Születésnap

Születésnap

Szerző: xozamael
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült.




Hiába volt születésnapja, az arcáról le lehetett olvasni, hogy nincs oda a felhőtlen örömtől. Persze nem azért, mert megfeledkeztek volna róla: mindenki észben tartja Nishikido Ryo szülinapját. A telefonja állandóan csörög, a postaládáját jókívánságok árasztják el, mióta csak a dátum november harmadikára váltott. De egyik üzenet sem attól a személytől jött, akitől legjobban várta volna.

Éppen Osakában ünnepelte a jeles alkalmat közeli barátaival és családjával. A Kanjani8 is ott volt, szokás szerint minden tag születésnapját együtt tartották. Örülnie kellett volna, de még ez sem tudta jobb kedvre deríteni.

- Yo, Ryo! Boldog szülinapot, tesó! – mondta Subaru megveregetve a srác vállát, aztán leült az egyik bárszékre.
- Kösz – jött az egyszerű válasz.
- Mi a baj? – kérdezte Baru, ahogy rendelt magának egy sört.
- Semmi – válaszolta Ryo fejét lehajtva.
- Általában nem szoktál ilyen kicsattanóan vidám lenni, plusz ma van a születésnapod, szóval valami biztosan nincs rendben, ha így viselkedsz.
Ryo csak szótlanul bámult maga elé.

- Hé, Ryo… talán ideje lenne szerezned egy barátnőt. Vagy éppenséggel egy pasit. Akkor tuti nem lennél ilyen nyomott ezen a jeles napon.
Ryo csak egy csúnya pillantással ajándékozta meg a megjegyzésre.

- Ó, nézzétek! KAT-TUN! – mutatott Ohkura a falra erősített hatalmas lépernyőre.

A srácok befejezték az éneklést, visszaültek a helyükre és a műsorvezető kérdezgetni kezdte őket, főként a hamarosan megjelenő új albumokról.

- Nos, köszönjük minna-san, hogy elfogadták a meghívásunkat. Szeretnének üzenni valamit a képernyők előtt ülő nézőknek? – kérdezte végül a férfi. Kame már éppen válaszolni akart, amikor Jin közbeszólt.
- Az is rendben van, ha üzenek valamit a legjobb barátomnak? Boldog szülinapot, Ryo-chan! – integetett Akanishi a kamera felé.

- Ma van Nishikido Ryo-san születésnapja?
- Igen – vigyorgott Jin.
- Hát akkor gratulálunk Nishikido-sannak – bólintott a férfi a kamera felé, aztán istenáldotta érzékkel fordult az egyetlen személy felé a stúdióban, akihez semmiképpen nem kellett volna. – Ueda-kun, az elmúlt években úgy tűnt, hogy a rivalizálás kezdett elfajulni kettőtök között. Mi a helyzet most? Van valami mondanivalód a születésnapján?

Ueda nem számított a kérdésre, így hirtelenjében azt sem tudta mit válaszoljon.

- Ööö… ja, boldog szülinapot a világ legnagyobb seggfejének. – mondta ki az első dolgot, ami eszébe jutott. Amikor a saját szavai lecsengtek a fülébe, zavarában nevetni kezdett, remélve hogy mindenki más is viccnek veszi a megjegyzését.
Kame – hogy mentse a helyzetet – vállon veregette Uedát, aztán ő is felköszöntötte – immár normális stílusban – a NewS tagot.

- Hú, remélem ez nem idegesíti fel Ryót még jobban… - motyogja Yoko, aztán barátja felé pillant, ám mindenki legnagyobb meglepetésére Ryo magában mosolyog.
- Most meg mit bámultok?

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Nemsokára éjfél, és a Kanjani tagoknak nem kell szégyenkezniük az elfogyasztott alkohol mennyiségét illetően. A Sexy Osaka Man kedvetlenül leteszi a kezében tartott poharat, megrázza magát aztán elindul az ajtó felé.

- Hé, Ryo, hova mész? – kérdezi Ohkura, miközben próbálja megragadni Ryo kezét.
- Haza. A buli kezd unalmassá válni és fáradt vagyok.
- Nee, Ryo… omedeto!
- Már ezerszer elmondtad, de azért kösz, Tacchon. Aztán ne üssétek ki magatokat nagyon… akarom mondani ennél jobban – int feléjük búcsúzóul.


Amint visszaér a lakásába egy üzenet reményében rápillant a mobilja kijelzőjére, de ismét csalódnia kell.

