Aishiteru
Szerző: Elric-chan
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült. Szóljatok, ha kéne még valamit ide írnom...
- Oké, ismételd utánam. Arigato.
- Mit jelent?
- Csak ismételd, rendben?
Sasuke dühös volt magára. Beleegyezett, hogy japánul tanítja Narutót, de már nem is tűnt olyan jó ötletnek a dolog. A szőke merő unalomból kezdett érdeklődni a nyelv iránt, no és a „Tanulj könnyedén japánul” videók miatt, amiket Sakurától kapott a születésnapjára.
- Arigato.
- Jó.
- És mit jelent?
- Köszönöm.
- Mit?
Sasuke a homlokára csapott.
- Arigato azt jelenti köszönöm, hülye dobe!
- Aw, gonosz vagy…
- Ez elszomorít? – kérdezte Sasuke szarkasztikusan, de egyből meg is bánta, ahogy a szőke kiskutya szemekkel kezdte szuggerálni.
- Hogy mondod azt, hogy szomorú?
- Kanashii.
Sasuke a türelme végén járt. Már elkövette a hibát, hogy megkérdezte Narutót mit tud japánul, aki erre érdes hangon kezdte kiabálni, hogy „Dattebayo azt jelenti, hidd el! Dattebayo azt jelenti, hidd el!” Frusztráltsága még nem jelentkezett fejfájás formájában, de Sasuke nem tudott ennek igazán örülni.
- Hmm… hogy van az igen és nem?
- Hai és iie. – rájött, hogy csak akkor érhet el sikereket, ha így válaszol a dobe kérdéseire. Halkan és egyszerűen.
- Nos…
- Ano.
- Nem kérdeztem, hogy kell mondani!
- Hát, legalább már tudod.
Naruto felhorkantott. Sasuke nem volt éppen a legkedvesebb tanár, de ő volt a legokosabb és ez azért számított valamit. Az Uchiha csak mosolygott magában. Határozottan szórakoztató volt a másikat idegesíteni.
- Még valami? – kérdezte Sasuke az ujjait ropogtatva. Naruto csak ült és latolgatott, szinte látni lehetett a fogaskerekek forgását a szőke tincsek mögött.
- Nos… - kezdte Naruto, és a fekete hajú srác úgy látta, a nagyszájú kissé elpirult.
- Mi az? – kérdezte Sasuke és Narutót figyelte, ahogy arca a bíborvörös egy újabb árnyalatába váltott.
- Hogy mondod azt, hogy… szeretlek?
Sasuke egy egész percig csak ült és bámult, aztán fejét hátravetve felnevetett.
- Ezen izgattad így fel magad?
- Izgattam? – hadarta Naruto és még vörösebb lett.
- Igen, felizgattad magad. Olyan vörös vagy, mint egy sakuranbo. Öh… cseresznye.
Naruto lecsúszott a széken, egészen kicsire húzta össze magát és a padlót fixírozta. Sasuke csak bámulta őt, a tekintete egészen ellágyult.
- Aishiteru – suttogta, mire Naruto vette a bátorságot, hogy felnézzen.
- Ez azt…
- Szeretlek.
- Mi… tényleg?
Sasuke figyelmen hagyta a tényt, hogy válasza kétértelmű lehet.
- Hai.
Naruto felült, arckifejezése rosszból rosszabbra változott. Sasuke átnyúlt az asztalon, hüvelykujjával megcirógatva a szőke arcát és lágyan elmosolyodott. Felállt, megkerülte az asztalt és mielőtt Naruto szívének esélye lett volna egyet is dobbanni, megcsókolta őt.
Ez túl sok volt a kyuubinak. Karjait átfonta Sasuke nyaka körül, ezzel alaposan meglepte a hollóhajút. Meglepődött, de egyáltalán nem ellenkezett. Még közelebb lépett a másikhoz, arcát kezébe fogva. Kialakuló fejfájása teljesen eltűnt.
- Öh… - Naruto hangja alig volt több kósza suttogásnál. – Mi… volt ez?
Sasuke elvigyorodott.
- Kisu.
No comments:
Post a Comment