Álmatlanság
Szerző: chibikoi
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült.
Sötét volt. Hideg volt.
Kakashi, Sakura, Sasuke és Naruto egy szobában aludtak egy kis házban, amit kifejezetten shinobiknak építettek, hogy ott húzódjanak meg küldetésük alatt. A futonokat véletlenszerűen rendezték el a hatalmas szobában: Sakura egyedül volt a sarokban, Kakashi a szoba közepén terpeszkedett, Naruto és Sasuke a másik falhoz húzódtak.
Az ablak megremegett a süvítő széltől. Holdfény áramlott be az üvegen, hátborzongató kék fénybe vonva a falakat, a kint reszkető fák táncoló árnyakat vetítettek a sötétbe.
Egyszerűen szólva, Naruto ébren volt. Megpróbálta kitisztítani az elméjét, befogni a füleit, sőt, még a párnája alá is dugta a fejét (majdnem megfojtva magát ezzel).
Érezte, ahogy a hideg beférkőzik a repedéseken és végigfut a bőrén. Reszketve nézett szét a szobában. A csapattársainak nem volt problémájuk az alvással, Kakashi még horkolt is. Naruto felsóhajtott. Tudta, hogyha nem tudja kialudni magát, az holnap az életébe kerülhet. És nem tűnt vonzó ötletnek belehalni az alváshiányba, főleg, ha Hokage akar lenni az ember.
Óvatosan felült, aztán átlopakodott a szobán Sasukéhoz. Úgy érezte, ez az utolsó esélye. Sakura? Biztosan végezne vele. Kakashi? A perverz tanár számításba sem jöhetett. Így csak Sasuke maradt. Naruto akármit elviselt volna tőle, hiszen riválisok voltak (és barátok is, bár ezt a tényt szándékosan elutasította).
Összegyűjtve a bátorságát, Naruto Sasuke vállára tette a kezét, és finoman megrázta.
- Sasuke… Sasuke! Ébredj fel – suttogta. Kissé hátrébb lépett, amikor meglátta az összeszűkült, ónix színű szemeket.
- Naruto, menj vissza aludni – suttogta mérgesen, amiért megzavarták szendergésében. Éber alvó volt, nem szerette, ha felkeltették. Megfordult, hátát mutatva Narutónak.
- Nem tudok elaludni!
- Az kár, usuratonkachi – válaszolt az Uchiha, visszanézve a válla felett. Naruto igazán reménytelennek tűnt, ahogy kócos hajjal álldogált a futonja mellett. Sasuke dühösen fújt egyet, aztán újra elfordult. – Tűnj el!
Naruto nagyot sóhajtott. Leült Sasuke matraca mellé, és néhány percig mérlegelte, mit kellene tennie. Figyelte, ahogy csapattársa légzése újra lelassul. Megint elaludt!
Nagyon, nagyon óvatosan, Naruto felemelte a takaró sarkát és becsusszant alá. Fejét Sasuke párnájának csücskére fektette, lehunyta szemeit és ösztönösen simult a másikhoz, hogy minél jobban beburkolja magát a takaró melegébe és Sasuke illatába.
Ahogy egy kicsit közelebb húzta a paplant magához, könyöke véletlenül hozzáütődött a másik fiú hátához.
- Mi a franc?! Menj vissza a saját ágyadba, Naruto! – mondta Sasuke, amikor felismerte kényelmetlenségének okát. Azonban, ahelyett, hogy felkelt és visszament volna a szoba másik végébe, Naruto megfordult és karjait Sasuke törzse köré fonta.
- Kényelmes vagy, Sasuke – suttogta még mindig csukott szemmel.
Sasuke elkeseredetten sóhajtott fel.
- Te meg lehetetlen.
Mérlegelve, hogy nem érné meg egész éjjel Narutóval veszekedni, visszafeküdt.
- Jó éjt – mondta Naruto elégedetten, egy kis mosollyal az arcán.
Aztán minden elcsöndesedett.
Showing posts with label SasuNaru. Show all posts
Showing posts with label SasuNaru. Show all posts
Monday, 19 September 2011
Aishiteru
Aishiteru
Szerző: Elric-chan
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült. Szóljatok, ha kéne még valamit ide írnom...
- Oké, ismételd utánam. Arigato.
- Mit jelent?
- Csak ismételd, rendben?
Sasuke dühös volt magára. Beleegyezett, hogy japánul tanítja Narutót, de már nem is tűnt olyan jó ötletnek a dolog. A szőke merő unalomból kezdett érdeklődni a nyelv iránt, no és a „Tanulj könnyedén japánul” videók miatt, amiket Sakurától kapott a születésnapjára.
- Arigato.
- Jó.
- És mit jelent?
- Köszönöm.
- Mit?
Sasuke a homlokára csapott.
- Arigato azt jelenti köszönöm, hülye dobe!
- Aw, gonosz vagy…
- Ez elszomorít? – kérdezte Sasuke szarkasztikusan, de egyből meg is bánta, ahogy a szőke kiskutya szemekkel kezdte szuggerálni.
- Hogy mondod azt, hogy szomorú?
- Kanashii.
Sasuke a türelme végén járt. Már elkövette a hibát, hogy megkérdezte Narutót mit tud japánul, aki erre érdes hangon kezdte kiabálni, hogy „Dattebayo azt jelenti, hidd el! Dattebayo azt jelenti, hidd el!” Frusztráltsága még nem jelentkezett fejfájás formájában, de Sasuke nem tudott ennek igazán örülni.
- Hmm… hogy van az igen és nem?
- Hai és iie. – rájött, hogy csak akkor érhet el sikereket, ha így válaszol a dobe kérdéseire. Halkan és egyszerűen.
- Nos…
- Ano.
- Nem kérdeztem, hogy kell mondani!
- Hát, legalább már tudod.
Naruto felhorkantott. Sasuke nem volt éppen a legkedvesebb tanár, de ő volt a legokosabb és ez azért számított valamit. Az Uchiha csak mosolygott magában. Határozottan szórakoztató volt a másikat idegesíteni.
- Még valami? – kérdezte Sasuke az ujjait ropogtatva. Naruto csak ült és latolgatott, szinte látni lehetett a fogaskerekek forgását a szőke tincsek mögött.
- Nos… - kezdte Naruto, és a fekete hajú srác úgy látta, a nagyszájú kissé elpirult.
- Mi az? – kérdezte Sasuke és Narutót figyelte, ahogy arca a bíborvörös egy újabb árnyalatába váltott.
- Hogy mondod azt, hogy… szeretlek?
Sasuke egy egész percig csak ült és bámult, aztán fejét hátravetve felnevetett.
- Ezen izgattad így fel magad?
- Izgattam? – hadarta Naruto és még vörösebb lett.
- Igen, felizgattad magad. Olyan vörös vagy, mint egy sakuranbo. Öh… cseresznye.
Naruto lecsúszott a széken, egészen kicsire húzta össze magát és a padlót fixírozta. Sasuke csak bámulta őt, a tekintete egészen ellágyult.
- Aishiteru – suttogta, mire Naruto vette a bátorságot, hogy felnézzen.
- Ez azt…
- Szeretlek.
- Mi… tényleg?
Sasuke figyelmen hagyta a tényt, hogy válasza kétértelmű lehet.
- Hai.
Naruto felült, arckifejezése rosszból rosszabbra változott. Sasuke átnyúlt az asztalon, hüvelykujjával megcirógatva a szőke arcát és lágyan elmosolyodott. Felállt, megkerülte az asztalt és mielőtt Naruto szívének esélye lett volna egyet is dobbanni, megcsókolta őt.
Ez túl sok volt a kyuubinak. Karjait átfonta Sasuke nyaka körül, ezzel alaposan meglepte a hollóhajút. Meglepődött, de egyáltalán nem ellenkezett. Még közelebb lépett a másikhoz, arcát kezébe fogva. Kialakuló fejfájása teljesen eltűnt.
- Öh… - Naruto hangja alig volt több kósza suttogásnál. – Mi… volt ez?
Sasuke elvigyorodott.
- Kisu.
Szerző: Elric-chan
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült. Szóljatok, ha kéne még valamit ide írnom...
- Oké, ismételd utánam. Arigato.
- Mit jelent?
- Csak ismételd, rendben?
Sasuke dühös volt magára. Beleegyezett, hogy japánul tanítja Narutót, de már nem is tűnt olyan jó ötletnek a dolog. A szőke merő unalomból kezdett érdeklődni a nyelv iránt, no és a „Tanulj könnyedén japánul” videók miatt, amiket Sakurától kapott a születésnapjára.
- Arigato.
- Jó.
- És mit jelent?
- Köszönöm.
- Mit?
Sasuke a homlokára csapott.
- Arigato azt jelenti köszönöm, hülye dobe!
- Aw, gonosz vagy…
- Ez elszomorít? – kérdezte Sasuke szarkasztikusan, de egyből meg is bánta, ahogy a szőke kiskutya szemekkel kezdte szuggerálni.
- Hogy mondod azt, hogy szomorú?
- Kanashii.
Sasuke a türelme végén járt. Már elkövette a hibát, hogy megkérdezte Narutót mit tud japánul, aki erre érdes hangon kezdte kiabálni, hogy „Dattebayo azt jelenti, hidd el! Dattebayo azt jelenti, hidd el!” Frusztráltsága még nem jelentkezett fejfájás formájában, de Sasuke nem tudott ennek igazán örülni.
- Hmm… hogy van az igen és nem?
- Hai és iie. – rájött, hogy csak akkor érhet el sikereket, ha így válaszol a dobe kérdéseire. Halkan és egyszerűen.
- Nos…
- Ano.
- Nem kérdeztem, hogy kell mondani!
- Hát, legalább már tudod.
Naruto felhorkantott. Sasuke nem volt éppen a legkedvesebb tanár, de ő volt a legokosabb és ez azért számított valamit. Az Uchiha csak mosolygott magában. Határozottan szórakoztató volt a másikat idegesíteni.
- Még valami? – kérdezte Sasuke az ujjait ropogtatva. Naruto csak ült és latolgatott, szinte látni lehetett a fogaskerekek forgását a szőke tincsek mögött.
- Nos… - kezdte Naruto, és a fekete hajú srác úgy látta, a nagyszájú kissé elpirult.
- Mi az? – kérdezte Sasuke és Narutót figyelte, ahogy arca a bíborvörös egy újabb árnyalatába váltott.
- Hogy mondod azt, hogy… szeretlek?
Sasuke egy egész percig csak ült és bámult, aztán fejét hátravetve felnevetett.
- Ezen izgattad így fel magad?
- Izgattam? – hadarta Naruto és még vörösebb lett.
- Igen, felizgattad magad. Olyan vörös vagy, mint egy sakuranbo. Öh… cseresznye.
Naruto lecsúszott a széken, egészen kicsire húzta össze magát és a padlót fixírozta. Sasuke csak bámulta őt, a tekintete egészen ellágyult.
- Aishiteru – suttogta, mire Naruto vette a bátorságot, hogy felnézzen.
- Ez azt…
- Szeretlek.
- Mi… tényleg?
Sasuke figyelmen hagyta a tényt, hogy válasza kétértelmű lehet.
- Hai.
Naruto felült, arckifejezése rosszból rosszabbra változott. Sasuke átnyúlt az asztalon, hüvelykujjával megcirógatva a szőke arcát és lágyan elmosolyodott. Felállt, megkerülte az asztalt és mielőtt Naruto szívének esélye lett volna egyet is dobbanni, megcsókolta őt.