Becsukja az ajtót, ledobja a kabátját és felnéz a faliórára.

11:45.

- Még mindig van 15 percem, ugye? – hallja meg Ryo az ismerős hangot és a kanapéja felé fordul.
- Hercegnő?! – alig hisz a szemének. Talán már álmodozik is… - Mit keresel te itt? – sétál közelebb az alak felé.
- Unatkoztam és gondoltam sétálok egyet – feleli Ueda a legnagyobb természetességgel.
- Egészen Oszakáig? Szép hosszú séta lehetett – állt meg Ryo a kanapé előtt. – És mit szándékozol csinálni a maradék 15 percben?

A másik megjátszott morfondírozással kezdte simogatni a száját.

- Hát… lássuk csak…

- Ó istenem, máris elpazaroltál egy percet – ragadta meg a férfi gallérját, hogy felemelje magához. Amikor egy magasságba kerültek, száját éhesen tapasztotta a szerelme szájára. Ujjaik összefonódtak, ahogy a hálószoba felé kezdtek botladozni, anélkül, hogy akár egy pillanatra is elengedték volna egymást. Hirtelen mozdulattal az ágyra löki az idősebb férfit, hogy a következő percben már újra élvezhesse ajkainak formáját, ízét.

- Nincs túl sok időnk…

Ueda hangosan sóhajtozik, ahogy pillangó-csókok borítják be a nyakát.

- Ryo, ne… holnap fotózásom van… - kéri, de a megszólított oda sem figyel rá. Meg kell büntetnie az alatta mocorgó alakot, amiért így játszadozott vele és úgy tett, mintha elfelejtette volna a szülinapját.
- És ez engem mióta érdekel?

Ueda tiltakozni akar, de Ryo újra a szájára hajol, kezei gyors mozdulatokkal gombolják ki az ingjét, aztán az övét és ő pillanatokon belül meztelenül fekszik az ágyon.

- Azt hiszem új rekordot állítottam fel a levetkőztetésedben – gratulál magának a fekete hajú.
- És éppen öt másodpercet pazaroltál el azzal, hogy ezt ki is mondtad – jegyzi meg az idősebb.
- Ah… még mindig van időnk – és elkezdi nedves csókokkal borítani Ueda mellkasát, lassan haladva egyre lejjebb. – Esetleg megpróbálod megdönteni a rekordomat?
- Meghagyom neked a dicsőséget, hogy a lehető leggyorsabban levetkőztesd magad.
- Lusta dög – válaszol, aztán saját ruhái felé nyúl.

Miután az összes akadálytól megszabadultak, semmi nem foghatja vissza őket, hogy meztelenül simuljanak egymáshoz. Ryo keze szerelme combján kalandozik, reszketeg sóhajt csalva ki annak szájából.

- Tudom, hogy sietünk de nem felejtettél el valamit? – kérdezi Ueda félig lezárt szemekkel.
- Ó, igazad van – csókot nyom a pihegő férfi szájára, belenyúl az éjjeliszekrény fiókjába és kivesz egy apró tubust. Jó adag síkosítót nyom a kezébe, aztán újra kényeztetni kezdi a másikat, igyekezve a legkevesebb fájdalmat okozni neki. Ueda felnyög és hátraveti a fejét, amikor egy ujj hatol a testébe. Csukott szemekkel élvezi a rajta átszáguldó gyönyört, ahogy Ryo újra és újra eltalálja azt a pontot.

Ryo csodálattal figyeli a karjaiban vonagló alak arckifejezését. Annyira hiányolta már ezt a gyönyörű arcot, a vörösre csókolt ajkakat, a verítéktől csillogó bőrt, a vállába kapaszkodó kezeket…

- Ryo? Azt hittem sietsz… - szakítja ki egy hang merengéséből.
- Oké, hercegnő – elmosolyodik párja türelmetlenségén, kihúzza ujjait és elhelyezkedik a megfelelő szögben. Egyetlen könnyed mozdulattal teszi magáévá kedvesét.
- Ryo, kérlek… - könyörög Ueda, és éppen erre van szüksége a férfi nélkül eltöltött hetek után.
- Ne aggódj, hime, még van öt percünk – suttogja csábítóan a fülébe, aztán végre mozogni kezd.

Ueda nyögdécselve fonja át karjaival az oszakai nyakát.

- Szerinted öt perc elég lesz?

