr? – kérdezte Die újra, még mindig egyensúlyozva álom és valóság között. – Mi?
- Zavar téged, hogy itt vagyunk? – ismételte meg türelmesen a dobos a kérdést.
- Nem. Kényelmes.
- Úgy értettem, Amerikában – forgatta Shinya a szemeit.
- Nem igazán. Miért?
- Csak… - kezdte bizonytalanul. Tényleg Die-vel kell erről beszélnie? Talán reggelre elfelejti. Remélhetőleg.
- Mi? – sajnos, Die már teljesen magánál volt. – Mi az?
- Ma este, amikor Toshiya – tudod – megnyalta Kaoru arcát, a közönségnek nem tetszett, vagy egyáltalán nem érdekelte őket. És nem csak a ma estéről van szó.
Die arccal Shinya ágya felé fordult. Bár a tekintete ködös volt, tisztán látszott, hogy ez jár a fejében „ugye csak viccelsz, hogy emiatt ébresztettél fel?”. A szőke már többször látta ezt a fajta arckifejezést.
- És?
- Téged ez nem dühít fel?
- Kellene?
Shinya csöndben maradt, ő maga sem tudta a választ.
- Zavar téged?
- Igen – felelte Shinya csendesen. – Nem igazán értem, miért.
Die nagyot sóhajtott, Shinya pedig felnézett a plafonra. Szörnyen unalmas plafon volt, tele apró repedésekkel. Hallotta, ahogy Die morgott egyet, aztán kelletlenül megszólalt.
- Gyere ide.
Talán az alváshiány miatt, de Shinya kérdés nélkül kényszerítette a testét felkelésre, aztán átvágott a szobán, hogy megszüntesse az ágyaik közötti rést. Die laza kézmozdulatot tett, jelezve, hogy Shinyának közelebb kellene hajolnia. A dobos előre dőlt, és teljesen megdöbbent, amikor Die keze megragadta a nyaka hátsó részét és lehúzta egy csókra.
Igazán semmiség volt, csak egy ajak érintése egy másikéhoz. Csupán néhány pillanatig tartott mielőtt Die elengedte és újra elfordult.
- Nos, elégedett vagy?
Shinya habozott. Úgy érezte, most könnyedén eltudna aludni.
- Igen, azt hiszem.
- Jó. Menj aludni.
Mire Shinya visszament az ágyába és elfészkelődött a takaró alatt, újra meghallotta Die horkolását. Szemeit becsukva elmosolyodott.
Most több kérdése volt, mint a beszélgetés előtt, és tudta, hogy reggel minden sokkal zavarosabb lesz, de egyenlőre elégedett volt.
- Köszönöm – suttogta, mielőtt az alvás elragadta. Aznap éjjel örömteljes álmai voltak.
Subscribe to:
Posts (Atom)