Ez túl sok volt a kyuubinak. Karjait átfonta Sasuke nyaka körül, ezzel alaposan meglepte a hollóhajút. Meglepődött, de egyáltalán nem ellenkezett. Még közelebb lépett a másikhoz, arcát kezébe fogva. Kialakuló fejfájása teljesen eltűnt.
- Öh… - Naruto hangja alig volt több kósza suttogásnál. – Mi… volt ez?
Sasuke elvigyorodott.
- Kisu.
Örök riválisok
Örök riválisok
Szerző: Koinu-chan
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült, ezúton is köszönet érte.
A fandom a Naruto című anime, spoilert nem tartalmaz. Ha nem ismered, itt egy kis szemezgetni való: http://photobucket.com/images/sasuke%2520love%2520naruto/
Szószedet:
-dobe: Sasuke hívja így Narutót, nyers fordításban halott levelet jelent
- usuratonkachi: szintén Naru "beceneve", a fekete hajú srác aggatta rá
- seme: "aktív" fél a homoszexuális kapcsolatokban, japánul.
4 évesen
Egy aranyos, szőke kisgyerek ült az óvoda padlóján, kockatornyot építve, néha felhúzva narancssárga overalljának ujját.
- Ety kocka, két kocka, hájom kocka – selypített vidáman.
Egy sötét hajú totyogós huppant le mellé és lefitymáló kifejezéssel figyelte tevékenységét. (Úgy, ahogy egy átlagos négy éves képtelen lenne)
Sasuke is elkezdett tornyot építeni, de sokkal gyorsabban, mint Naruto.
A szőke fiú észrevette ezt, és durcásan felfújta arcát. Gyorsabban rakosgatta egymásra a színes darabokat, nem akart lehagyott lenni a ’hüle cép fiú’ mellett.
Addig építettek, amíg az épület el nem ért a fejükig, akkor megálltak és bámulni kezdték egymást. Mindkét torony 15 emelettel büszkélkedhetett.
Naruto megpróbált felugrani, hogy egy utolsó kockát tegyen a rakásra, de túl kicsi volt hozzá. Sasuke – aki alig volt magasabb a szőkénél – lábujjhegyre állt és felhelyezte az utolsó darabot, ezzel 16-ra növelve az építőelemek számát. Önelégülten mosolygott Narutóra (bár inkább volt aranyos, semmint gúnyos).
Pont! Sasuke: 1 Naruto: 0
_____________________________________
7 évesen
Valahogy ugyanazt az utat választották hazafelé, na nem mintha együtt mentek volna, vagy ilyesmi. Az utcán kiszúrtak egy hatalmas, többszínű nyalókákat árusító boltot.
- Oh… nagyon jól néznek ki – mondta Naruto nyálcsorgatva.
Sasuke a szemeit forgatta.
- Utálom az édességet…
Naruto elutasítóan nyúlt a pénztárcájáért, de csak egy ragtapaszt és egy gombot talált benne.
- Aw, bár csak lenne egy ilyenem – siránkozott mogorva képpel.
A fekete hajú srác újra átnézett a boltra, aztán ördögien elvigyorodott (úgy, ahogy csak egy Uchiha tud 7 éves korban). Odasétált a polchoz, kiválasztott egy fényes piros színű cukrot és odanyújtotta az eladónak egy érmével együtt. Visszasétált Narutóhoz, és vigyorogva rágódott az édességen.
- He? Ez nem fair, azt mondtad nem szereted az édes dolgokat!
- Eldöntöttem, hogy most már szeretem őket.
- Önző dög! – morgott Naruto és keresztbe fonta karjait a mellkasán. Ez a mozdulat majdnem arra késztette Sasukét, hogy megossza vele a nyalókát… majdnem.
Hirtelen egy gondolat ütött szöget a szőke fejében. Lekicsinylően prüszkölt egyet Sasuke felé, aztán ő is elindult a boltba – Majd én megmutatom! – felkiáltással.
Megállt a pult előtt, és a nőt bámulta nagy, fénylően nedves szemekkel. Előretolta a csípőjét, mutatóujját a szájába vette.
- Azok a nyalókák szörnyen jól néznek ki… - lassan hintázott a talpain és bűnbánóan lesütötte a szemeit – De anyuci azt mondja nem költhetünk több pénzt cukorkára… bár csak lenne egy olyanom… egy egészen kis darab is elég lenne!
Szinte látszott, ahogy az eladó elolvad a látottaktól.
- Ó, kis drágám, Isten áldjon. – egy nagy, szivárványszínű nyalókát nyomott Naruto kezébe, és megsimogatta a szőke tincseket. – Tessék, ne aggódj a fizetés miatt. Bűntett lenne egy ilyen aranyos gyermeket megfosztani ettől.
- Köszönöm, hölgyem!
Naruto visszafordult és nyelvet öltött az elképedt Sasukére.
Pont! Naruto: 61 Sasuke: 60
___________________________
12 évesen
Átsétáltak az előcsarnokon, hogy megnézzék a falra függesztett lapon a vizsgaeredményeiket.
- Ha! Érzem, hogy ez most nagyon jól sikerült. Talán még téged is leköröztelek!
- Ne fogadj rá, dobe.
- Ne hívj így!
- Rendben… usuratonkachi.
- Te…!
Addig folytatták a szóváltást, amíg oda nem értek a hirdetőtáblához. Kíváncsian vizslatták a tele írt kiáltványt. Sasuke neve, természetesen, egyből ott volt a lap tetején. De Narutóé…
(tovább megy)…
(sokkal lejjebb)…
(már majdnem ott)…
Igen, a legeslegalján.
- Épp, amit egy dobétól várni lehet. – vigyorgott Sasuke.
- Csak várj, majd legközelebb megmutatom neked! – forrósodott fel Naruto arca.
Pont! Sasuke: 151 Naruto: 150
___________________________________
15 évesen
Akkoriban történt, amikor Naruto szerelmes volt Sakurába. Mindig mögé ült az órákon, és beszélgetni próbált vele, ahányszor csak a tanár hátat fordított. Amikor csak lehetősége volt rá, újra és újra randira hívta, igyekezett Sakura minden figyelmét magára irányítani. Igen, Naruto el volt bűvölve.
De a dolog úgy állt, hogy Sakura nem őt, hanem Sasukét szerette.
- Miért kell neki Sasukét szeretnie? – bosszankodott Naruto. – Sokkal régebbről ismerem őt, mint Sakura. Hogy mondhatja, hogy szereti, amikor csak egy éve ismerik egymást? És Sasuke még csak hozzá sem szól!
Igen, Narutót tényleg elbűvölte Sakura.
Másrészről, Sasuke tökéletes tisztában volt Naruto érzéseivel. A rivalizálás fejében, másnap úgy ment iskola, hogy hagyta, hogy Sakura a karjába csimpaszkodjon, ő pedig átkarolta a lányt. Hivatalosan „együtt jártak”.
Naruto dühöngött, de még mennyire! (Mondjuk, hogy egy egész hegynyi széttépett papír sziesztázott egy tanterem padlóján.)
Ezért Naruto azt mondta Sasukénak, hogy amúgy sem szerette Sakurát, aki csúnya, gőgös és egy fennhéjázó vén szatyor, és idióta volt, amiért pont vele járt.
A fekete hajú srác csak mosolygott rajta.
Másnap Naruto Hinatával kézenfogva ment iskolába. Most ők voltak hivatalosan egy pár.
- Az én barátnőm sokkal jobb, mint a tiéd! – jelentette ki Naruto, amikor összefutott a tetőn Sasukéval.
- Mindegy, dobe, az enyém csinosabb.
- Hinata aranyosabb!
- Sakura okosabb.
- Hinata tud főzni!
- Sakura… uh… jól néz ki rózsaszínben.
- Hinata… öö… halkan beszél?
- Ez hülyeség. Sakura és én jobban csókolózunk. (Ez hazugság volt, Sasuke meg sem akarta érinteni a lányt, nemhogy megcsókolja. Csak azért mondta, hogy Narutót piszkálja.)
- Na persze! Én akármelyik lánynál jobban csókolok! (Ez is hazugság volt, ugyanis Naruto még sosem csókolt meg senkit.)
- Hm, hazudsz.
- Nem, nem hazudok!
- De igen.
- De nem!
- Talán azt sem tudod, hogy kell csókolózni.
- Te-! – Naruto ezt nem hagyhatta annyiban, meg kellett védenie a becsületét. Felemelkedett, megragadta Sasuke gallérját és lehúzta a fejét, amíg ajkaik össze nem találkoztak.
Egy pillanattal később Naruto hátrahúzódott, ráeszmélve, hogy mit tett.
- Én… öhm… úgy értem… - a szőke elhallgatott.
Sasuke elpirult.
Sasuke sohasem pirult el.
Pont! Naruto: 311 Sasuke: 310
___________________________________________
16 évesen
Ez volt az osztálykempingezés. Nos, valójában a semmi közepén voltak egy ócska sátorral, és egy tanárral, aki még a gombákat sem tudta megkülönböztetni az egyszerű gaztól. Hogy még rosszabb legyen, meleg volt – rettenetesen meleg –, az a fajta nap, amikor úgy érzed, hogy a világ egy hatalmas sütő, és te vagy benne a muffin.
Naruto a folyó egyik szikláján ült, magát legyezgetve. Egy átizzadt pólót viselt kék rövidnadrággal.
Sasuke mögötte ült a kövön, látszólag megfeledkezve a hőségről, de ha jobban megnézzük, a haja csapzottan tapadt homlokára.
- Hé, Sasuke, nincs meleged?
- Hn.
- Azt hiszem, élve fogok megfőni.
- Hn.
- Istenem, adj egy kis szellőt!
- …
- Azt hiszem, lehámlik a bőröm.
- Hn.
- Sasuke, nincs meleged?
- Dobe, hagyd abba. Zavaró vagy.
- De Sasuke! Alig tudok levegőt venni ebben a hőségben.
- Hogyne tudnál, hiszen beszélsz, nem igaz?
- Saaasssuuukkke….
- Nézd, az egyetlen, amit tenned kell, hogy beugrasz a folyóba egy kicsit lehűlni.
- Utálok úszni – pillantott le Naruto a hasára, ahol a sebhelye rejtőzött a pólója alatt. Nem arról volt szó, hogy utál úszni, inkább csak nem akarta, hogy az emberek meglássák a heget.
- Nincs senki a közelben. Nem fogják meglátni.
Naruto meglepetten nézett fel, nem hitte volna, hogy Sasuke sejti az okát, miért nem akar levetkőzni.
- Ha ettől jobban érzed magad, én is bemegyek – állt fel Sasuke.
- Tényleg? – kérdezte Naruto lenyűgözve. Az Uchiha sosem úszott, főleg azért, mert a lányok egyből letámadták volna, ha leveszi a felsőjét.
Sasuke áthúzta a sötét pólót a fején és az egyik sziklára dobta. Egy szép fejessel beugrott a vízbe, aztán megfordult, hogy Narutót is behívja.
De Naruto csak a csapattársát bámulta. A víz csillogott és végigfutott a finoman kidolgozott mellkason, hiába volt vékony, tartásából erő és kecsesség sugárzott. Naruto tudta, hogy Sasuke jóképű, de még sosem látta félmeztelenül ilyen közelről.
- Hé, Naruto, jól vagy? Vérzik az orrod.
Pont! Sasuke: 481 Naruto: 480
_____________________________________
17 évesen
Valentin nap volt, és Naruto zavartan álldogált egyik lábáról a másikra, egy doboz házi készítésű csokit szorongatva. Már azt is megbánta, hogy egyáltalán eszébe jutott ez a képtelen ötlet.
