Miért nem szeretem a lányokat

Miért nem szeretem a lányokat

Szerző: Hiki-chan
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült. ^^



Sasuke talált egy kis noteszt, ahogy a dolgait pakolta. A polc tetején volt, megbújva egy nagyobb tekercs mögött.

Kezébe vette a könyvet, visszament az ágyhoz és óvatosan leült, vigyázva, hogy ne ébressze fel alvó társát.

A pólójának szélével letörölte a vastag réteg port, mielőtt kinyitotta volna az első oldalnál. Tökéletes kézírással ez volt a lap közepére írva:

Ez a könyv Uchiha Sasuke tulajdona, és akárki merészeli elolvasni, szörnyű halálra számíthat.

Sasukének vissza kellett nyelnie egy horkantást. Megszállottság… kétségtelenül minden Uchiha életének szerves része volt. Vetett egy gyengéd pillantást kedvesére, aztán tovább lapozott.

A következő oldalnál a fiú majdnem felnevetett.

Egy fotót látott Itachiról, vörös tollal kidekorálva. Bajusz és szakáll, a szemek vastagon bekarikázva, a testéből kések és tűk álltak ki. Persze, most hogy Itachi halott volt (általa), Sasukének nem kellett többé aggódnia miatta.

Fejét ingatva gondolt vissza a gyerekre, aki valaha volt, és újabb oldal szemrevételezéséhez fogott.

Volt végre valami, ami megragadta a figyelmét.


- A lányok undorító teremtmények, kivéve anyát, anya tökéletes.

- A lányok tetvesek!

- A lányok idegesítők, irritálnak engem.

- A lányok gyengék és érzelmesek.

- Visszatartanak.

Sasuke elvigyorodott a „tetves” résznél, nehezen hitte el, hogy ilyeneken gondolkozott, habár a nagy részével egyetértett. Kíváncsian pörgette a lapokat a következő egy újabb bejegyzéshez.

A dátum újabbnak tűnt, mint a többi… nem lehetett több 7-8 évesnél…

- A lányoknak nincs olyan ragyogó kék szemük, mint neki.

- A lányoknak nincs olyan aranyszínű hajuk, mint neki.

- A lányoknak nincsenek olyan csíkok az arcukon.

- A lányoknak nincs olyan ragyogó mosolyuk, mint neki.

- A lányok nem olyan aranyosak, mint ő.

- Lányokat nem hívnak Narutónak…

Sasuke egy nagy foltot látott Naruto nevén, de ez nem akadályozta meg, hogy ne tudja elolvasni. Most már tudta, miért rejtette el ezt a füzetet.

Egy lágy nyögés zökkentette ki gondolatai közül. Barna kezek fonódtak a nyaka köré, és egy fej pihent meg a vállán.

- Sasuke… mit csinálsz? – jött az álmos kérdés.

Sasuke becsukta a könyvet, az ágyra dobta aztán megfordult, hogy Narutót magához ölelje. Apró csókot nyomott a szájára.

- Éppen rájöttem, hogy már kisgyerekkorom óta szerettelek, dobe.

- Hmm? – morgott a szőke álmosan, nem igazán értette a kedvesét.

Sasuke elmosolyodott és szorosabb ölelte. Naruto nekidőlt és fáradtan a fülébe suttogta:

- Persze, hogy szerettél… én is téged…

A fekete hajú lehajolt, és ajkával megérintette Naruto homlokát.

- Tényleg?

Naruto rávigyorgott és egy könnyű puszit nyomott az arcára, mielőtt Sasuke ölébe fészkelte magát és becsukta szemeit.

- Tényleg.