Ryo elvigyorodik.

- A kérdés, hogy neked elég lesz-e – mondja, és tovább fokozza a tempót. Felmordul, amikor érzi, hogy körmök mélyednek a hátába. Tudván, hogy ez mit jelent csókolni kezdi Uedát, egyik kezével megragadja a vállába maró kezet és a párnára szorítva összefonja ujjaikat.

Nem sokkal később egymás szájába lihegve, egyszerre élveznek el, éppen akkor, amikor az óra mutatója elüti az éjfélt.

- Pont időben – nyögi ki Ryo, aztán az ágyra roskad kedvese mellé.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Számtalanszor szeretkeztek még aznap éjjel. Összeszedve magát a legutóbbi kis akciójuk után, Ueda hirtelen felpattant az ágyról és magára kapkodta a ruháit.

- Hova mész? – kérdezte Ryo ellazulva kiterülve az ágyon.
- Vissza kell mennem Tokióba, négy óra múlva fotózásunk lesz – feleli és a tükörre pillant; a nyaka tele van vörös foltokkal. - A francba, Ryo! Most mit mondok a sminkmesternek?

Ryo nem szól semmit, csak elvigyorodik. Csendben felkel az ágyból és hátulról Ueda köré fonja a karjait. Ujjai az inge szegélyével játszanak, aztán becsusszannak alá, hogy megcirógassák a meleg bőrt.

- Mit csinálsz? – kérdezi Ueda, ahogy nagyot sóhajt, és akaratlanul és hátradönti a fejét Ryo vállára.
- A következő vonat harminc perc múlva indul, húsz percbe telik kimenni az állomásra – harapdálja a férfi nyakát. – Tudod mit jelent ez? Még mindig van tíz percünk – megfordítja Uedát és keményen csókolja a tiltakozásra készülő ajkakat.

H mint...

H mint...


Szerző: haruhi_hikaru
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült. A fanatikusok bizonyára ismerik a BOAO magazin Nishikidóról készült fotósorozatát, de azért én itt is közszemlére tenném a képet, ami az írás megszületéséhez szolgált:





Ueda Tatsuyának legalább 1001 ok miatt lehet hangulatingadozása. Talán túl hidegre állították a légkondit, túl fényesen süt a nap, vagy éppen nincs majonéz az asztalán.

Szóval amikor egy nap dühösen vágtatott be az öltözőbe, ledobálta a cuccait az asztalról, aztán egyedül kuporodott le a sarokba, a tagok találgatni kezdték az aznapi vadabbnál-vadabb indokokat.

- Kame, már megint elloptad a hajszárítóját? – kérdezte Jin a párját.

- Nem is! Talán TE csináltál valami hülyeséget ma, amitől totál kiakadt!

- Lehet, hogy Koki megette az ebédjét!

- Vagy Junno már megint előadott egy hülye dajare viccet! – folytatódott a tippelgetés.

- Lehet, hogy Ryo miatt van – suttogta Nakamaru félhalkan.

- Hallottam! Ki ne ejtsétek annak az idiótának a nevét előttem! – kiáltotta Ueda, amiből a KAT-TN számára egyértelműen kiderült dühének forrása.



Az egész akkor kezdődött, amikor Ryo igent mondott azokra a félmeztelen képekre a BOAO magazinban. Igen, a hatoldalas vizuális gyönyörforrás, amit mindennél több pletykálnivalót biztosított a rajongó lányoknak (és fiúknak is). Ueda – csakúgy mint sokan mások – rohant a legközelebbi újságos standhoz, hogy megvegye a februári kiadást. Kifejezetten élvezte az eléterülő látványt, a feszülő izmokat, azt a bronzbarna bőrt, azt a pimasz tekintetet… egészen addig, amíg fel nem figyelt valamire. Ryo egy csíkos boxert viselt, aminek elején egy nagy H betű díszelgett. H – másoknak – jelenthetett volna „Hilfiger”-t vagy „Horse”-t, de Ueda számára csakis egyet:

„Hiroki”

A RyoUchi turbékoló gerlepár már régóta szétrebbent, de most, hogy a magas srác visszatért a NewS-ba és a Kanjani8-hoz, Uedának nem sok nyugodalma volt az elmúlt hetekben. A fiú visszatértéből egyenesen következett, hogy több időt fognak Ryóval együtt tölteni. Aki ugyebár most Ueda kedvese. Tehát amikor Ryo ilyen érzéki képeken egy H-val ellátott alsóneműben virít egy T-s helyett (az U teljesen ki van zárva, hiszen az Uchi is u-val kezdődik), akkor Ueda már nem tudja lenyelni a féltékenységét.