Sasuke arcáról semmit nem lehetett leolvasni, ahogy Narutóra nézett.
- Te… szeretsz engem? – kérdezte végül.
- M-Mi? Ez csak egy doboz csoki!
- Válaszolj a kérdésre, dobe.
- Én… nos… um…
- Csak mondj igent – Sasuke elővett egy saját kezűleg alkotott csomagot, tele csokoládéval és átnyújtotta Narutónak.
Naruto elpirult, ahogy átvette.
- Igen… szeretlek. Már nagyon régóta…
Döntetlen! Naruto: 500 Sasuke: 500
_________________________________
18 évesen
A szoba padlóját elborították Naruto ruhái, az ágy fájdalmasan nyikordult meg Sasuke segédkezésével. Naruto nyakán kalandozott szájával, finoman megszívva a selymes bőrt, édes hangokat csalva ki a szőkéből.
- Sasuke… miért te vagy a seme? – kérdezte Naruto nehezen lélegezve.
Sasuke megállt egy pillanatra.
- Csak úgy.
- De miért nem lehetek én a seme?
- Mert nem.
- Miért nem?
- Mert én magasabb vagyok – Sasuke közelebb nyomult Narutóhoz, keménységük izgatóan feszült a másik testének. A szőke felnyögött az érzésre.
- És jó vagyok az előjátékban – jártatta végig nyelvét Naruto fülén, izgatottan belenyalva.
- És erősebb vagyok – Sasuke a feje fölé emelte a szőke karjait, aztán kinyúlt az éjjeliszekrényre és elővarázsolt egy pár bilincset. Érzéki lassúsággal tette a hideg fémet a fiú vékony csuklójára, aztán az ágytámlához rögzítette.
- És mert azt mondom – mosolygott Sasuke önelégülten az alatta mocorgó szőkére.
Végső győzelem! Sasuke: 691 Naruto: 690
______________________________________
Sasuke és Naruto mind a mai napig folytatják örök vetélkedésüket, de valahol útközben megszabadultak a tabuktól.
A szerelem már csak ilyen.
Szerző: Koinu-chan
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült, ezúton is köszönet érte.
A fandom a Naruto című anime, spoilert nem tartalmaz. Ha nem ismered, itt egy kis szemezgetni való: http://photobucket.com/images/sasuke%2520love%2520naruto/
Szószedet:
-dobe: Sasuke hívja így Narutót, nyers fordításban halott levelet jelent
- usuratonkachi: szintén Naru "beceneve", a fekete hajú srác aggatta rá
- seme: "aktív" fél a homoszexuális kapcsolatokban, japánul.
4 évesen
Egy aranyos, szőke kisgyerek ült az óvoda padlóján, kockatornyot építve, néha felhúzva narancssárga overalljának ujját.
- Ety kocka, két kocka, hájom kocka – selypített vidáman.
Egy sötét hajú totyogós huppant le mellé és lefitymáló kifejezéssel figyelte tevékenységét. (Úgy, ahogy egy átlagos négy éves képtelen lenne)
Sasuke is elkezdett tornyot építeni, de sokkal gyorsabban, mint Naruto.
A szőke fiú észrevette ezt, és durcásan felfújta arcát. Gyorsabban rakosgatta egymásra a színes darabokat, nem akart lehagyott lenni a ’hüle cép fiú’ mellett.
Addig építettek, amíg az épület el nem ért a fejükig, akkor megálltak és bámulni kezdték egymást. Mindkét torony 15 emelettel büszkélkedhetett.
Naruto megpróbált felugrani, hogy egy utolsó kockát tegyen a rakásra, de túl kicsi volt hozzá. Sasuke – aki alig volt magasabb a szőkénél – lábujjhegyre állt és felhelyezte az utolsó darabot, ezzel 16-ra növelve az építőelemek számát. Önelégülten mosolygott Narutóra (bár inkább volt aranyos, semmint gúnyos).
Pont! Sasuke: 1 Naruto: 0
_____________________________________
7 évesen
Valahogy ugyanazt az utat választották hazafelé, na nem mintha együtt mentek volna, vagy ilyesmi. Az utcán kiszúrtak egy hatalmas, többszínű nyalókákat árusító boltot.
- Oh… nagyon jól néznek ki – mondta Naruto nyálcsorgatva.
Sasuke a szemeit forgatta.
- Utálom az édességet…
Naruto elutasítóan nyúlt a pénztárcájáért, de csak egy ragtapaszt és egy gombot talált benne.
- Aw, bár csak lenne egy ilyenem – siránkozott mogorva képpel.
A fekete hajú srác újra átnézett a boltra, aztán ördögien elvigyorodott (úgy, ahogy csak egy Uchiha tud 7 éves korban). Odasétált a polchoz, kiválasztott egy fényes piros színű cukrot és odanyújtotta az eladónak egy érmével együtt. Visszasétált Narutóhoz, és vigyorogva rágódott az édességen.
- He? Ez nem fair, azt mondtad nem szereted az édes dolgokat!
- Eldöntöttem, hogy most már szeretem őket.
- Önző dög! – morgott Naruto és keresztbe fonta karjait a mellkasán. Ez a mozdulat majdnem arra késztette Sasukét, hogy megossza vele a nyalókát… majdnem.
Hirtelen egy gondolat ütött szöget a szőke fejében. Lekicsinylően prüszkölt egyet Sasuke felé, aztán ő is elindult a boltba – Majd én megmutatom! – felkiáltással.
Megállt a pult előtt, és a nőt bámulta nagy, fénylően nedves szemekkel. Előretolta a csípőjét, mutatóujját a szájába vette.
- Azok a nyalókák szörnyen jól néznek ki… - lassan hintázott a talpain és bűnbánóan lesütötte a szemeit – De anyuci azt mondja nem költhetünk több pénzt cukorkára… bár csak lenne egy olyanom… egy egészen kis darab is elég lenne!
Szinte látszott, ahogy az eladó elolvad a látottaktól.
- Ó, kis drágám, Isten áldjon. – egy nagy, szivárványszínű nyalókát nyomott Naruto kezébe, és megsimogatta a szőke tincseket. – Tessék, ne aggódj a fizetés miatt. Bűntett lenne egy ilyen aranyos gyermeket megfosztani ettől.
- Köszönöm, hölgyem!
Naruto visszafordult és nyelvet öltött az elképedt Sasukére.
Pont! Naruto: 61 Sasuke: 60
___________________________
12 évesen
Átsétáltak az előcsarnokon, hogy megnézzék a falra függesztett lapon a vizsgaeredményeiket.
- Ha! Érzem, hogy ez most nagyon jól sikerült. Talán még téged is leköröztelek!
- Ne fogadj rá, dobe.
- Ne hívj így!
- Rendben… usuratonkachi.
- Te…!
Addig folytatták a szóváltást, amíg oda nem értek a hirdetőtáblához. Kíváncsian vizslatták a tele írt kiáltványt. Sasuke neve, természetesen, egyből ott volt a lap tetején. De Narutóé…
(tovább megy)…
(sokkal lejjebb)…
(már majdnem ott)…
Igen, a legeslegalján.
- Épp, amit egy dobétól várni lehet. – vigyorgott Sasuke.
- Csak várj, majd legközelebb megmutatom neked! – forrósodott fel Naruto arca.
Pont! Sasuke: 151 Naruto: 150
___________________________________
15 évesen
Akkoriban történt, amikor Naruto szerelmes volt Sakurába. Mindig mögé ült az órákon, és beszélgetni próbált vele, ahányszor csak a tanár hátat fordított. Amikor csak lehetősége volt rá, újra és újra randira hívta, igyekezett Sakura minden figyelmét magára irányítani. Igen, Naruto el volt bűvölve.
De a dolog úgy állt, hogy Sakura nem őt, hanem Sasukét szerette.
- Miért kell neki Sasukét szeretnie? – bosszankodott Naruto. – Sokkal régebbről ismerem őt, mint Sakura. Hogy mondhatja, hogy szereti, amikor csak egy éve ismerik egymást? És Sasuke még csak hozzá sem szól!
Igen, Narutót tényleg elbűvölte Sakura.
Másrészről, Sasuke tökéletes tisztában volt Naruto érzéseivel. A rivalizálás fejében, másnap úgy ment iskola, hogy hagyta, hogy Sakura a karjába csimpaszkodjon, ő pedig átkarolta a lányt. Hivatalosan „együtt jártak”.
Naruto dühöngött, de még mennyire! (Mondjuk, hogy egy egész hegynyi széttépett papír sziesztázott egy tanterem padlóján.)
Ezért Naruto azt mondta Sasukénak, hogy amúgy sem szerette Sakurát, aki csúnya, gőgös és egy fennhéjázó vén szatyor, és idióta volt, amiért pont vele járt.
A fekete hajú srác csak mosolygott rajta.
Másnap Naruto Hinatával kézenfogva ment iskolába. Most ők voltak hivatalosan egy pár.
- Az én barátnőm sokkal jobb, mint a tiéd! – jelentette ki Naruto, amikor összefutott a tetőn Sasukéval.
- Mindegy, dobe, az enyém csinosabb.
- Hinata aranyosabb!
- Sakura okosabb.
- Hinata tud főzni!
- Sakura… uh… jól néz ki rózsaszínben.
- Hinata… öö… halkan beszél?
- Ez hülyeség. Sakura és én jobban csókolózunk. (Ez hazugság volt, Sasuke meg sem akarta érinteni a lányt, nemhogy megcsókolja. Csak azért mondta, hogy Narutót piszkálja.)
- Na persze! Én akármelyik lánynál jobban csókolok! (Ez is hazugság volt, ugyanis Naruto még sosem csókolt meg senkit.)
- Hm, hazudsz.
- Nem, nem hazudok!
- De igen.
- De nem!
- Talán azt sem tudod, hogy kell csókolózni.
- Te-! – Naruto ezt nem hagyhatta annyiban, meg kellett védenie a becsületét. Felemelkedett, megragadta Sasuke gallérját és lehúzta a fejét, amíg ajkaik össze nem találkoztak.
Egy pillanattal később Naruto hátrahúzódott, ráeszmélve, hogy mit tett.
- Én… öhm… úgy értem… - a szőke elhallgatott.
Sasuke elpirult.
Sasuke sohasem pirult el.
Pont! Naruto: 311 Sasuke: 310
___________________________________________
16 évesen
Ez volt az osztálykempingezés. Nos, valójában a semmi közepén voltak egy ócska sátorral, és egy tanárral, aki még a gombákat sem tudta megkülönböztetni az egyszerű gaztól. Hogy még rosszabb legyen, meleg volt – rettenetesen meleg –, az a fajta nap, amikor úgy érzed, hogy a világ egy hatalmas sütő, és te vagy benne a muffin.
Naruto a folyó egyik szikláján ült, magát legyezgetve. Egy átizzadt pólót viselt kék rövidnadrággal.
Sasuke mögötte ült a kövön, látszólag megfeledkezve a hőségről, de ha jobban megnézzük, a haja csapzottan tapadt homlokára.
- Hé, Sasuke, nincs meleged?
- Hn.
- Azt hiszem, élve fogok megfőni.
- Hn.
- Istenem, adj egy kis szellőt!
- …
- Azt hiszem, lehámlik a bőröm.
- Hn.
- Sasuke, nincs meleged?
- Dobe, hagyd abba. Zavaró vagy.
- De Sasuke! Alig tudok levegőt venni ebben a hőségben.
- Hogyne tudnál, hiszen beszélsz, nem igaz?
- Saaasssuuukkke….
