Nyári kaland

Nyári kaland


Szerző: resha_ueda
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült. Kellemes kis nyári frissítő :)



Szép, napos, normális hétfő lett volna Ryo és Ueda számára, ha el nem határozzák, hogy megkoronázzák egy kiadós veszekedéssel, miszerint is Jin és Ueda együtt jelentek meg egy műsorban, ahol Nishikido szerint „indokolatlanul fülledt” masszázsban részesültek. Ryo – szokásos mindent birtokolni vágyó szerepében tetszelegve – nem tudta megállni, hogy mérgét és féltékenységét ne zúdítsa a kimerült fiúra.

- Ryo, ez a munkám. És amúgy sem „indokolatlanul fülledt” vagy hogy a fenébe nevezted, úgyhogy csak fogd be, oké? Kérlek – próbált a lehetőségekhez képest nyugodt maradni.

- Mégis hogyan tudnám befogni, amikor félmeztelenül látlak azzal az idiótával a nemzeti tévében?

Ueda, aki már nem tudta tovább elviselni féltékeny kedvesét, becsörtetett a hálószobába, előkapta az egyik bőröndjét és véletlenszerűen dobálni kezdte bele a ruháit. Két és fél perc múlva már bőszen vágtatott végig az előszobán.

- Oi, hercegnő! Azonnal vonszold ide vissza a hátsód! – kiáltotta Ryo az elviharzó srác után, de válaszra csak az arcára csapódó ajtó formájában számíthatott.

Azt hiszem szükségem van egy kis vakációra.

Ueda a táskájában matatott, megpillantotta az útlevelét.

Igen, ez lesz a legjobb. El innen jó messzire…

Több se kellett, a leintett taxival a repülőtérre vitette magát, találomra kiválasztott egy országot, és megvette a jegyét.

Reszkessetek, Fülöp-szigetek!

~*~*~*~*~*~*~*~*

A város másik végén Ryo egyre hangosabban morgott, ahogy kétségbeesett próbálkozásokat tett arra, hogy megtalálja a barátját. Már majdnem öt órája kereste a hercegnőjét, de Ueda úgy eltűnt, hogy bottal üthette a nyomát. Igyekezett minden használható információ-morzsát kisajtolni a KAT-TUN tagokból, de úgy tűnt senki nem volt, akit érdekelt volna Ueda kis magánakciója.

- Tudod, Ryo-chan, szerintem ezúttal alaposan elszúrtad. Túl sokáig feszegetted Uebo türelmének határait – mondta Jin, ahogy a hajával játszott.

- Tudod mostanában mennyire elfoglalt? Teljesen ki van akadva, ráadásul a menedzser sem engedélyezett neki semmiféle nyaralást – tette hozzá Kame, megerősítve Akanishi véleményét.

És ebben a pillanatban falra festett ördögként megjelent a menedzser.

- Hol van Ueda? – követelt azonnali választ.

A többiek igyekeztek elkerülni a feldúlt férfi tekintetét. Yamapi mentőangyalként lebbent be a helyszínre: egyik kezével füléhez szorította telefonját és elég hangosan beszélt, hogy mindenki rá figyeljen.

- Elhagyod az országot? Mikor indulsz? Éppen most? Oké, oké, megmondom nekik. Szia! – tette le.

- Kivel beszéltél, Pi? - Kérdezte Jin, ahogy legjobb barátja felé tartott.

- Ueda-kunnal.

- Miért nem mondtad előbb? – vonta felelősségre a srácot Ryo és a menedzser egyszerre.

Yamapi megrémült a rátámadó indulatok láttán, és Jin mögé bújt, hogy elkerülje a két férfi kitöréssel fenyegető dühét.

- Oi, Yamashita! Mondj valamit!

- Azt mondta, hogy elutazik az országból… - kezdte bizonytalon hangon, ahogy az elsötétülő tekintetek súlya alatt próbálta minél kisebbre összehúzni magát. – De nyugalom! Egy hónap múlva visszajön…

Az öltönyös férfi már éppen idegösszeroppanást készült kapni, amikor a telefonja pittyegni kezdett.

Menedzser-san,

Elnézést, hogy nem szóltam hamarabb. Csak úgy megtörtént… Amúgy is sokat könyörögtem ezért a vakációért, azt hiszem most már túl türelmetlen voltam, hogy a jóváhagyásodra várjak. Már értesítettem az ügynökséget és kitöltöttem a távolléti papírokat.

Ne aggódj túl sokat, amikor visszajövök, gőzerővel vetem bele magam a munkába és mindent bepótolok. És nem feledkezem meg a szuvenírokról!

Néhány hét múlva találkozunk.

Ueda Tatsuya

A férfi lazított a nyakkendőjén és fájdalmasan lüktető halántékát kezdte masszírozni, aztán utasította a srácokat, hogy folytassák a próbákat Ueda nélkül. Tekintetét végighordozta az összegyűlt bagázson, lemondóan sóhajtott, aztán egyetlen szó nélkül elhagyta a szobát.

Ryo az öltöző falához masírozott, hogy néhányszor beleverje a fejét, amikor ő is üzenetet kapott.

Legdrágább Idióta Szerető,

Remélem a hiányomból következő szabadidődet arra szánod, hogy elgondolkozz a viselkedéseden. A legjelentéktelenebb, leghülyébb dolog miatt képes vagy iszonyúan féltékeny lenni, amit már nem bírok tovább elviselni. Szóval amíg nem vagy képes mérsékelni magad, nem jövök vissza.

Ó, talán találok valakit a helyedre, amíg itt vagyok, és átkozott leszel, ha azzal a taggal nagyon, nagyon jól kijövünk, úgyhogy a helyedben én nem vesztegetném az időm.

További szép nyarat,

Tatsuya

Ryo tátott szájjal állt ott egy ideig, visszapörgette szeretője szavait, aztán elolvasta újra és újra és újra. Halvány lila gőze sem volt róla, hogy a párja hol lehet a földkerekség hátán, és ha az az apró rész igaznak bizonyul…

Talán találok valakit a helyedre, amíg itt vagyok.

Így van. Átkozott lesz, ha ezt ennyiben hagyja!