Ezért nem válaszolt Ryo üzeneteire, és tette le a telefont, amikor szerelme hívta.


Egyéb lehetőség híján Ryo kénytelen volt ellátogatni a KAT-TUN öltözőjébe aznap este. Miután a többiek leléptek, lassan megindult harapós kedvese felé, aki ezúttal a kanapén kuporgott.

- Mit akarsz, Nishikido? – kérdezte Ueda anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna rá.

- Téged kereslek, természetesen – jött a felelet.

- Minek? Nyilvánvalóan nincs rám többé szükséged – morogta az idősebb srác.

- Nagyon jól tudod, hogy mindig szükségem van rád – suttogta Ryo a fülébe, Ueda összerezzent, ahogy a forró lehetet végigcirógatta a nyakát, de még próbált ellenállni.

- Akkor mi a helyzet Uchival?

Meghallva a titkos „varázsszót”, már biztosan tudta, mi baja lehet Tatsuyának.

- Szóval féltékeny vagy? Csak barátok vagyunk. Bízz bennem – jelentette ki Ryo, és megpróbálta megcsókolni őt, de a fiú még mindig vonakodott.

- Akkor mi van a képeiddel a BOAO magazinban?

- Mi van velük? – kérdezett vissza Ryo értetlenül.

- A boxered elején egy nagy H betű volt! H mint Hiroki, ugye? – Ueda nem bírta tovább, muszáj volt elmondania Ryónak, hogy mi aggasztja. Talán kockára teszi a kapcsolatukat, de legalább megszabadul a fojtogató bizonytalanságtól.

Néhány pillanattal később Ryo hangosan kacagni kezdett.

- Mi ilyen vicces?!

- Te! – mosolygott Uedára – Az isten szerelmére, azt a gatyát a magazin emberei adták rám! Még én sem tudom mit jelent a H! – nevette el magát újra. Ueda néha igazán butaságokat tudott kitalálni puszta féltékenységből, de Ryo még ezt is édesnek találta benne.

Az idősebb fiú pirulni kezdett. Az már igaz, hogy a szerelem bolonddá tesz. És ő egy volt a szerelmes emberek közül.

- Azt hiszem rájöttem mit jelent a H… - hajolt közelebb Ryo.

- Tényleg? És?

- H mint… hime! – és édes csókkal pecsételte le hercegnője száját, mielőtt az megszólalhatott volna.

Nyári kaland

Nyári kaland


Szerző: resha_ueda
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, az író engedélyével készült. Kellemes kis nyári frissítő :)



Szép, napos, normális hétfő lett volna Ryo és Ueda számára, ha el nem határozzák, hogy megkoronázzák egy kiadós veszekedéssel, miszerint is Jin és Ueda együtt jelentek meg egy műsorban, ahol Nishikido szerint „indokolatlanul fülledt” masszázsban részesültek. Ryo – szokásos mindent birtokolni vágyó szerepében tetszelegve – nem tudta megállni, hogy mérgét és féltékenységét ne zúdítsa a kimerült fiúra.

- Ryo, ez a munkám. És amúgy sem „indokolatlanul fülledt” vagy hogy a fenébe nevezted, úgyhogy csak fogd be, oké? Kérlek – próbált a lehetőségekhez képest nyugodt maradni.

- Mégis hogyan tudnám befogni, amikor félmeztelenül látlak azzal az idiótával a nemzeti tévében?

Ueda, aki már nem tudta tovább elviselni féltékeny kedvesét, becsörtetett a hálószobába, előkapta az egyik bőröndjét és véletlenszerűen dobálni kezdte bele a ruháit. Két és fél perc múlva már bőszen vágtatott végig az előszobán.

- Oi, hercegnő! Azonnal vonszold ide vissza a hátsód! – kiáltotta Ryo az elviharzó srác után, de válaszra csak az arcára csapódó ajtó formájában számíthatott.

Azt hiszem szükségem van egy kis vakációra.

Ueda a táskájában matatott, megpillantotta az útlevelét.

Igen, ez lesz a legjobb. El innen jó messzire…

Több se kellett, a leintett taxival a repülőtérre vitette magát, találomra kiválasztott egy országot, és megvette a jegyét.