- Nézd, az egyetlen, amit tenned kell, hogy beugrasz a folyóba egy kicsit lehűlni.
- Utálok úszni – pillantott le Naruto a hasára, ahol a sebhelye rejtőzött a pólója alatt. Nem arról volt szó, hogy utál úszni, inkább csak nem akarta, hogy az emberek meglássák a heget.
- Nincs senki a közelben. Nem fogják meglátni.
Naruto meglepetten nézett fel, nem hitte volna, hogy Sasuke sejti az okát, miért nem akar levetkőzni.
- Ha ettől jobban érzed magad, én is bemegyek – állt fel Sasuke.
- Tényleg? – kérdezte Naruto lenyűgözve. Az Uchiha sosem úszott, főleg azért, mert a lányok egyből letámadták volna, ha leveszi a felsőjét.
Sasuke áthúzta a sötét pólót a fején és az egyik sziklára dobta. Egy szép fejessel beugrott a vízbe, aztán megfordult, hogy Narutót is behívja.
De Naruto csak a csapattársát bámulta. A víz csillogott és végigfutott a finoman kidolgozott mellkason, hiába volt vékony, tartásából erő és kecsesség sugárzott. Naruto tudta, hogy Sasuke jóképű, de még sosem látta félmeztelenül ilyen közelről.
- Hé, Naruto, jól vagy? Vérzik az orrod.
Pont! Sasuke: 481 Naruto: 480
_____________________________________
17 évesen
Valentin nap volt, és Naruto zavartan álldogált egyik lábáról a másikra, egy doboz házi készítésű csokit szorongatva. Már azt is megbánta, hogy egyáltalán eszébe jutott ez a képtelen ötlet.
Sasuke arcáról semmit nem lehetett leolvasni, ahogy Narutóra nézett.
- Te… szeretsz engem? – kérdezte végül.
- M-Mi? Ez csak egy doboz csoki!
- Válaszolj a kérdésre, dobe.
- Én… nos… um…
- Csak mondj igent – Sasuke elővett egy saját kezűleg alkotott csomagot, tele csokoládéval és átnyújtotta Narutónak.
Naruto elpirult, ahogy átvette.
- Igen… szeretlek. Már nagyon régóta…
Döntetlen! Naruto: 500 Sasuke: 500
_________________________________
18 évesen
A szoba padlóját elborították Naruto ruhái, az ágy fájdalmasan nyikordult meg Sasuke segédkezésével. Naruto nyakán kalandozott szájával, finoman megszívva a selymes bőrt, édes hangokat csalva ki a szőkéből.
- Sasuke… miért te vagy a seme? – kérdezte Naruto nehezen lélegezve.
Sasuke megállt egy pillanatra.
- Csak úgy.
- De miért nem lehetek én a seme?
- Mert nem.
- Miért nem?
- Mert én magasabb vagyok – Sasuke közelebb nyomult Narutóhoz, keménységük izgatóan feszült a másik testének. A szőke felnyögött az érzésre.
- És jó vagyok az előjátékban – jártatta végig nyelvét Naruto fülén, izgatottan belenyalva.
- És erősebb vagyok – Sasuke a feje fölé emelte a szőke karjait, aztán kinyúlt az éjjeliszekrényre és elővarázsolt egy pár bilincset. Érzéki lassúsággal tette a hideg fémet a fiú vékony csuklójára, aztán az ágytámlához rögzítette.
- És mert azt mondom – mosolygott Sasuke önelégülten az alatta mocorgó szőkére.
Végső győzelem! Sasuke: 691 Naruto: 690
______________________________________
Sasuke és Naruto mind a mai napig folytatják örök vetélkedésüket, de valahol útközben megszabadultak a tabuktól.
A szerelem már csak ilyen.
Színek
Szerző: Hiki-chan
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült.
Pov(point of view)= nézőpont, szemszög
dobe: Naruto "beceneve", Sasuke hívja így
Naruto Pov
Ott látom őket… együtt sétálnak. Megint.
Hallom a suttogásokat. Azt mondják Sasuke és Sakura aranyosak együtt.
Oda akarok menni köszönni… de a lábaim nem mozdulnak.
Így a távolból vizsgálom őket.
A lány - akiből mostanra nő lett - akiről azt hittem szerettem. És az idióta – aki még mindig idióta – vált az egyetlenné, akit igazán szeretek.
Mi a franc ez az irónia?
Morogva ismerem el, hogy Sakura rózsaszín haja kellemes kontrasztot mutat Sasuke ébenéhez.
Ő, mint rózsaszín… ő, mint kék.
A színek jól mennek egymáshoz, nem igaz?
Az enyém… sárga. Túl fényes, nem illik abba a körbe.
Szóval én itt maradtam… egyedül.
Újra.
Egy kiközösített.
Sakura Pov
Éppen próbálom meggyőzni ezt az idiótát, hogy ismerje el, szereti Narutót.
Ha! Ő nem fog megmozdulni.
Már hetek óta próbálkozom! Mégsem jutok sehova…
Olyan könnyű látni…
Amikor külön állok, amikor látom őket együtt.
Olyan érzésed van, mintha tüzet és jeget néznél.
Világos és sötét.
Ying és Yang.
Tökéletes ellentétek, amik vonzzák egymást.
A fenébe, még a hajszínük is összepasszol. A sárga túlragyogja az enyémet és nagyszerűen egészíti ki a feketét és a kéket.
Lassan észreveszik majd.
Lassan.
Hé, válaszolni kezd!
Sasuke Pov
Az ostoba lány állandóan piszkál, hogy ismerjem el, szeretem a dobét.
Tudom, hogy szeretem a dobét, asszony! Ne piszkálj.
Mi? Hogy nem teszek semmit az ügyben?
Átkozottul tenni fogok valamit, ha nem fogod be!
Még többet fogsz beszélni?
Rendben, te akartad.
Naruto Pov
Huh? Idióta? Mit akarsz?
Mit ak--- Mpppphhh!
Sakura Pov
Fotókat, fotókat! Sok képet csinálni!
Egy elmosódott narancs, citrom és fekete és kék folt volt!
Oh istenem, használta a nyelvét?!
Aaaah!
Sasuke Pov
Hn, megtettem.
Tényleg szeretem, amikor az ajkaid vörösek és duzzadtak, dobe.
Hogy megérte-e megcsókolni Narutót? Határozottan igen.
Az ostoba nő még mindig képeket csinál…
Mi az, dobe? Még egy csókot akarsz?
Hn…
Igazán lekötelezel.
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült.
Pov(point of view)= nézőpont, szemszög
dobe: Naruto "beceneve", Sasuke hívja így
Naruto Pov
Ott látom őket… együtt sétálnak. Megint.
Hallom a suttogásokat. Azt mondják Sasuke és Sakura aranyosak együtt.
Oda akarok menni köszönni… de a lábaim nem mozdulnak.
Így a távolból vizsgálom őket.
A lány - akiből mostanra nő lett - akiről azt hittem szerettem. És az idióta – aki még mindig idióta – vált az egyetlenné, akit igazán szeretek.
Mi a franc ez az irónia?
Morogva ismerem el, hogy Sakura rózsaszín haja kellemes kontrasztot mutat Sasuke ébenéhez.
Ő, mint rózsaszín… ő, mint kék.
A színek jól mennek egymáshoz, nem igaz?
Az enyém… sárga. Túl fényes, nem illik abba a körbe.
Szóval én itt maradtam… egyedül.
Újra.
Egy kiközösített.
Sakura Pov
Éppen próbálom meggyőzni ezt az idiótát, hogy ismerje el, szereti Narutót.
Ha! Ő nem fog megmozdulni.
Már hetek óta próbálkozom! Mégsem jutok sehova…
Olyan könnyű látni…
Amikor külön állok, amikor látom őket együtt.
Olyan érzésed van, mintha tüzet és jeget néznél.
Világos és sötét.
Ying és Yang.
Tökéletes ellentétek, amik vonzzák egymást.
A fenébe, még a hajszínük is összepasszol. A sárga túlragyogja az enyémet és nagyszerűen egészíti ki a feketét és a kéket.
Lassan észreveszik majd.
Lassan.
Hé, válaszolni kezd!
Sasuke Pov
Az ostoba lány állandóan piszkál, hogy ismerjem el, szeretem a dobét.
Tudom, hogy szeretem a dobét, asszony! Ne piszkálj.
Mi? Hogy nem teszek semmit az ügyben?
Átkozottul tenni fogok valamit, ha nem fogod be!
Még többet fogsz beszélni?
Rendben, te akartad.
Naruto Pov
Huh? Idióta? Mit akarsz?
Mit ak--- Mpppphhh!
Sakura Pov
Fotókat, fotókat! Sok képet csinálni!
Egy elmosódott narancs, citrom és fekete és kék folt volt!
Oh istenem, használta a nyelvét?!
Aaaah!
Sasuke Pov
Hn, megtettem.
Tényleg szeretem, amikor az ajkaid vörösek és duzzadtak, dobe.
Hogy megérte-e megcsókolni Narutót? Határozottan igen.
Az ostoba nő még mindig képeket csinál…
Mi az, dobe? Még egy csókot akarsz?
Hn…
Igazán lekötelezel.
Sasuke jelszava
Sasuke jelszava
Szerző: R. Liam
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült.
Szószedet
- ANBU: a legtehetségesebb ninják, általában a bérgyilkosok feladatait látják el. (Pl. Kakashi is az volt)
- sensei: japánul a tanárok/orvosok/ügyvédek megszólítására használják
- Tsunade: ő az ötödik Hokage (Godaime), a legerősebb ninja a faluban. Ő a "főnök" :)
- Shinobi: ninja
A történet annyiban AU, hogy a Naruto fandomban nincs internet ^^
- Üdvözlünk az ANBU Elit Online Fórumon –
Sasuke az oldal tetején villogó feliratra pillantott.
A ma reggeli ANBU szakaszvezetők megbeszélésén a Hokage, Tsunade utasította őket, hogy mindenki regisztráljon az újonnan elkészült ANBU Online Fórumon, ahol Konoha legelitebb shinobijai tarthatták a kapcsolatot egymással.
- Hé, teme, mi’csinálsz? – hideg víz csöpögött Sasukére, ahogy Naruto – aki éppen végzett a zuhanyozással – leült mellé, és a csodálatos szőke haját dörgölte egy törölközővel.
- Miért nem a fürdőszobában szárítod a hajad? – motyogta Sasuke.
Folytatta az információ-kitöltést magáról, bepötyögte a ház címét, amit Narutóval osztott meg.
- Regisztrálok az ANBU Fórumra. Te már megcsináltad?
- Ah, én már kitöltöttem – felelte Naruto. Befejezte hajának szárítását és a kissé nedves törölközőt lustán átdobta a vállán. - Ha elfelejtetted volna, éppen azt csináltam amikor berontottál és letámadtál.
- Oh, tényleg – vigyorgott Sasuke.
Mindig felizgatta, amikor becserkészhette a gyanútlan szőkét és kiélvezhette sikeres vadászatának gyümölcsét a legközelebbi megfelelő helyen. Nem hiába volt Kakashi növendéke, a sensei perverziójából rá is ragadt valami…
Sasuke visszairányította figyelmét a honlapra, éppen az a rész következett, ahol meg kell adni a felhasználó nevet és a jelszót. Sasuke gondolkodott egy pillanatig, aztán begépelte a kívánt nevet: egy nagyon kreatív uchihaSasuke-t.
Már éppen beírta volna a jelszavát, amikor észrevette, hogy Naruto a monitort és a klaviatúrát bámulja.
- Dobe, éppen a jelszavamat gépelem be, ilyenkor illik félrenézni.
- Miért? Csak rólam van szó – válaszolt Naruto ártatlanul.
- Rendben. – csakhogy ingerelje Narutót, Sasuke beírta, hogy ’P-E-N-I-S-Z’.
Sasuke nagyon férfiasnak érezte magát abban a pillanatban, plusz emlékeztetni akarta a nagyszájú dobét arra, amit néhány órája csináltak.
Rákattintott a ’Regisztráció engedélyezése’ gombra.
Néhány pillanattal később Naruto lezuhant a székről, és annyira kacagott, hogy azt hitte, menten belehal.
A képernyőn egy hibaüzenet jelent meg: „A jelszó nem elég hosszú.”
Sasuke homlokán kidagadt egy ér. Ma este, fogadkozott, Naruto fejébe vési, hogy a ’jelszava’ biztosan elég hosszú…
Szerző: R. Liam
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült.
Szószedet
- ANBU: a legtehetségesebb ninják, általában a bérgyilkosok feladatait látják el. (Pl. Kakashi is az volt)
- sensei: japánul a tanárok/orvosok/ügyvédek megszólítására használják
- Tsunade: ő az ötödik Hokage (Godaime), a legerősebb ninja a faluban. Ő a "főnök" :)
- Shinobi: ninja
A történet annyiban AU, hogy a Naruto fandomban nincs internet ^^
- Üdvözlünk az ANBU Elit Online Fórumon –
Sasuke az oldal tetején villogó feliratra pillantott.
A ma reggeli ANBU szakaszvezetők megbeszélésén a Hokage, Tsunade utasította őket, hogy mindenki regisztráljon az újonnan elkészült ANBU Online Fórumon, ahol Konoha legelitebb shinobijai tarthatták a kapcsolatot egymással.
- Hé, teme, mi’csinálsz? – hideg víz csöpögött Sasukére, ahogy Naruto – aki éppen végzett a zuhanyozással – leült mellé, és a csodálatos szőke haját dörgölte egy törölközővel.
- Miért nem a fürdőszobában szárítod a hajad? – motyogta Sasuke.
Folytatta az információ-kitöltést magáról, bepötyögte a ház címét, amit Narutóval osztott meg.
- Regisztrálok az ANBU Fórumra. Te már megcsináltad?
- Ah, én már kitöltöttem – felelte Naruto. Befejezte hajának szárítását és a kissé nedves törölközőt lustán átdobta a vállán. - Ha elfelejtetted volna, éppen azt csináltam amikor berontottál és letámadtál.
- Oh, tényleg – vigyorgott Sasuke.
Mindig felizgatta, amikor becserkészhette a gyanútlan szőkét és kiélvezhette sikeres vadászatának gyümölcsét a legközelebbi megfelelő helyen. Nem hiába volt Kakashi növendéke, a sensei perverziójából rá is ragadt valami…
Sasuke visszairányította figyelmét a honlapra, éppen az a rész következett, ahol meg kell adni a felhasználó nevet és a jelszót. Sasuke gondolkodott egy pillanatig, aztán begépelte a kívánt nevet: egy nagyon kreatív uchihaSasuke-t.
Már éppen beírta volna a jelszavát, amikor észrevette, hogy Naruto a monitort és a klaviatúrát bámulja.
- Dobe, éppen a jelszavamat gépelem be, ilyenkor illik félrenézni.
- Miért? Csak rólam van szó – válaszolt Naruto ártatlanul.
- Rendben. – csakhogy ingerelje Narutót, Sasuke beírta, hogy ’P-E-N-I-S-Z’.
Sasuke nagyon férfiasnak érezte magát abban a pillanatban, plusz emlékeztetni akarta a nagyszájú dobét arra, amit néhány órája csináltak.
Rákattintott a ’Regisztráció engedélyezése’ gombra.
Néhány pillanattal később Naruto lezuhant a székről, és annyira kacagott, hogy azt hitte, menten belehal.
A képernyőn egy hibaüzenet jelent meg: „A jelszó nem elég hosszú.”
Sasuke homlokán kidagadt egy ér. Ma este, fogadkozott, Naruto fejébe vési, hogy a ’jelszava’ biztosan elég hosszú…
Naruto naplója
Naruto naplója
Szerző: Elric-chan
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült.
ramen: Naruto kedvence, japán tésztaétel
Ino, Shikamaru, Chouji, Shino és Kiba: a sorozat szereplői, Naruto és Sasuke évfolyamtársai
14. bejegyzés: Ma rament ettem! Hidd csak el!
Sasuke megforgatta a szemeit, ahogy lenézett Naruto „naplójára”, amit a szobájuk sarkában álló íróasztalon talált. A legtöbb oldal a ramenről szólt, a lapok maszatosak voltak és a szavakat néhol vastag satírozással húzták át.
19.bejegyzés: Ma Kakashi-sensei-jel elmentünk az Ichirakuba. Vett nekem rament!
Sasuke lustán forgatta a lapokat, állát a tenyerébe támasztotta. Éppen most értek vissza Narutóval egy kimerítő küldetésből, és amíg az Uchiha ledőlt az ágyára néhány percnyi szendergésre, Naruto körmölni kezdett a kis könyvbe. Sasuke a legutolsó bejegyzéshez lapozott.
46. bejegyzés: ma Sasuke, Sakura, Kakashi-sensei és én küldetésen voltunk. Kemény munka volt. Nagyon fáradt vagyok, Sasuke épp alszik. Megyek, szerzek egy kis rament. Viszlát!
Sasuke nagyot sóhajtott. Most már legalább tudta, hova ment a dobe. Na nem mintha kételkedett volna benne, hogy eltűnésének köze lenne a ramenhez. Kedvetlenül lapozott vissza.
23. bejegyzés: Sakura és Ino ma megint Sasukén veszekedtek. Sakura olyan csinos… bárcsak kedvelne engem.
Naruto szerette Sakurát? Sasuke elraktározta ezt az információt, azzal a szándékkal, hogy később majd megosztja a lánnyal.
24. bejegyzés: Ma meghívtam Sakurát egy tál ramenre. Édesnek hívott engem, nagyon boldoggá tett.
Hn, szánalmas, gondolta Sasuke.
Néhány lappal előrébb járt már, amikor valami megragadta a figyelmét. Felemelte fejét a kezéről, és csak bámult maga elé.
37. bejegyzés: Szeretem őt, mindennél jobban szeretem, de nincs mód, hogy elmondjam neki. Szeretem Uchiha Sasukét.
Sasuke mozdulatlanul bámult a lapra. A tinta néhol elmaszatolódott, és a papíron száraz foltok voltak. Elképzelte magában, ahogy Naruto ül az asztalnál és a könnyei a lapra hullanak. Akaratlanul is tovább lapozott, az ott lévő szavak még inkább elmosódottak voltak.
38. bejegyzés: Miért? Miért szeretem ennyire? Úgy érzem, el kell neki mondanom… megérdemli, hogy tudja. De ő nem… nem tud… sosem szeretne engem. Ez nem igazságos… jobban szeretem, mint el tudnám mondani.
Az Uchiha furcsán elégedettnek érezte magát. Tekintete a következő – szerencsére már könnymentes – lapra szegeződött.
39. bejegyzés: Tegnap éjjel Sasukét figyeltem, ahogy aludt. Annyira gyönyörű volt, hogy belesajdult a szívem. Kíváncsi vagyok, miről álmodott.
40. bejegyzés: A ramen annyira finom! A legjobb barátom!
Sasuke pislogott és meglepődésének egy nyögés formájában adott hangot. Mi történ a „Szeretlek Sasuke” résszel?
42. bejegyzés: Meg fogom kérdezni a Hokagét, hogy bevezethetünk-e egy Nemzetközi Ramen Napot!
A fiú felkapta a naplót az asztalról, közel tartotta az arcát és őrült módon kezdte lapozgatni, hátha talál még valamit magáról. Semmi. Felhorkant, rázni kezdte a könyvet egyik oldalról a másikra, fentről le. Egy kis összehajtogatott lap esett a földre, gyorsan felkapta és olvasni kezdte.
Kedves Sasuke,
Szeretlek. Talán nem hiszed el nekem, de igaz. Jobban szeretlek, semhogy szavakkal el tudjam mondani. Te vagy a legcsodálatosabb, leggyönyörűbb, akit valaha megpillantottam és minden percben olyan közel érezlek magamhoz, mint senki mást. Létezésem minden egyes pillanatában rád gondolok. Éjszaka melletted alszok, betakarózom a belőled áradó melegségbe, megfürdök a lélegzetedben, hallgatom a szíved dobbanását, a lélegzetvételeidet és rólad álmodom.
Szeretlek.
Ez volt az. Sasuke várta a további szavak feltűnését, de semmi nem történt. Sosem gondolta volna, hogy valaki így érez iránta – legkevésbé Naruto. Fölállt, kezébe vette a naplót és a levelet, aztán elmasírozott az Ichirakuba.
***
- Naruto?
Sasuke figyelte, ahogy a szőke fej felé fordul. Kiba, Shikamaru, Chouji, Ino és Shino is ott volt, de ez nem túlzottan érdekelte a fekete hajú srácot. Ha Naruto tényleg szereti őt, akkor nincs rejtegetnivalója.
- Mm, Sske? – morgott Naruto és lenyelte a szájában lévő tésztát. Szemei nagyra nyíltak, ahogy Sasuke elé lökte a naplót és a levelet. Összefont karokkal állt előtte, kiismerhetetlen arckifejezéssel.
- Csak egyszer fogom megkérdezni – mondta. – Szeretsz engem?
A többiek feje egyszerre emelkedett fel a tányérjuk fölül, Naruto köhögni kezdett és elvörösödött. Sasuke felhúzta magához, arca csak néhány centire volt a másikétól.
- Nos?
Naruto alig bólintott, amikor megérezte az Uchiha puha ajkait a száján. Meglepett suttogások töltötték be az éttermet, és Sasuke hirtelen elmosolyodott.
- Én is.
Az a nap egyedülállóan híres lett Konoha történelmében.
Szerző: Elric-chan
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült.
ramen: Naruto kedvence, japán tésztaétel
Ino, Shikamaru, Chouji, Shino és Kiba: a sorozat szereplői, Naruto és Sasuke évfolyamtársai
14. bejegyzés: Ma rament ettem! Hidd csak el!
Sasuke megforgatta a szemeit, ahogy lenézett Naruto „naplójára”, amit a szobájuk sarkában álló íróasztalon talált. A legtöbb oldal a ramenről szólt, a lapok maszatosak voltak és a szavakat néhol vastag satírozással húzták át.
19.bejegyzés: Ma Kakashi-sensei-jel elmentünk az Ichirakuba. Vett nekem rament!
Sasuke lustán forgatta a lapokat, állát a tenyerébe támasztotta. Éppen most értek vissza Narutóval egy kimerítő küldetésből, és amíg az Uchiha ledőlt az ágyára néhány percnyi szendergésre, Naruto körmölni kezdett a kis könyvbe. Sasuke a legutolsó bejegyzéshez lapozott.
46. bejegyzés: ma Sasuke, Sakura, Kakashi-sensei és én küldetésen voltunk. Kemény munka volt. Nagyon fáradt vagyok, Sasuke épp alszik. Megyek, szerzek egy kis rament. Viszlát!
Sasuke nagyot sóhajtott. Most már legalább tudta, hova ment a dobe. Na nem mintha kételkedett volna benne, hogy eltűnésének köze lenne a ramenhez. Kedvetlenül lapozott vissza.