Reszkessetek, Fülöp-szigetek!

~*~*~*~*~*~*~*~*

A város másik végén Ryo egyre hangosabban morgott, ahogy kétségbeesett próbálkozásokat tett arra, hogy megtalálja a barátját. Már majdnem öt órája kereste a hercegnőjét, de Ueda úgy eltűnt, hogy bottal üthette a nyomát. Igyekezett minden használható információ-morzsát kisajtolni a KAT-TUN tagokból, de úgy tűnt senki nem volt, akit érdekelt volna Ueda kis magánakciója.

- Tudod, Ryo-chan, szerintem ezúttal alaposan elszúrtad. Túl sokáig feszegetted Uebo türelmének határait – mondta Jin, ahogy a hajával játszott.

- Tudod mostanában mennyire elfoglalt? Teljesen ki van akadva, ráadásul a menedzser sem engedélyezett neki semmiféle nyaralást – tette hozzá Kame, megerősítve Akanishi véleményét.

És ebben a pillanatban falra festett ördögként megjelent a menedzser.

- Hol van Ueda? – követelt azonnali választ.

A többiek igyekeztek elkerülni a feldúlt férfi tekintetét. Yamapi mentőangyalként lebbent be a helyszínre: egyik kezével füléhez szorította telefonját és elég hangosan beszélt, hogy mindenki rá figyeljen.

- Elhagyod az országot? Mikor indulsz? Éppen most? Oké, oké, megmondom nekik. Szia! – tette le.

- Kivel beszéltél, Pi? - Kérdezte Jin, ahogy legjobb barátja felé tartott.

- Ueda-kunnal.

- Miért nem mondtad előbb? – vonta felelősségre a srácot Ryo és a menedzser egyszerre.

Yamapi megrémült a rátámadó indulatok láttán, és Jin mögé bújt, hogy elkerülje a két férfi kitöréssel fenyegető dühét.

- Oi, Yamashita! Mondj valamit!

- Azt mondta, hogy elutazik az országból… - kezdte bizonytalon hangon, ahogy az elsötétülő tekintetek súlya alatt próbálta minél kisebbre összehúzni magát. – De nyugalom! Egy hónap múlva visszajön…

Az öltönyös férfi már éppen idegösszeroppanást készült kapni, amikor a telefonja pittyegni kezdett.

Menedzser-san,

Elnézést, hogy nem szóltam hamarabb. Csak úgy megtörtént… Amúgy is sokat könyörögtem ezért a vakációért, azt hiszem most már túl türelmetlen voltam, hogy a jóváhagyásodra várjak. Már értesítettem az ügynökséget és kitöltöttem a távolléti papírokat.

Ne aggódj túl sokat, amikor visszajövök, gőzerővel vetem bele magam a munkába és mindent bepótolok. És nem feledkezem meg a szuvenírokról!

Néhány hét múlva találkozunk.

Ueda Tatsuya

A férfi lazított a nyakkendőjén és fájdalmasan lüktető halántékát kezdte masszírozni, aztán utasította a srácokat, hogy folytassák a próbákat Ueda nélkül. Tekintetét végighordozta az összegyűlt bagázson, lemondóan sóhajtott, aztán egyetlen szó nélkül elhagyta a szobát.

Ryo az öltöző falához masírozott, hogy néhányszor beleverje a fejét, amikor ő is üzenetet kapott.

Legdrágább Idióta Szerető,

Remélem a hiányomból következő szabadidődet arra szánod, hogy elgondolkozz a viselkedéseden. A legjelentéktelenebb, leghülyébb dolog miatt képes vagy iszonyúan féltékeny lenni, amit már nem bírok tovább elviselni. Szóval amíg nem vagy képes mérsékelni magad, nem jövök vissza.

Ó, talán találok valakit a helyedre, amíg itt vagyok, és átkozott leszel, ha azzal a taggal nagyon, nagyon jól kijövünk, úgyhogy a helyedben én nem vesztegetném az időm.

További szép nyarat,

Tatsuya

Ryo tátott szájjal állt ott egy ideig, visszapörgette szeretője szavait, aztán elolvasta újra és újra és újra. Halvány lila gőze sem volt róla, hogy a párja hol lehet a földkerekség hátán, és ha az az apró rész igaznak bizonyul…

Talán találok valakit a helyedre, amíg itt vagyok.

Így van. Átkozott lesz, ha ezt ennyiben hagyja!