23. bejegyzés: Sakura és Ino ma megint Sasukén veszekedtek. Sakura olyan csinos… bárcsak kedvelne engem.
Naruto szerette Sakurát? Sasuke elraktározta ezt az információt, azzal a szándékkal, hogy később majd megosztja a lánnyal.
24. bejegyzés: Ma meghívtam Sakurát egy tál ramenre. Édesnek hívott engem, nagyon boldoggá tett.
Hn, szánalmas, gondolta Sasuke.
Néhány lappal előrébb járt már, amikor valami megragadta a figyelmét. Felemelte fejét a kezéről, és csak bámult maga elé.
37. bejegyzés: Szeretem őt, mindennél jobban szeretem, de nincs mód, hogy elmondjam neki. Szeretem Uchiha Sasukét.
Sasuke mozdulatlanul bámult a lapra. A tinta néhol elmaszatolódott, és a papíron száraz foltok voltak. Elképzelte magában, ahogy Naruto ül az asztalnál és a könnyei a lapra hullanak. Akaratlanul is tovább lapozott, az ott lévő szavak még inkább elmosódottak voltak.
38. bejegyzés: Miért? Miért szeretem ennyire? Úgy érzem, el kell neki mondanom… megérdemli, hogy tudja. De ő nem… nem tud… sosem szeretne engem. Ez nem igazságos… jobban szeretem, mint el tudnám mondani.
Az Uchiha furcsán elégedettnek érezte magát. Tekintete a következő – szerencsére már könnymentes – lapra szegeződött.
39. bejegyzés: Tegnap éjjel Sasukét figyeltem, ahogy aludt. Annyira gyönyörű volt, hogy belesajdult a szívem. Kíváncsi vagyok, miről álmodott.
40. bejegyzés: A ramen annyira finom! A legjobb barátom!
Sasuke pislogott és meglepődésének egy nyögés formájában adott hangot. Mi történ a „Szeretlek Sasuke” résszel?
42. bejegyzés: Meg fogom kérdezni a Hokagét, hogy bevezethetünk-e egy Nemzetközi Ramen Napot!
A fiú felkapta a naplót az asztalról, közel tartotta az arcát és őrült módon kezdte lapozgatni, hátha talál még valamit magáról. Semmi. Felhorkant, rázni kezdte a könyvet egyik oldalról a másikra, fentről le. Egy kis összehajtogatott lap esett a földre, gyorsan felkapta és olvasni kezdte.
Kedves Sasuke,
Szeretlek. Talán nem hiszed el nekem, de igaz. Jobban szeretlek, semhogy szavakkal el tudjam mondani. Te vagy a legcsodálatosabb, leggyönyörűbb, akit valaha megpillantottam és minden percben olyan közel érezlek magamhoz, mint senki mást. Létezésem minden egyes pillanatában rád gondolok. Éjszaka melletted alszok, betakarózom a belőled áradó melegségbe, megfürdök a lélegzetedben, hallgatom a szíved dobbanását, a lélegzetvételeidet és rólad álmodom.
Szeretlek.
Ez volt az. Sasuke várta a további szavak feltűnését, de semmi nem történt. Sosem gondolta volna, hogy valaki így érez iránta – legkevésbé Naruto. Fölállt, kezébe vette a naplót és a levelet, aztán elmasírozott az Ichirakuba.
***
- Naruto?
Sasuke figyelte, ahogy a szőke fej felé fordul. Kiba, Shikamaru, Chouji, Ino és Shino is ott volt, de ez nem túlzottan érdekelte a fekete hajú srácot. Ha Naruto tényleg szereti őt, akkor nincs rejtegetnivalója.
- Mm, Sske? – morgott Naruto és lenyelte a szájában lévő tésztát. Szemei nagyra nyíltak, ahogy Sasuke elé lökte a naplót és a levelet. Összefont karokkal állt előtte, kiismerhetetlen arckifejezéssel.
- Csak egyszer fogom megkérdezni – mondta. – Szeretsz engem?
A többiek feje egyszerre emelkedett fel a tányérjuk fölül, Naruto köhögni kezdett és elvörösödött. Sasuke felhúzta magához, arca csak néhány centire volt a másikétól.
- Nos?
Naruto alig bólintott, amikor megérezte az Uchiha puha ajkait a száján. Meglepett suttogások töltötték be az éttermet, és Sasuke hirtelen elmosolyodott.
- Én is.
Az a nap egyedülállóan híres lett Konoha történelmében.
Miért nem szeretem a lányokat
Miért nem szeretem a lányokat
Szerző: Hiki-chan
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült. ^^
Sasuke talált egy kis noteszt, ahogy a dolgait pakolta. A polc tetején volt, megbújva egy nagyobb tekercs mögött.
Kezébe vette a könyvet, visszament az ágyhoz és óvatosan leült, vigyázva, hogy ne ébressze fel alvó társát.
A pólójának szélével letörölte a vastag réteg port, mielőtt kinyitotta volna az első oldalnál. Tökéletes kézírással ez volt a lap közepére írva:
Ez a könyv Uchiha Sasuke tulajdona, és akárki merészeli elolvasni, szörnyű halálra számíthat.
Sasukének vissza kellett nyelnie egy horkantást. Megszállottság… kétségtelenül minden Uchiha életének szerves része volt. Vetett egy gyengéd pillantást kedvesére, aztán tovább lapozott.
A következő oldalnál a fiú majdnem felnevetett.
Egy fotót látott Itachiról, vörös tollal kidekorálva. Bajusz és szakáll, a szemek vastagon bekarikázva, a testéből kések és tűk álltak ki. Persze, most hogy Itachi halott volt (általa), Sasukének nem kellett többé aggódnia miatta.
Fejét ingatva gondolt vissza a gyerekre, aki valaha volt, és újabb oldal szemrevételezéséhez fogott.
Volt végre valami, ami megragadta a figyelmét.
- A lányok undorító teremtmények, kivéve anyát, anya tökéletes.
- A lányok tetvesek!
- A lányok idegesítők, irritálnak engem.
- A lányok gyengék és érzelmesek.
- Visszatartanak.
Sasuke elvigyorodott a „tetves” résznél, nehezen hitte el, hogy ilyeneken gondolkozott, habár a nagy részével egyetértett. Kíváncsian pörgette a lapokat a következő egy újabb bejegyzéshez.
A dátum újabbnak tűnt, mint a többi… nem lehetett több 7-8 évesnél…
- A lányoknak nincs olyan ragyogó kék szemük, mint neki.
- A lányoknak nincs olyan aranyszínű hajuk, mint neki.
- A lányoknak nincsenek olyan csíkok az arcukon.
- A lányoknak nincs olyan ragyogó mosolyuk, mint neki.
- A lányok nem olyan aranyosak, mint ő.
- Lányokat nem hívnak Narutónak…
Sasuke egy nagy foltot látott Naruto nevén, de ez nem akadályozta meg, hogy ne tudja elolvasni. Most már tudta, miért rejtette el ezt a füzetet.
Egy lágy nyögés zökkentette ki gondolatai közül. Barna kezek fonódtak a nyaka köré, és egy fej pihent meg a vállán.
- Sasuke… mit csinálsz? – jött az álmos kérdés.
Sasuke becsukta a könyvet, az ágyra dobta aztán megfordult, hogy Narutót magához ölelje. Apró csókot nyomott a szájára.
- Éppen rájöttem, hogy már kisgyerekkorom óta szerettelek, dobe.
- Hmm? – morgott a szőke álmosan, nem igazán értette a kedvesét.
Sasuke elmosolyodott és szorosabb ölelte. Naruto nekidőlt és fáradtan a fülébe suttogta:
- Persze, hogy szerettél… én is téged…
A fekete hajú lehajolt, és ajkával megérintette Naruto homlokát.
- Tényleg?
Naruto rávigyorgott és egy könnyű puszit nyomott az arcára, mielőtt Sasuke ölébe fészkelte magát és becsukta szemeit.
- Tényleg.
Szerző: Hiki-chan
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült. ^^
Sasuke talált egy kis noteszt, ahogy a dolgait pakolta. A polc tetején volt, megbújva egy nagyobb tekercs mögött.
Kezébe vette a könyvet, visszament az ágyhoz és óvatosan leült, vigyázva, hogy ne ébressze fel alvó társát.
A pólójának szélével letörölte a vastag réteg port, mielőtt kinyitotta volna az első oldalnál. Tökéletes kézírással ez volt a lap közepére írva:
Ez a könyv Uchiha Sasuke tulajdona, és akárki merészeli elolvasni, szörnyű halálra számíthat.
Sasukének vissza kellett nyelnie egy horkantást. Megszállottság… kétségtelenül minden Uchiha életének szerves része volt. Vetett egy gyengéd pillantást kedvesére, aztán tovább lapozott.
A következő oldalnál a fiú majdnem felnevetett.
Egy fotót látott Itachiról, vörös tollal kidekorálva. Bajusz és szakáll, a szemek vastagon bekarikázva, a testéből kések és tűk álltak ki. Persze, most hogy Itachi halott volt (általa), Sasukének nem kellett többé aggódnia miatta.
Fejét ingatva gondolt vissza a gyerekre, aki valaha volt, és újabb oldal szemrevételezéséhez fogott.
Volt végre valami, ami megragadta a figyelmét.
- A lányok undorító teremtmények, kivéve anyát, anya tökéletes.
- A lányok tetvesek!
- A lányok idegesítők, irritálnak engem.
- A lányok gyengék és érzelmesek.
- Visszatartanak.
Sasuke elvigyorodott a „tetves” résznél, nehezen hitte el, hogy ilyeneken gondolkozott, habár a nagy részével egyetértett. Kíváncsian pörgette a lapokat a következő egy újabb bejegyzéshez.
A dátum újabbnak tűnt, mint a többi… nem lehetett több 7-8 évesnél…
- A lányoknak nincs olyan ragyogó kék szemük, mint neki.
- A lányoknak nincs olyan aranyszínű hajuk, mint neki.
- A lányoknak nincsenek olyan csíkok az arcukon.
- A lányoknak nincs olyan ragyogó mosolyuk, mint neki.
- A lányok nem olyan aranyosak, mint ő.
- Lányokat nem hívnak Narutónak…
Sasuke egy nagy foltot látott Naruto nevén, de ez nem akadályozta meg, hogy ne tudja elolvasni. Most már tudta, miért rejtette el ezt a füzetet.
Egy lágy nyögés zökkentette ki gondolatai közül. Barna kezek fonódtak a nyaka köré, és egy fej pihent meg a vállán.
- Sasuke… mit csinálsz? – jött az álmos kérdés.
Sasuke becsukta a könyvet, az ágyra dobta aztán megfordult, hogy Narutót magához ölelje. Apró csókot nyomott a szájára.
- Éppen rájöttem, hogy már kisgyerekkorom óta szerettelek, dobe.
- Hmm? – morgott a szőke álmosan, nem igazán értette a kedvesét.
Sasuke elmosolyodott és szorosabb ölelte. Naruto nekidőlt és fáradtan a fülébe suttogta:
- Persze, hogy szerettél… én is téged…
A fekete hajú lehajolt, és ajkával megérintette Naruto homlokát.
- Tényleg?
Naruto rávigyorgott és egy könnyű puszit nyomott az arcára, mielőtt Sasuke ölébe fészkelte magát és becsukta szemeit.
- Tényleg.
Mert a tettek hangosabbak minden szónál
Szerző: Hiki-chan
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült.
Death Valley: még nem hallottam a hivatalos magyar fordítást, úgyhogy önkényesen használom a Vég völgye kifejezést.
Itachi: Sasuke bátyja, ő mészárolta le az Uchiha-klánt.
Ha nem lenne egyértelmű, a dőlt betűs részek Sasuke gondolatai.
- Miért? – kérdezte Naruto, amikor a fiú végre kijött a kórházból.
Azon csodálkozott, miért tette Sasuke, amit tett. Miért ugrott elé, hogy elhárítsa a támadást? Miért védte meg Hakutól?
Miért nem hagyta Sasuke meghalni, ahogy a falubeliek kívánták?
- Mert a tettek hangosabbak minden szónál.
Mert nem akarom, hogy bajod essen.
-
Naruto fuldoklott, látását könnyek homályosították el.
- Miért? – kérdezte Sasukét, ahogy a Vég Völgyének földjén feküdt teljesen kimerülten.
Sasuke megpróbálta megölni, és most, ahogy ott feküdt fáradtan és sebezhetően, akármelyik pillanatban végezhetett volna vele.
- Mert a tettek hangosabbak minden szónál.
Mert ahhoz, hogy megvédjelek, először muszáj egyedül szembenéznem a dolgokkal, mielőtt elpusztítom Itachit.
-
Tiszta, égszínkék szemek kapcsolódtak az obszidiánokba, ahogy a magasabb fiú még közelebb nyomta az ajkaikat egymáséhoz.
Naruto sosem gondolta volna, hogy Sasuke visszatér a bátyja legyőzése után. Nem gondolta volna, hogy Sasuke az éjszaka közepén személyesen jelenik meg nála, a falhoz szorítja és kicsókolja belőle a lelket is.
- M-m-miért? – csak ennyit tudott remegő hangon kérdezni, amikor a hollóhajú végre megtörte a csókot.
- Mert a tettek hangosabbak minden szónál.
Mert hiányoztál.
-
Naruto lihegve simult a lágy, selymes ágyhoz, kieresztve egy morgást, amikor a felette lévő meztelen test ráomlott.
Csak fájdalmat és fáradságot érzett, de meg kellett kérdeznie: - Miért…?
Sasuke lehajolt és ajkát Narutóéhoz nyomta, a legédesebb csókban amit a szőke az életében valaha is kapott.
- Mert a tettek hangosabbak minden szónál.
Mert szeretlek.
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült.
Death Valley: még nem hallottam a hivatalos magyar fordítást, úgyhogy önkényesen használom a Vég völgye kifejezést.
Itachi: Sasuke bátyja, ő mészárolta le az Uchiha-klánt.
Ha nem lenne egyértelmű, a dőlt betűs részek Sasuke gondolatai.
- Miért? – kérdezte Naruto, amikor a fiú végre kijött a kórházból.
Azon csodálkozott, miért tette Sasuke, amit tett. Miért ugrott elé, hogy elhárítsa a támadást? Miért védte meg Hakutól?
Miért nem hagyta Sasuke meghalni, ahogy a falubeliek kívánták?
- Mert a tettek hangosabbak minden szónál.
Mert nem akarom, hogy bajod essen.
-
Naruto fuldoklott, látását könnyek homályosították el.
- Miért? – kérdezte Sasukét, ahogy a Vég Völgyének földjén feküdt teljesen kimerülten.
Sasuke megpróbálta megölni, és most, ahogy ott feküdt fáradtan és sebezhetően, akármelyik pillanatban végezhetett volna vele.
- Mert a tettek hangosabbak minden szónál.
Mert ahhoz, hogy megvédjelek, először muszáj egyedül szembenéznem a dolgokkal, mielőtt elpusztítom Itachit.
-
Tiszta, égszínkék szemek kapcsolódtak az obszidiánokba, ahogy a magasabb fiú még közelebb nyomta az ajkaikat egymáséhoz.
Naruto sosem gondolta volna, hogy Sasuke visszatér a bátyja legyőzése után. Nem gondolta volna, hogy Sasuke az éjszaka közepén személyesen jelenik meg nála, a falhoz szorítja és kicsókolja belőle a lelket is.
- M-m-miért? – csak ennyit tudott remegő hangon kérdezni, amikor a hollóhajú végre megtörte a csókot.
- Mert a tettek hangosabbak minden szónál.
Mert hiányoztál.
-
Naruto lihegve simult a lágy, selymes ágyhoz, kieresztve egy morgást, amikor a felette lévő meztelen test ráomlott.
Csak fájdalmat és fáradságot érzett, de meg kellett kérdeznie: - Miért…?
Sasuke lehajolt és ajkát Narutóéhoz nyomta, a legédesebb csókban amit a szőke az életében valaha is kapott.
- Mert a tettek hangosabbak minden szónál.
Mert szeretlek.
Házasság
Házasság
Író: Hibiko Shinichi
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült. Élvezzétek ^_^
Ez volt a nap.
A legnagyobb nap Uzumaki Naruto életében, a legjobb dolog, ami történt vele.
Szükségtelen mondani, hogy nagyon ideges volt. Mi van, ha valami rosszul sül el? Nem tudna azzal a tudattal élni, hogy mindent tönkretett…
Halványan hallott valamilyen hangot a háttérből, suttogásokat és sóhajokat a padsorokból. Érezte, ahogy valaki megfogja a kezét és félrefordult.
Uchiha Sasuke állt mellette, vékony, sápadt ujjait az övébe fűzte és kissé elmosolyodott. Naruto el tudott volna veszni azokban a fekete szemekben, a szemekben, amik olyan gyakran teltek meg az iránta érzett szenvedéllyel és szerelemmel. Arcára egy buta vigyor kúszott és az előtte álló emberre nézett.
- Uchiha Sasuke, fogadod-e Uzumaki Narutót hites férjedül, becsülöd és szereted-e, egészségben és betegségben, amíg a halál el nem választ?
- Igen.
- És te, Uzumaki Naruto, fogadod-e ugyanezt?
Naruto szélesen elmosolyodott, tenyerét Sasuke tenyeréhez nyomta és boldogan válaszolt.
- Igen.
- Ezennel férjnek és férjnek nyilvánítalak titeket. Megcsókolhatod a… nos, a férjet – a lelkész elfojtott egy nevetést.
Ahogy Sasuke magához húzta Narutót egy csókra, eszébe jutott az a négy hónappal ezelőtti esemény, ami ide hozta őket.
És semmiért nem cserélte volna el a pillanatot.
Író: Hibiko Shinichi
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült. Élvezzétek ^_^
Ez volt a nap.
A legnagyobb nap Uzumaki Naruto életében, a legjobb dolog, ami történt vele.
Szükségtelen mondani, hogy nagyon ideges volt. Mi van, ha valami rosszul sül el? Nem tudna azzal a tudattal élni, hogy mindent tönkretett…
Halványan hallott valamilyen hangot a háttérből, suttogásokat és sóhajokat a padsorokból. Érezte, ahogy valaki megfogja a kezét és félrefordult.
Uchiha Sasuke állt mellette, vékony, sápadt ujjait az övébe fűzte és kissé elmosolyodott. Naruto el tudott volna veszni azokban a fekete szemekben, a szemekben, amik olyan gyakran teltek meg az iránta érzett szenvedéllyel és szerelemmel. Arcára egy buta vigyor kúszott és az előtte álló emberre nézett.
- Uchiha Sasuke, fogadod-e Uzumaki Narutót hites férjedül, becsülöd és szereted-e, egészségben és betegségben, amíg a halál el nem választ?
- Igen.
- És te, Uzumaki Naruto, fogadod-e ugyanezt?
Naruto szélesen elmosolyodott, tenyerét Sasuke tenyeréhez nyomta és boldogan válaszolt.
- Igen.
- Ezennel férjnek és férjnek nyilvánítalak titeket. Megcsókolhatod a… nos, a férjet – a lelkész elfojtott egy nevetést.
Ahogy Sasuke magához húzta Narutót egy csókra, eszébe jutott az a négy hónappal ezelőtti esemény, ami ide hozta őket.
És semmiért nem cserélte volna el a pillanatot.
Ellopott szívek
Ellopott szívek
Szerző: kawaii-kirei
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült.
Naruto paranoiás volt.
Igazán, igazán paranoiás.
Négy órája cirkált a faluban, és kutatta a tolvaj nyomait, aki valami igazán értékeset lopott el tőle. Már este tíz óra is elmúlt, de még eszében sem volt feladni. Főleg nem, amikor a tolvaj éppen próbál meglepni az ő drága, drága dolgával. De miért akarta azt egyáltalán a tolvaj? Nem mintha akármire tudta volna használni, vagy segítette volna őt.
Naruto őrült módon rohangált az utca egyik végéből a másikba, először balra, aztán jobbra fordult, felugrott egy háztetőre, előre kettőt, aztán újra szétnézett. Hol lehet az az átkozott tolvaj? Biztos, hogy még a faluban volt. El kellett kapnia!
De a szőke már háromszor körbejárta Konohát, és nyomát sem látta a pokolfajzatnak.
Megállt, ahogy a pánik végigkúszott a csontjaiban. Mi van, ha nem tudja elkapni? Ha soha nem szerzi vissza azt? Mit fog csinálni?
Morogni kezdett, és a tetőre roskadt a kimerültségtől. A csillagok mintha csak rá kacsintgatnának, fényükkel szórták tele az éjjeli eget. Naruto őket is átkozta a gondtalanságukért. Mitől olyan örömteli a mai nap? Hiszen most lopták el tőle a legdrágább tulajdonát a világon.
- Fenébe! Amikor a kezeim közé kerül, én… én… - duzzogott.
- Te mi?
Naruto szemei hatalmasra tágultak, ahogy egy mozdulattal állt fel. A jövevényre nézett, és minden gyanúja beigazodott.
- TE! – szisszent fel. – HOL VAN? SASUKE, TE TOLVAJ!
Sasuke ártatlanul elmosolyodott, és közelebb lépett, amíg arcukat csak néhány centi választotta el.
- Mi hol van?
Naruto elpirult a fiú közelségétől, de nem hátrált meg.
- Az. Tudod, az!
- Attól félek, nem tudom, miről beszélsz – csiripelte a másik vidáman, és előre dőlt.
- Sasuke, te idióta! Add vissza! – sipított a szőke, ahogy Sasuke meleg lehelete az ajkát csiklandozta.
- Mondtam, hogy nem tudom, miről beszélsz. Legyél konkrétabb, Naruto. – Sasuke elvigyorodott, hangja nem volt több, mint fülledt suttogás.
- Az! Francba, Sasuke, az! Elloptad! – cincogta Naruto vörös arccal. – Elloptad a szívemet!
Ez volt minden, amit Sasukének hallania kellett, hogy előre hajoljon és összenyomja ajkaikat, elnyelve a szőke még megmaradó ellenkezését. Szájuk együtt mozdult, nyelveik előresiklottak, hogy megízleljék a másik szájának ízét. Naruto vörös arccal, zihálva lépett hátra, de alig volt egy pillanatnyi szabadulása, mielőtt Sasuke újra lecsapott a szájára. Erélyesen és durván, de nem tudott panaszkodni a bánásmód ellen.
Egy mosollyal Sasuke hátra hajolt, egy utolsó, hosszú, elnyújtott nyalással kényeztetve Naruto alsóajkát.
- Nem loptam el a szívedet, Naruto. Te adtad nekem.
Talán a csillagoknak mégis csak van okuk, hogy így hunyorogjanak az ég tengerében.
Figyelmen kívül hagyva a szőke szégyenlős nyikkanását, előre hajolt, hogy újra megcsókolja.
- Ha akarod, én is neked adom az enyémet.
Szerző: kawaii-kirei
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült.
Naruto paranoiás volt.
Igazán, igazán paranoiás.
Négy órája cirkált a faluban, és kutatta a tolvaj nyomait, aki valami igazán értékeset lopott el tőle. Már este tíz óra is elmúlt, de még eszében sem volt feladni. Főleg nem, amikor a tolvaj éppen próbál meglepni az ő drága, drága dolgával. De miért akarta azt egyáltalán a tolvaj? Nem mintha akármire tudta volna használni, vagy segítette volna őt.
Naruto őrült módon rohangált az utca egyik végéből a másikba, először balra, aztán jobbra fordult, felugrott egy háztetőre, előre kettőt, aztán újra szétnézett. Hol lehet az az átkozott tolvaj? Biztos, hogy még a faluban volt. El kellett kapnia!
De a szőke már háromszor körbejárta Konohát, és nyomát sem látta a pokolfajzatnak.
Megállt, ahogy a pánik végigkúszott a csontjaiban. Mi van, ha nem tudja elkapni? Ha soha nem szerzi vissza azt? Mit fog csinálni?
Morogni kezdett, és a tetőre roskadt a kimerültségtől. A csillagok mintha csak rá kacsintgatnának, fényükkel szórták tele az éjjeli eget. Naruto őket is átkozta a gondtalanságukért. Mitől olyan örömteli a mai nap? Hiszen most lopták el tőle a legdrágább tulajdonát a világon.
- Fenébe! Amikor a kezeim közé kerül, én… én… - duzzogott.
- Te mi?
Naruto szemei hatalmasra tágultak, ahogy egy mozdulattal állt fel. A jövevényre nézett, és minden gyanúja beigazodott.
- TE! – szisszent fel. – HOL VAN? SASUKE, TE TOLVAJ!
Sasuke ártatlanul elmosolyodott, és közelebb lépett, amíg arcukat csak néhány centi választotta el.
- Mi hol van?
Naruto elpirult a fiú közelségétől, de nem hátrált meg.
- Az. Tudod, az!
- Attól félek, nem tudom, miről beszélsz – csiripelte a másik vidáman, és előre dőlt.
- Sasuke, te idióta! Add vissza! – sipított a szőke, ahogy Sasuke meleg lehelete az ajkát csiklandozta.
- Mondtam, hogy nem tudom, miről beszélsz. Legyél konkrétabb, Naruto. – Sasuke elvigyorodott, hangja nem volt több, mint fülledt suttogás.
- Az! Francba, Sasuke, az! Elloptad! – cincogta Naruto vörös arccal. – Elloptad a szívemet!
Ez volt minden, amit Sasukének hallania kellett, hogy előre hajoljon és összenyomja ajkaikat, elnyelve a szőke még megmaradó ellenkezését. Szájuk együtt mozdult, nyelveik előresiklottak, hogy megízleljék a másik szájának ízét. Naruto vörös arccal, zihálva lépett hátra, de alig volt egy pillanatnyi szabadulása, mielőtt Sasuke újra lecsapott a szájára. Erélyesen és durván, de nem tudott panaszkodni a bánásmód ellen.
Egy mosollyal Sasuke hátra hajolt, egy utolsó, hosszú, elnyújtott nyalással kényeztetve Naruto alsóajkát.
- Nem loptam el a szívedet, Naruto. Te adtad nekem.
Talán a csillagoknak mégis csak van okuk, hogy így hunyorogjanak az ég tengerében.
Figyelmen kívül hagyva a szőke szégyenlős nyikkanását, előre hajolt, hogy újra megcsókolja.
- Ha akarod, én is neked adom az enyémet.
Aishiteru
Aishiteru
Szerző: Elric-chan
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült. Szóljatok, ha kéne még valamit ide írnom...
- Oké, ismételd utánam. Arigato.
- Mit jelent?
- Csak ismételd, rendben?
Sasuke dühös volt magára. Beleegyezett, hogy japánul tanítja Narutót, de már nem is tűnt olyan jó ötletnek a dolog. A szőke merő unalomból kezdett érdeklődni a nyelv iránt, no és a „Tanulj könnyedén japánul” videók miatt, amiket Sakurától kapott a születésnapjára.
- Arigato.
- Jó.
- És mit jelent?
- Köszönöm.
- Mit?
Sasuke a homlokára csapott.
- Arigato azt jelenti köszönöm, hülye dobe!
- Aw, gonosz vagy…
- Ez elszomorít? – kérdezte Sasuke szarkasztikusan, de egyből meg is bánta, ahogy a szőke kiskutya szemekkel kezdte szuggerálni.
- Hogy mondod azt, hogy szomorú?
- Kanashii.
Sasuke a türelme végén járt. Már elkövette a hibát, hogy megkérdezte Narutót mit tud japánul, aki erre érdes hangon kezdte kiabálni, hogy „Dattebayo azt jelenti, hidd el! Dattebayo azt jelenti, hidd el!” Frusztráltsága még nem jelentkezett fejfájás formájában, de Sasuke nem tudott ennek igazán örülni.
- Hmm… hogy van az igen és nem?
- Hai és iie. – rájött, hogy csak akkor érhet el sikereket, ha így válaszol a dobe kérdéseire. Halkan és egyszerűen.
- Nos…
- Ano.
- Nem kérdeztem, hogy kell mondani!
- Hát, legalább már tudod.
Naruto felhorkantott. Sasuke nem volt éppen a legkedvesebb tanár, de ő volt a legokosabb és ez azért számított valamit. Az Uchiha csak mosolygott magában. Határozottan szórakoztató volt a másikat idegesíteni.
- Még valami? – kérdezte Sasuke az ujjait ropogtatva. Naruto csak ült és latolgatott, szinte látni lehetett a fogaskerekek forgását a szőke tincsek mögött.
- Nos… - kezdte Naruto, és a fekete hajú srác úgy látta, a nagyszájú kissé elpirult.
- Mi az? – kérdezte Sasuke és Narutót figyelte, ahogy arca a bíborvörös egy újabb árnyalatába váltott.
- Hogy mondod azt, hogy… szeretlek?
Sasuke egy egész percig csak ült és bámult, aztán fejét hátravetve felnevetett.
- Ezen izgattad így fel magad?
- Izgattam? – hadarta Naruto és még vörösebb lett.
- Igen, felizgattad magad. Olyan vörös vagy, mint egy sakuranbo. Öh… cseresznye.
Naruto lecsúszott a széken, egészen kicsire húzta össze magát és a padlót fixírozta. Sasuke csak bámulta őt, a tekintete egészen ellágyult.
- Aishiteru – suttogta, mire Naruto vette a bátorságot, hogy felnézzen.
- Ez azt…
- Szeretlek.
- Mi… tényleg?
Sasuke figyelmen hagyta a tényt, hogy válasza kétértelmű lehet.
- Hai.
Naruto felült, arckifejezése rosszból rosszabbra változott. Sasuke átnyúlt az asztalon, hüvelykujjával megcirógatva a szőke arcát és lágyan elmosolyodott. Felállt, megkerülte az asztalt és mielőtt Naruto szívének esélye lett volna egyet is dobbanni, megcsókolta őt.
Ez túl sok volt a kyuubinak. Karjait átfonta Sasuke nyaka körül, ezzel alaposan meglepte a hollóhajút. Meglepődött, de egyáltalán nem ellenkezett. Még közelebb lépett a másikhoz, arcát kezébe fogva. Kialakuló fejfájása teljesen eltűnt.
- Öh… - Naruto hangja alig volt több kósza suttogásnál. – Mi… volt ez?
Sasuke elvigyorodott.
- Kisu.
Szerző: Elric-chan
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült. Szóljatok, ha kéne még valamit ide írnom...
- Oké, ismételd utánam. Arigato.
- Mit jelent?
- Csak ismételd, rendben?
Sasuke dühös volt magára. Beleegyezett, hogy japánul tanítja Narutót, de már nem is tűnt olyan jó ötletnek a dolog. A szőke merő unalomból kezdett érdeklődni a nyelv iránt, no és a „Tanulj könnyedén japánul” videók miatt, amiket Sakurától kapott a születésnapjára.
- Arigato.
- Jó.
- És mit jelent?
- Köszönöm.
- Mit?
Sasuke a homlokára csapott.
- Arigato azt jelenti köszönöm, hülye dobe!
- Aw, gonosz vagy…
- Ez elszomorít? – kérdezte Sasuke szarkasztikusan, de egyből meg is bánta, ahogy a szőke kiskutya szemekkel kezdte szuggerálni.
- Hogy mondod azt, hogy szomorú?
- Kanashii.
Sasuke a türelme végén járt. Már elkövette a hibát, hogy megkérdezte Narutót mit tud japánul, aki erre érdes hangon kezdte kiabálni, hogy „Dattebayo azt jelenti, hidd el! Dattebayo azt jelenti, hidd el!” Frusztráltsága még nem jelentkezett fejfájás formájában, de Sasuke nem tudott ennek igazán örülni.
- Hmm… hogy van az igen és nem?
- Hai és iie. – rájött, hogy csak akkor érhet el sikereket, ha így válaszol a dobe kérdéseire. Halkan és egyszerűen.
- Nos…
- Ano.
- Nem kérdeztem, hogy kell mondani!
- Hát, legalább már tudod.
Naruto felhorkantott. Sasuke nem volt éppen a legkedvesebb tanár, de ő volt a legokosabb és ez azért számított valamit. Az Uchiha csak mosolygott magában. Határozottan szórakoztató volt a másikat idegesíteni.
- Még valami? – kérdezte Sasuke az ujjait ropogtatva. Naruto csak ült és latolgatott, szinte látni lehetett a fogaskerekek forgását a szőke tincsek mögött.
- Nos… - kezdte Naruto, és a fekete hajú srác úgy látta, a nagyszájú kissé elpirult.
- Mi az? – kérdezte Sasuke és Narutót figyelte, ahogy arca a bíborvörös egy újabb árnyalatába váltott.
- Hogy mondod azt, hogy… szeretlek?
Sasuke egy egész percig csak ült és bámult, aztán fejét hátravetve felnevetett.
- Ezen izgattad így fel magad?
- Izgattam? – hadarta Naruto és még vörösebb lett.
- Igen, felizgattad magad. Olyan vörös vagy, mint egy sakuranbo. Öh… cseresznye.
Naruto lecsúszott a széken, egészen kicsire húzta össze magát és a padlót fixírozta. Sasuke csak bámulta őt, a tekintete egészen ellágyult.
- Aishiteru – suttogta, mire Naruto vette a bátorságot, hogy felnézzen.
- Ez azt…
- Szeretlek.
- Mi… tényleg?
Sasuke figyelmen hagyta a tényt, hogy válasza kétértelmű lehet.
- Hai.
Naruto felült, arckifejezése rosszból rosszabbra változott. Sasuke átnyúlt az asztalon, hüvelykujjával megcirógatva a szőke arcát és lágyan elmosolyodott. Felállt, megkerülte az asztalt és mielőtt Naruto szívének esélye lett volna egyet is dobbanni, megcsókolta őt.
Ez túl sok volt a kyuubinak. Karjait átfonta Sasuke nyaka körül, ezzel alaposan meglepte a hollóhajút. Meglepődött, de egyáltalán nem ellenkezett. Még közelebb lépett a másikhoz, arcát kezébe fogva. Kialakuló fejfájása teljesen eltűnt.
- Öh… - Naruto hangja alig volt több kósza suttogásnál. – Mi… volt ez?
Sasuke elvigyorodott.
- Kisu.
Subscribe to:
Posts (Atom)